Mi a szerelem?

Mi a szerelem? Éveken át akartam rá választ találni, megérteni a megérhetetlent. Felfogni valamit, ami kézzel meg nem fogható, valamit ami körülírhatatlan, megmagyarázhatatlan. Az első negatív felismerésem a fogalom meghatározásával kapcsolatban egyértelműen a túl sok szappanopera volt. Pedig nem láttam túl sokat életemben, de ezek szerint az is túlzás volt. Igazából mi nők hiszünk a szőkehercegben. Sokáig hiszünk ebben! Hiszünk a tökéletesben, az utánozhatatlanban. Várjuk azt, aki pont olyan... tudod! Pont nekünk való. Jókat tudunk beszélgetni, közös az összhang, mindenben egyetértünk és az egész olyan mint egy szimbiózis.

Ja! Aztán jön a felismerés, hogy a szappanopera jellegű szerelmi képzelgés nagyon nem létezik a valóságban és Juan Pablo bizony nem fog minket elrabolni holnap reggel és visz magával a Bahamákra. Sőt nem sétál be csak úgy az életedbe, nem nyitja neked az ajtót és még elvárásai is vannak veled szemben. Komoly gondok vannak a mi Pablóinkkal. Ha a Pablókat kilőttük, akkor pedig marad a komoly elmélkedés, hogy mi is az amire vágyunk.

Elméletileg mindenkinek van "zsánere". Azaz bizonyos kereteken belül mozogva találja meg a számára ideális párt. Az én " zsáner" kategóriám feltehetően a "két láb, két kar" kategória volt, mert bárhogy agyalok ezen kívül semmi közös nem volt bennük. Az egyik göndör köpcös volt, a másik alacsony nagy orrú, a harmadik a szőke magas Pabló. Az egyik a számítógépeket szerette, a másik a motorokat, a harmadik meg a sarki kocsmárost, de egyik se engem. Aztán az lett bennük a közös, hogy egyik se vált be.

Szóval én nem tudom bekategorizálni a Föld hím példányait és egy szűk halmazba ömleszteni az esetleges befutókat. Így hát egyetlen dolog maradt hátra! Ha meg akarom érteni mi a szerelem, meg kell tudnom mi az amire NEKEM szükségem van és mi az, amire nem. Ha ez megszületik, a kérdés már csak az, hogy létezik-e valaki, aki ezt elfogadja és hasonló elveket is vall.

Nah kérem ez a kemény feladat. Mert a "mire nincs szükségem" listához egy A3-as karton papír is kevés lenne

• Ne legyen alkoholista!
• Ne legyenek elérhetetlen elvárásai velem szemben!
• Ne piszkáljon az alakom miatt, mert pont eleget piszkálom miatta magamat!
• Ne járasson le a barátaim, családom előtt!
• Ne legyenek neki túlzott függőségei!
• Ne függjön a szüleitől!
• Ne legyen....
• Ne legyenek....

Nah de ha megszületett a milyen ne legyen, akkor mégis milyen legyen? Mivel a listában körülbelül mindenkit kilőttünk, talán még Pablót is így nehéz a "mégis milyen legyen" kategória. Főleg ha nem tudod, le egy" nekem tökmindegy csak szeressen" című mondattal. Mert ez nincs így. Bár a szerelem fogalma még kérdéses, pont ezért nem ennyire egyszerű.

Mert vannak elvárásaink, azért cserébe mert tőlünk is elvárnak dolgokat. Így hosszas elmélkedés után hónapok alatt megszületett a listám álmaim férfijáról:

• Lehessek önmagam mellette!
• Nevettessen meg ha rossz napom van!
• Éreztesse, hogy szeret és fontos vagyok a számára!
• Legyenek saját álmai, és legyenek közös álmaink!
• Támogasson az én álmaimban és fogadja el a támogatásom a saját álmaihoz!
• Legyen jó apajelölt!
• Legyenek barátai, akikre bármikor számíthat!

...és ennyi.

Ülök a lista felett és nincs meghatározva testalkat, személyiség, szemszín, hobbi...semmi. Mégis te is bólogattál a sorok alatt, hogy erre vágysz. Akkor miért szalasztod el? Miért szalasztják el annyian? Mi nők mindig Pablót várjuk, és senkinek sem akarjuk megadni az esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy ő a mi Pablónk. Bár számos hibával, de mégis tökéletlenül tökéletesen.

Nem tudom mi a szerelem. Talán sosem tudom majd megfogalmazni. De  biztos, hogy nem mérhető zsánerben és külsőben. Nekem a szerelem abban rejlik mikor önmagunkat adva ülünk a haverokkal, barátokkal és azt mondják " Csesszétek meg két hülye mégis csak egy pár." ...és én felnevethetek, hogy tudom! ( Akkor most mégiscsak tudom? )