Amikor meghalljuk az „Újrakezdés” szót, valószínűleg legtöbbünknek eszébe jut a mondat, amit szüleinktől már egészen kiskorunk óta hallunk, amivel barátaink támogatni próbálnak, ha valami nagy dologra készülünk; „Az első lépés a legnehezebb.” Ez nem igaz.
A változáshoz vezető út egyik legegyszerűbb része megtenni a tényleges első lépést. De akkor miért nem tudjuk egy csettintéssel megváltoztatni azt, amivel nem vagyunk elégedettek? Amiatt, amit még az első lépésünk előtt kell megtennünk.
Olyan ez, mint egy futóverseny. Nincsenek ellenfelek, csak Te egyedül. Mégis fontosabb a győzelem bármilyen éremnél, mert a célvonal után az általad megálmodott jövő áll. Ha úgy állsz oda a rajtvonalra, hogy talán általános iskolában futottál utoljára hosszabb távot, akkor –bármilyen rosszul is hangzik, de- el fogsz bukni. Ezért elengedhetetlen, hogy mielőtt újrakezdenéd, ne hanyagold el a felkészülést. Ha csak fogod magad és egy éles váltással próbálod megváltoztatni, ami zavar, akkor valószínűleg az első néhány lépés után megfordulsz és visszaballagsz a startvonal mögé. Hogy miért? Mert nem készültél fel rendesen.
Három dolog nélkül nem sikerülhet az újrakezdés: Felismerés, Lemondás és megrendíthetetlen Elszántság.
A legelső feladatod tehát belátni, hogy bizony lépni kell. Mert nem elég, ha csak „elvagyunk”. Ha megkérdezik tőled „Hogy vagy?” és a válaszod „Megvagyok, köszi.” Akkor már bizony gáz van. Mert nem elég, ha csak úgy elvagy. Nem elég, mert az azt jelenti, hogy nem vagy boldog. Az pedig, hogy egy elégséges életet élsz, nem méltó hozzád. Baromi nehéz belátni, hogy mikor kell változtatnunk életünkön. De ha már a változás lehetőségének legapróbb darabkája beférkőzik a gondolataid közé, akkor - csak úgy megsúgom - ideje változtatni!
A második lépés, hogy véglegesen lemondj minden olyan dologról, amik negatív hatással vannak erre a folyamatra. Lehet ez egy függőséget okozó dolog, de akár egy párkapcsolat is. Ugyanis, ha az agyad leghátsó, legeldugottabb zugában, egy fiók mélyén még mindig ott lapul az adott dolog, amin változtatni szeretnél, akkor nem leszel képes végigcsinálni. Vegyük egy függő példáját. Teljesen mindegy, hogy alkohol-, drog-, társ-, vagy nikotinfüggő az illető, a lényeg ugyan az: Ha egy szikrányi esélye is van, hogy újra hozzájut az addikciót kiváltó dologhoz, vissza fog esni. Ezért hát a hosszú távú sikerhez gyökerestől ki kell irtanunk azt. Az, hogy miért nem dobjuk ki egyszerűen a kukába, nem bonyolult; „Mi van, ha egyszer még szükségem lesz rá?” Ezzel lehetőséget adunk magunknak, hogy visszatérjünk a régi, megszokott dolgokhoz. Búcsúzz el tőle, zárd ki és felejtsd el!
Az utolsó lépés pedig az Elszántság. És itt nem arra gondolok, hogy elhatározod, hogy elindulsz egy úton a változás felé. Nem. Sokkal inkább azt kell eldöntenünk, hogy soha nem fordulunk, sőt még csak nem is nézünk vissza. Ne hagyd meg a hátrapillantás lehetőségét se, nincs szükséged rá, mert már tudod, hogy nem hiába indultál el. Rá kell jönnöd, hogy az a hely ahonnan jössz, nem a tiéd. Nem méltó hozzád. Különben eszedbe sem jutott volna elmozdulni onnan. Talán ez az egész folyamat legérthetőbb, de egyben legnehezebb része. Ez, és nem az a mindig emlegetett első lépés. Hanem gyakorlatilag minden, ami azt megelőzi.
Sokszor fogod érezni a kísértést, hogy megfordulj és visszatérj a megszokotthoz. Ilyenkor állj meg egy percre és gondold át, hogy miért döntöttél így. Tartsd szem előtt, hogy nem térhetsz vissza oda, ahonnan jöttél, mert ott nem voltál boldog. Ha majd a megfelelő helyre érsz, érezni fogod. Elérted a célod és semmin nem változtatnál, még a kellemetlen dolgokon se, mert azok eltörpülnek a startvonal előtti borzalmak mellett. Ezért még csak eszedbe sem jut, hogy újra kellene kezdened. Az már nem Te vagy, csak a múltad. Az, hogy azóta kivé váltál, egyedül tőled függ.
Ha pedig nem tetszik ahova jutottál, hát kezdd újra!
További cikkek
