Egy olyan világban ami az emberek befolyásolhatóságából és bizonytalanságából profitál, az egyik legnagyobb lázadás a világ ellen ha elfogadod önmagad úgy, ahogy vagy és azt teszed, amit Te szeretnél. Elvégre törvényt nem szegsz vele és még csak le sem csukhatnak érte. Gondolj bele, mi történne a multi cégekkel, ha egy nap az összes nő úgy döntene, nem használ sminket és nem vesz minden hétvégén új ruhát. Mi történne, ha nem a reklámok alapján vásárolnánk tripla áron? Ha nem fizetnénk a nagy nevekért. Ha nem az alapján élnénk az életünket, hogy "Vajon mit szólnak majd az emberek?" És ami a legfontosabb: Vajon milyenné válnánk mi magunk, ha végre átlátnánk ezen az elképesztő agymosáson?
Észre sem vesszük, hogy a világ Marionett bábként ráncigál legtöbbünket, mert túlságosan lefoglal minket az, hogy próbáljunk megfelelni a társadalom által kreált ideálnak. Senki sem szereti bevallani, hogy Őt is - úgy, mint mindenki mást- befolyásolja a média, a reklámok, és bizony a munkatársak, barátok véleménye is számít. Ne magadban keresd a hibát, mert ez nem jelenti azt, hogy könnyen manipulálhatóak lennénk. Hiszen már kisgyerekként elültetik a fejünkben, hogy Barbie és Ken a tökéletesen gyönyörű pár, a fiúk utálják a rózsaszínt és bátrak, a lányoknak hosszú hajuk van és szoknyát hordanak. Persze még sorolhatnám, hogyan kezdi építgetni egy gyermek fejében a világ, mi a "normális". Mert az a lényeg, hogy "normálisak" legyünk, igaz? Ha eltérünk az átlagtól, akkor "furcsák" vagyunk, kilógunk a sorból. De tényleg olyan nagy baj ez? És honnan tudod, hogy csak egy sor létezik, ha sosem voltál elég bátor, hogy körülnézz, van-e másik?
Óvoda, általános iskola, gimnázium, majd egyetem. Mert ez így normális. Jelenleg végzős vagyok a gimnáziumban, és nap mint nap megkapom a kérdést: "Szóval, melyik egyetemre adtad be a jelentkezésed?" Eleinte gyanútlanul közöltem, hogy sehova. A sok értetlen arc után inkább már csak azt mondtam, hogy "Még nem döntöttem el, talán kihagyok egy évet". Mindig is jó jegyeim voltak, két nyelvvizsgám is van, így valószínűleg kis erőfeszítéssel bekerülhetnék egy jó egyetemre. Ezért nem értik az emberek, hogy mégis miért "pazarolom el" mindezt? Miért nem tanulok tovább, szerzek diplomát? Hiszen ezt így szokás. A válaszom nagyon egyszerű: Én nem ezt akarom! Tisztában vagyok azzal, hogy sokan talán felelőtlennek tartanak, hiszen egy tizennyolc éves nem tudhatja mit akar és úgy gondolják, hogy "majd később meg fogod bánni". Persze, van rá esély, hogy később rájövök, mit kellett volna tennem. Mert ez mindig így van; utólag már könnyű látni, hogy mi lett volna a helyes lépés. De sokkal fontosabb az, hogy most mit gondolok. Mert nem ők fogják fizetni az egyetemet, és nem ők fognak évekig olyasmit tanulni, ami talán nem is érdekli őket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy senkinek nem való az egyetem, mert természetes, hogyha orvos, ügyvéd, tanár akar lenni az ember, vagy a munkájához szükség van diplomára, akkor persze, nem lehet elkerülni az egyetemi éveket. De nem mindenki akar és nincs mindenkinek lehetősége erre. De ezzel nincsen semmi gond! Ez csak valami más, ami még talán szokatlan sok embernek, ezért hajlamosak elítélni azt, aki nem szerez diplomát. De valamikor el kell kezdeni megváltoztatni az erről kialakult képet. Én pontosan ezt teszem. Mert nem az számít, hogy a szüleid, a tanáraid, a barátaid vagy a párod mit vár el tőled. Hanem az, hogy Te mit szeretnél!
Személy szerint én ahelyett,hogy egyetemre mennék, azt fogom tanulni, ami valóban érdekel és ami szép lassan az általam megálmodott állás felé terel. Ez, és nem egy egyetemi jelentkezés a lényeg. A Te eseted persze lehet, hogy egészen más, de a lényegen nem változtat: Nem kell megfelelned és feláldoznod a saját boldogságod senki kedvéért! Nem kell azt tenned, amit a társadalom helyesnek gondol! Nem kell mindent úgy csinálnod, hogy az másoknak tetszen! Nem kell követned senkit! Nem kell alkalmazkodnod egy olyan helyzethez, amiben nem érzed jól magad! Nem kell olyannak lenned, mint mindenki más, sőt! És nem, nem kell beállnod semmilyen sorba!
Legyen benned annyi lázadás a világ és a társadalom által megalkotott ideál ellen, hogy igenis szembe mersz fordulni az átlaggal és a "normálissal". Meg fogsz lepődni, milyen irányba fordul a látásmódod és az életed, attól a pillanattól kezdve, hogy nem próbálsz megfelelni senkinek saját magadon kívül.
Lépj ki a sorból, nézd meg, mi van ott. Ha nem találsz másikat, hát kezdj egy újat! Biztosra veszem, hogy egy idő után néhányan követni fognak, beállnak a Te sorodba, mert az valami más. Valami új. Valami, ami sokkal izgalmasabb mint az átlag.
További cikkek
