Gondolom, mindenki ismeri a régi idők házasodási szabályait. Általában a szüleink választották ki a leendő párunkat, nem ismerkedhettünk más vallású vagy társadalmi osztályból való gyermekkel, tehát nagyon ritka esetekben lehettek együtt őseink életük párjukkal, akik iránt valóban tápláltak gyengéd és szenvedélyes érzelmeket. A házasságok javarészt kényszerből, megállapodás alapján köttetek. Vágyaikat, valódi szerelmüket titkos kapcsolatok és szenvedélyes kalandok során élhették meg csupán az emberek elszakadva (leendő) házastársi kötelezettségei elöl.
Manapság ez már nem így működik, a világ egyre szabadabbá válik. Szabadság és szerelem. Szimpátia alapján és szerelemből választunk párt, a legtöbb párkapcsolatnak, valamint házasságnak alapja az egymás iránt érzett kölcsönös szerelem, illetve szeretet. Sőt mi több; bár még mindig előítéletek kereszttüzében, de egyre elfogadottabb az azonos nemű emberek kapcsolata. Szerény véleményem szerint ez az egyik legjobb dolog a világon. Ha két ember szereti egymást, miért ne lehetne együtt? Éppen annyira igazi az ő szerelmük, mint a heteroszexuális embereké. :)
Viszont van egy bizonyos eset, amikor semmiképp sem lehetünk együtt a szeretett személlyel, és ez nem rajtunk múlik. A viszonzatlan szerelem. Mi mindent megadnánk, hogy végre magunk mellett tudhassunk és szabadon szerethessünk. Mert egyébként üresek vagyunk, úgy érezzük, mintha fél emberek lennénk, és csak vele lehet minden szép és teljes az életünkben, még akkor is, ha mások szerint okkal nem teljesül be szerelemünk. Ők nincsenek tisztában a helyzetünkkel, valójában elképzelni sem tudják, min mehetünk keresztül. Az ábrándozáson valamint a mérhetetlen hiányon túl, ott van az önértékelésünk csökkenése, önbizalmunk jelentős romlása. Szoktam hallani-,,Ha több önbizalmad lenne; biztos összejönne veled, hisz szép vagy és a kisugárzáson is sok minden múlik! „ Persze. Ez így is van, de mi van akkor, ha miatta lett kevesebb az önbizalmad? Nem hiszed el, hogy szép vagy. Nem, mert neki nem vagyok az. Másnak meg nem akarok igazán tetszeni. Igencsak veszélyes fajta szerelem. Nem! Az, hogy nem szerethetünk, még tönkre is tesz. Amennyiben nem vagy megtörhetetlenül magabiztos és kemény nő kialakulhat testképzavar, depresszió és egyéb aranyos dolog.
Irigykedve nézegeted az ismerőseid párjukkal készült képeit és barátnőid többé-kevésbé harmonikus, szeretetteli párkapcsolatát. Természetesen megfordul a fejedben megint egy-két borús gondolat és értetlenkedve teszed fel a kérdéseket magadnak: Nekem miért nem sikerül semmi? Én nem érdemlem meg a boldogságot? Ennyire értéktelen vagyok? Erre általában valami legyintés és mosolyogva vigasztalás a válasz mielőtt a következő mondatába már azt ecseteli, hol voltak kettesben kirándulni a hétvégén, amíg te egyedül kuksoltál a szobádban. Ők boldogok, te nem. Ilyenkor féltékeny vagy, de ez természetes ettől még nem leszel rossz barát, abban az esetben, ha ennek ellenére tudsz örülni a boldogságának.
Mindeközben benned nagy harcok folynak, össze vagy zavarodva és a gondolatok ide-oda kavarognak a fejedben. Te is ezt szeretnéd. Egy boldog kapcsolatot, azzal, akit szeretsz, de nem lehet, mert ő nem szeret. Nem vagy neki jó. Pedig te támogatnád, mellette állnál, ha valami gondja van. Ő azaz ember, akinek szívesen főznél otthon vacsorát, aki mellett a legszívesebben ébrednél reggel. Ő az, aki a mindened lenne. Bearanyozná a jelenleg színtelen, halott életedet.
Az utolsó dolog, és ami miatt igazából fontosnak éreztem megírni ezt a cikket, azaz egyik legérthetetlenebb dolog még számomra is. Hogy miért szenvedünk ennyire. Hiszen gyakran van más lehetőségünk is az egyedüllétnél. A haverod, aki oda van érted, a haverod haverja, akivel nem működött a kapcsolat, mert te mást szeretsz pedig nagyon szerette volna, a lelki társad, aki mindig megvéd és vonzónak talál. Megannyi lehetőség létezik. Olyan férfiak/ nők, akikkel jól kijössz és vonzónak találnak, talán szerelmesek is beléd, de te nem. Belegondoltál már ebbe a körforgásba?
Nem kellenek neked, inkább egyedül maradsz, mert nem akarsz senkit sem kihasználni, senkinek sem hazudni az érzéseidről. Szeretnél szerelmes lenni beléjük, de nem megy. Az összes figyelmesség, kedvesség és udvarlás dacára sem.
Nem látod bennük azt, amit benne. Még akkor sem, ha mindegyik jobb lenne nála. Mert tőle mindenki tilt. Te még benne is meglátod a jót, az értékelhető dolgokat, azokat is, amiket nem mond el neked, szíved szerint a legnagyobb szarból is szeretettel húznád ki.
Neked fontos a szenvedély, a vonzalom, a nagy bumm, amit ő ad a tudta nélkül. Elutasítod a biztosat, a védelmet azzal szemben, ami csupán álom marad. Mit érhet a biztos jövő, ha már az elején is valami hiányzik. Fiatal vagy. Ne gyere össze valakivel, ha te nem szereted.
Nem lehetünk szerelmesek....de nagyon szeretünk.
További cikkek
