Megbántani valakit nem nehéz, főleg, ha közel áll a szívünkhöz. Megbocsátani már nehezebb, elfelejteni pedig szinte lehetetlen, ha nagy dologról van szó, de nem feltétlenül lesz rom a homokvárból. Azt a bizonyos, képzeletbeli várat, sok munkával, de fel lehet építeni.
Megbocsáthatunk egy gyermeknek, olyan apróságért, hogy visszaszólt az édesanyjának. Megbocsáthatunk a legjobb barátnőnek, hogy továbbadta egy féltve őrzött titkunkat. De akár megbocsáthatunk egy nem túl szép tettért is, a hűtlenségért. Ezek különböző súlyosságú tettek, mégis mind nyomot hagynak bennünk, melyek kevésbé, melyek egy életre.
Térjünk rá magára a megbocsátás pillanatára. Szerintem varázslatos érzés, mikor az egyik fél bocsánatot kér, mire a másik azt válaszolja: 'Semmi gond!' E mondatot hallva elakad szavunk, s megkönnyebbül a lelkünk. Újra megbizonyosodunk, hogy fontosak vagyunk a másik számára, s talán még nem omlott össze teljesen a közösen felépített homokvárunk. Főleg, ha egy öleléssel, vagy puszival megpecsételjük szavunkat. A pillanatnak varázsa van, mégpedig a rossz tett ellenére is mámoros tud lenni.
A bocsánatkérés nem feltétlenül jelenti azt, hogy igazad van, csupán többre értékeled a kapcsolatotokat, mint az egódat. Ugyanez elmondható a megbocsátásról is, lehet, hogy iszonyatosan fáj, amit tett, de egyszerűen túlteszed magad rajta, hisz nem akarhatunk elveszíteni egy anyát, egy barátnőt vagy egy szeretett társat.
Úgy gondolom mindig meg lehet bocsátani, ha elég szeretet lakozik bennünk, s akkor a napfény is újra megcsillanhat homokvárunkon.
Neked mit jelent a megbocsátás?
További cikkek
