Kitavaszodott. A nap szikrázó fényei már az ágak között játszanak. Előkerülnek a széldzsekik és a madarak is csicseregni kezdenek. Nekem még sem ez a biztos jele a tavasznak. A dallamos madárcsicsergésbe mindig hallani egy hangot, ami még inkább a tavaszt jelenti. Előgurultak a vasmadarak.
Idén hosszú és kemény tél volt, így majdnem március volt mikor meghallottam az első motorokat. Elhúzódó téli álom volt ez a számukra a pokrócok alatt, vagy a fűtött garázsban pihenve, de újra róják az utakat. Ha a szabadságnak szimbólumot választhatnék, számomra ti lennétek azok, motorosok. Fogalmam sincs, hogy kerültem a világotokba, de immáron 6-odik éve lesz, hogy beszippantottatok és a részese lehetek annak, amit ti a világnak adtok.
Egyszer egy diskurzus alatt egy motoros nekem azt mondta - csak az értheti, aki átélte! Az tudhatja mit is jelent, amikor a szél belekap a testbe, a lábak megfeszülnek és a lovak megindulnak. Az értheti mit is jelent a szabadság, aki több száz lovat ül meg egy fenékkel és céltalanul indul el a világba. Mert annak az idő megáll, a világ gondtalan és a lélek nyugodt és szabad. Az érezheti át egy gázkar erejét és finomságát és azt az adrenalint, amit magából áraszt.
Én nem érthetem csak láthatom. Mindegy hol állok, egy út szélén, vagy egy kordon mögött épp egy stuntrider show-n. Lehet az a hely a füstök között egy burnout közben a csapkodó gumidarabok ölelésében. Én csak azt látom, ahogy a sebek egy-egy percre eltűnnek, ahogy a hegek, amiket az élet adott néhány pillanatra felszívódnak a lelken. Külső szemmel számomra elérhetetlenek és csodálatosak vagytok és ezek mellett eltörpül a közvélemény, hogy félelmetesek is.
Rengeteg bélyeggel néztek szembe motorosként. A közvélemény elfelejti, hogy ti is csak emberek vagytok, akik hibázhatnak és talán hibáznak is. Sokatokat elvisz a hév, a kíváncsiság, hogy vajon mit bír a paripa. Viszont ha egy pillanatra is elgondolkodunk, nincs ez máshogy az autósoknál sem, csak ott jóval nagyobb a védelem.
A motorosokról kialakított és erősen sarkos a kép, hogy beképzeltek, azt hiszik övék a világ és bármit megtehetnek. Egy bezárt közösség, akik mindenkit lenéznek, akik nem tartoznak közéjük. Továbbá vandálok és túl sokat "illegáliskodnak".
Pontosan így képzeltem el én is őket, még nem egy napon egy motoros találkozón találtam magam.
Amit ott kaptam tőlük, azt pedig egy életen át viszem magammal.
Vényre írnám fel az előítéletes embereknek, hogy látogassanak el egy ilyen rendezvényre és nyitott szemmel tegyék ezt meg. Engedjék, hogy az a rengeteg pozitív élmény mind megtörténhessen velük, ami velem is. A rettegett motorosok néhány perc alatt maguk közé fogadtak. Együtt nevettem velük és meg osztották velem életük hihetetlen történeteit. Három napig együtt nevetett minden korosztály. A 16 évesek együtt buliztak az idősekkel és nem érezték úgy, hogy ez tré vagy ciki lenne. Kéz a kézben , vagy épp vállat veregetve mentek a sátrukhoz és itták a jó házit. Az esti koncerteken az emberek együtt buliztak, és az egész egy hatalmas közösségnek látszott, akik bárkit befogadnak... hisz' ott álltam köztük kislányként, aki retteg a motoroktól és előítéletes a motorosokkal. Viszont ez senkit sem érdekelt. Percek alatt veszett oda minden előítéletem és magammal vittem, amit tőlük kaptam: Nem voltam megbélyegezve, nem voltak előítéletek és csak egy lány lehettem a tömegben. Lehet csak egyetlen napra, de megélhettem ezt, amiért örökké hálás leszek nektek.
.jpg)
Azt akarom, hogy az emberek megértsék, vagy legalább akarják kicsit érteni, hogy mi van a fejetekben!
Látniuk kell, hogy a tetteitek nem mások ellen irányulnak, hanem magatokért, az élményért. Érteniük kellene az embereknek, hogy az elvesztett kontroll nálatok jóval súlyosabb kimenetelű, és nem feltétlen őrültködések miatt történtek már tragédiák.
Hálás vagyok nektek, hogy évekkel ezelőtt közel engedtetek magatokhoz. Mert megláthattam az fekete bőrszerkók mögött a lelket, a szakáll mögött a mosolyt, a bukósisak mögött a szeretettel és nyitottsággal teli szemeket. Hálás, mert bőrömön érezhettem azt az eufóriát, amit átéltek egy-egy mutatvány, száguldás, vagy gumifüst alatt. Közel engedtetek magatokhoz és néhányatokat én is közel magamhoz. Általatok tanultam meg motor nélkül is szabadnak lenni és bárkit szabadon engedni.
" Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka."
(Szabó T. Anna)
Fotó:Huszka Vivi
További cikkek
