Meglepetés!

Az emberek leginkább egy ajándékcsomagra hasonlítanak. Tudod, amikor a szülinapodon meglátod a sok színes, mintás csomagolópapírral borított dobozt, nagy masnival a tetején és már el is képzeled, hogy az van benne, amire már régóta vágysz. Aztán valaki odalép hozzád és a kezedbe nyom egy egyszerű, fehér borítékot. Akarva-akaratlanul arra gondolsz, hogy pénz van benne, hogy ne az ajándékozónak kelljen olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkoznia, minthogy kitalálja, milyen ajándékot vesz neked. Egy gyenge mosoly kíséretében megköszönöd, majd enyhe csalódottsággal félreteszed a borítékot, és izgatottan kezded bontogatni a dobozokat. Egyre gyűlik a színes, szétszaggatott csomagolópapír kupac. Mesélj, mit találtál a dobozokban? Mit rejtett a szép, igényes csomagolás? 

Dolgokat, amiknek nagyon örülsz, persze egy hónap múlva a gardrób mélyére süllyeszted őket, de nem baj, hisz a pillanatnyi öröm, ami számít. Meglepetés!

Dolgokat, amiknek már most tudod, hogy valószínűleg az elkövetkező 40 évben semmi hasznát nem fogod venni, de lelkesen bizonygatod az ajándékozónak (de főleg saját magadnak), hogy nem is tudod, hogy tudtál eddig nélkülük élni. Meglepetés!

Dolgokat, amiknek működésükről fogalmad sincs és egy hét kitartó szenvedés után feladod. Félreteszed őket azzal a szöveggel, hogy "majd egyszer megtanulod, hogyan kell összerakni és használni" azokat. (Hát persze...) Meglepetés!

Dolgokat, amiknek örülnöd kell, hiszen ajándékok. Azoknak pedig bizony, hogy illik örülni! Ilyen tárgyakat rejt a csilli-villi csomagolás, ami miatt automatikusan jobbnak, értékesebbnek látod őket. 

Másnap kidobod a színes papírkupacot. Három nap múlva már nem emlékszel, milyen szép csomagolásban érkezett a negyven centi magas csillogó, aranyszarvas, aminek próbálsz helyet találni a szobádban. Mert ugye ki kell rakni, hadd lássa az ajándékozó, hogy tetszik a tőle kapott dekoráció. Az nem lényeg, hogy a szobádban minden fehér és próbálsz az egyszerűségre törekedni. Nem, nem. A szarvasnak bizony a szobádban a helye, bármilyen csábító is a padlás gondolata.

Ahogy körbe-körbe járkálsz, megpillantod a komódra dobott egyszerű, fehér borítékot. Majdnem meg is feledkeztél róla. Lerakod a szarvast és kibontod a borítékot. Meglepetten húzod fel szemöldököd, hogy az nem bankjegyeket rejt. Kiveszed a kézzel írott levelet. A feladó gondos, rendezett kézírása alapján idősebb lehet. Gyorsan visszakeresed az emlékeid között, hogy ki is adta át a borítékot három nappal ezelőtt. Nagyi testvére. Igen, biztos vagy benne, hogy tőle kaptad. A levél mindkét oldala rendezett sorokkal van teli. Szerepel benne néhány közös emlék, sok évvel ez előttről, tipikus "Emlékszel, amikor...?" kezdetű mondatok, amik éveket repítenek vissza a múltba, a gyerekkorodba, mosolyt csalva arcodra. A sorokat olvasva meglátod magad a feladó szemén keresztül. Amik neked természetesek, Ő csodálja benned. A törekvéseid, amik sokszor kudarcba fulladtak, büszkévé tették Őt. Az, amit átlagosnak gondolsz magaddal kapcsolatban, Ő hihetetlen ritkának találja.

Az utolsó néhány mondat róla szól. Róla, aki a levelet írta. Pár sorban összefoglalja, hogyan élte az elmúlt 20 évet. Kihasznált minden adódó lehetőséget és kalandot, annak ellenére, hogy eközben a 60, majd 70 felé közelített. Nem törődött a korával, pénzzel, idővel, veszéllyel, esetleges következményekkel. Teljes egészében élt meg minden egyes napot. Leírja, hogy téged is erre szeretne ösztönözni, ezért úgy gondolta a legjobb ajándék amit adhat, belefér egy egyszerű, fehér borítékba.

A levél végére érsz. Megnézed, mi maradt a borítékban, amit nagyi testvérétől kaptál. Aki bár 64 éves, mégis egy ejtőernyős ugrást adott neked a születésnapodra. Rásandítasz a melletted lévő szarvasra. Nem bírod megállni, hogy ne nevess fel. Nem arról van szó, hogy az kevésbé értékes lenne, sőt! Nem számít, hogy esetleg kevésbé örülsz neki. Saját magadon nevetsz. Hogy hagytad magad megtéveszteni a szép csomagolással, ezért majdnem el is felejtetted a borítékot, aminek tartalmára valószínűleg hosszú évek múlva is emlékezni fogsz. Ha másra nem is, az ugrásra biztosan. A szarvasban már nem vagyok ennyire biztos.

Ezért gondolom, hogy az emberek olyanok, mint az ajándékok. Némelyik gondosan be van csomagolva, van amelyikre nagy, piros masni hívja fel a figyelmet. Ez azonban korán sem jelenti azt, hogy tetszeni fog az, amit a színes papír alatt találsz. Mert szépen csomagolni nem nagy dolog. Sokkal fontosabb, hogy mi rejtőzik azon túl. Ne értékelj túl és alul senkit, egyszerűen csak láss túl a látszaton! Néhányszor csalódni fogsz, de sok esetben meg fogsz lepődni az ajándék tartalmán. Elvégre, mégiscsak ennyi lenne a meglepetés lényege; hogy olyasvalamit kapj, amire nem is számítottál.

És ne aggódj, kapsz majd borítékot, csak ne feledkezz meg róla!