Hello Csajszi!
Figyelj csak! Tudod, hogy sosem akartam változtatni az életemen, azaz az életünkön, de kicsit muszáj szóba állnunk. Mert tudod nem igen találtad a helyed a világban, és elég nagy szívás, de révbe értél! Gratulálok! Kijelentheted, hogy 23 évesen el fogsz jutni oda, ahova csak piszok kevés embernek sikerül! Kiegyensúlyozott párkapcsolat, igaz barátok, családi béke, felfelé ívelő karrier, egy remek hobbi, és magadhoz képest korrekt egészségügyi állapot. Ezt pedig egyetlen egy év alatt valósítottad meg!
Nem, sajnos lövésem sincs meddig tart ez az állapot, mert a gépezet mindig hibázik, de ezt piszkosul élvezni fogod, és büszke leszel magadra. 22 évig nézted semmibe magadat. HUSZONKETTŐ! Szóval igaz, hogy a 23-ik születésnapod már elég felnőttesen telik majd, de ne bánd, mert a saját életed lesz a legnagyobb ajándék a számodra. Még akkor is, ha az új munkakörödbe tanulsz éppen be a szülinapodon, és elenyésző embernek is jutsz eszébe. Na meg a munka után a 15 éves zöld festéket csiszolod is le az ablakról késő estig. Mindig azt mondtad, hogy semmire sem jutottál, és semmire sem vitted még! Mondjuk nem igazán értem számodra miért ennyire fontos ez ilyen fiatalon, de látod mégis sikerül! Elég hamar!
Egy év alatt leszel majd egészen más ember, és elfejtesz minden rosszat az életedben, ezt megígérem. Majdnem mindent. Sajnos neked időre van szükséged, hogy belásd az apai ölelés fontosabb a dacnál. Az anyai jó tanácsok fontosabbak, az elzárkózott "majd én megoldom és jobban tudom" gondolkodásnál. Neked idő kell, mire megtalálod mivel szeretnél foglalkozni. 18 évesen az utolsó pillanatban adod be majd a tanárira, majd belátod, hogy számodra az a rendszer, megkülönböztetés, anyagias világ, amit tapasztalsz, nem jön be. Elengeded és büszke leszel a szüleidre, akiket ismeretlenül néztek le, mert nem diplomás emberek, de annál nagyobb szakmai tudással rendelkeznek. Megtanulod értékelni az embereket és mindenkiben megtalálod a szépet. Ezt a képességed kicsit túl is tolod, és mindenkire ráhúzod a "jóember" címkét. Ezt kár volt tudod? Sok pofont kapsz majd ezért és igazából, nekik is sok pofont adsz majd, ha nem is direkt!
Sosem leszel egyszerű személyiség. Nem lehet eligazodni rajtad, amelynek a legfőbb oka, hogy még mindig keresed önmagadat! Hisz' évekig nyomtad el a saját személyiségedet. Kiegyensúlyozott lesz-e valaha az életed kicsilány? Nem hiszem! A te életed sosem lesz egyensúlyban, de egy idő után megtanulsz a libikóka közepén egyensúlyozni és a kibillent rendszert mindig egyensúlyozni az újabb billenésig. A te életed majd sosem lesz átlagos, unalmas, kellemes. Rohansz, túlhajszolod magad, keresed a kihívásokat, a fájdalmat. Néha azt hiszem, te akkor érezted, hogy élsz, ha fáj! Mert a fájdalom volt mindig, ami előre billentett. Életed szakaszai neked fájdalomtól-fájdalomig tartanak, és ha minden rendben, akkor te megtalálod a rendetlenséget a rendszerben is.
Életed döntése, hogy írsz, hogy van mibe elmenekülnöd, alkotnod és ezáltal a saját pszichológusod lehetsz. Nem kell mindig kimondanod, néha elég, ha leírod, ha beleordítod az online világba. De most arra kérlek állj meg! Csak egy kis időre csak te létezz, mert megint túl rég gondoltál magadra. Adj magadnak időt, és értékeld ki, ami veled történt! Mert az életed megint gyorsan változik, és te most nehezen tartod a lépést. Csak néhány nap! Keresd meg önmagad, hagyd hogy fájjon, és menjünk... induljunk tovább! Veregesd meg a saját válad és előre! Mert neked még csak így megy...