Megbélyegzés. Ezt a témát választottam erre a hónapra főszerkesztőként. Mikor ez a téma megfogalmazódott bennem az első ötletem ez a cikk volt. Majd mégis váratott magára és nehezen íródott meg. Ennek pedig az az oka, hogy már egészen máshogy állok magamhoz, a testemhez, a lelkemhez.
A médiának, a neveltetéseknek és számos külső hatásnak köszönhetően mi emberek sosem leszünk elégedettek magunkkal. Ez a biznisz. Ebben van a pénz. Alternatív 3 napos fogyasztó kúrák és vicces nevű semmit sem érő diéták tömkelege vesz körül minket. Léböjtkúrák fogyó sztorikkal hirdetve és bikiniben pózoló celebek sokasága vár minden nap az interneten.
A photoshop az új fegyver. Bárki lehet csodálatos, állhat jól a haja, lehet tiszta az arcbőre és ráncmentes néhány kattintással. Meg akarunk felelni a világnak. Három kiló sminket kenünk magunkra minden reggel, és festjük a hajunkat. Rohanunk a divat után... nah pont így képzelem el sok ember életét.
Én plus size vagyok, molett vagyok, kövér vagyok, túlsúlyos vagyok. Pontosan úgy hívsz, ahogy szeretnél. A véleményed lepereg, mert nem ismerlek, mert nem tudod ki vagyok és miért van így minden, ahogy van. Nincs a homlokomon billog és nem virít feltűnően minden problémám. Mert igazából nem is érdekelné a legtöbb embert!
Egyetlen dolog, ami azonban mégis szerepel rajtam: A bélyeg.
Ez a bélyeg pedig mindent magába foglal, ami nem igaz. A társadalmi megbélyegzésnek köszönhetően egy túlsúlyos ember igénytelen, nem ad magára, zabál, nem mozog, lusta, kényszerevő.
Ezekkel a sztereotípiákkal ellentétben én - ha rágondolok az életemre -, elégedett vagyok.
Biciklivel járok mindenhova, még a szomszéd városba is. Nevetve tekerek le 50 km-t bármikor veled, ha kedvünk támadna. Ha tornázok szakad a víz rólam, és a pokolba kívánom az egészet, mert tény, hogy ekkora testet megmozdítani nem feltétlen sétagalopp. Mégsem volt még panasz arra, hogy ne lennék hajlékony vagy épp hamar kifulladnék.
Nem adok magamra? Kérlek, egyszer menj be egy hagyományos butikba, és próbálj rám találni ruhát! Ha sikerül szólj!
Gyűlölök vásárolni, mert a szép ruhák mérete 36-nál véget ér. Felette mind óriási lepel, vagy egyenruha. Semmi különleges, semmi koptatás, semmi alakja a farmeroknak, a felsőknek.
Pontosan ez a cél. Nem lehetsz szép, divatos ha súlyfelesleged van. Mert csak a tökéletes tűnhet ki a tömegből.
A Plus size boltok legtöbbször nem egy átlagkeresetű ember pénztárcájához vannak kitalálva. Bár nem drágábbak bármely más divat üzletnél.
Van szép ruhám, olyan is, aminél majdnem sírtam mikor megkaptam. Varrattam és maga az álom! Nem tűnök el benne, mint egy zsákban. Nem tapad rám és mutatja meg minden hurkámat, amire még mindig nem tudok büszkén tekinteni.
Nekem is van szaggatott farmerom... tudod, azt sem tudom mennyibe került, mert olyan boldog voltam, mikor megláttam, hogy csak rohantam vele a kasszához el ne szublimáljon néhány perc alatt.
Tehát ha meglátsz egy plus size nőt, akkor ne ítélkezz egyből! Sosem tudhatod mi van a súlyok mögött. Mi rejtőzik a kilók halmazában. Milyen betegsége, hajlama vagy problémája van.
Mikor megszülettem, azt mondták édes kis dugó vagyok.
Mikor óvodás lettem kis husi voltam.
Aztán iskolás, ahol már az osztálytársaim Dömpernek és Buldózernek becéztek.
Majd középiskolás, ahol már tehén voltam, akit meg lehet alázni, mocskolni a nevét, bántani és akár hazáig ordítani mellette, hogy dögöljön meg mert így néz ki.
Szerintetek hol volt az önbizalmam? A föld alatt úgy 10 méterrel és betongerendák voltak rápakolva, hogy elő ne bújjon a szerencsétlen a földből.
Elhittem... Én elhittem, hogy ronda vagyok, tehén vagyok, igénytelen vagyok, ápolatlan és egy társadalmi selejt.
Majd jött egy pont, amikor egy fotós rám talált és közölte velem, hogy le szeretne fotózni és megmutatni, hogy milyen gyönyörű vagyok. Egyáltalán nem akartam, de nem engedett ebből. Ragaszkodott hozzá.
Végül belementem a dologba. Elküldött egy sminkeshez, aki egy natúr egyáltalán nem kihívó sminket tett rám és egy téli napon karácsony után megejtettük a fotózást.
A hétköznapokban én is teljesen átlagos vagyok, mint te és mindenki más. Reggel az utolsó pillanatban kelek. Gyorsan összefogom a hajam, felkapok valamit, jobb esetben dobok fel egy sminket és rohanok a munkahelyemre. Sokszor van az arcomon pattanás, mitesszer és a hajam sem áll tökéletesen. A kimerültségtől a szemem alatt táskák vannak és sokszor nem érzem magam jól a bőrömben.
A kép a szerző tulajdona
Otthon még rosszabb a helyzet. A kerti munkához, a ház felújításhoz vagy takarításhoz nem kell smink. A legrosszabb ruhámban toprongyosan végzem a feladatom, és semmi sem érdekel csak az, hogy kényelmes legyen az adott ruha.
A kép a szerző tulajdona
Nem láttam magamban a szépet és a nőt sem. Ez a fotós haragudott ezért rám. Én meg rá, hogy mit lát és milyen szemellenzője van?
A képek láttán azonban elcsodálkoztam. Megmutatta! Sikerült neki, az amiben én nem hittem.
Azóta többször is fotózott már. Majd a legjobb barátnőm lett.
Huszka Vivi Photography
Huszka Vivi Photography
Huszka Vivi Photography
Csak a fotók kellettek? Nem, természetesen nem csak azok, de lassan átalakult a gondolkodás módom. Már nem félek úgy a buszon, ha felakadok, hogy ki szól rám, hogy te tehén nem tudsz figyelni. Már nem érdekel ha egy fagyival végig megyek az utcán, hányan ítélkeznek, mert véletlen megengedtem magamnak egy kis bűnözést.
Ha magamra nézek a nőt látom és nem csak egyet a sok közül. Mert van akinek én vagyok gyönyörű, van akinek én vagyok tökéletes, van akinek én vagyok a legjobb barátja, a támasza, a szeme fénye. Van akinek én adok erőt nap, mint nap. Én vagyok, aki hangot ad a problémáknak.
Plus size nőként is apró pontja vagyok a világnak, de egyetlen apró pont is el tud indítani egy lavinát!
Egyre több életmód cikket fogtok találni itt az oldalon, és a fotóst is bemutatom nektek, aki megadta a kezdeti lökést a változáshoz az életemben!
A kép a szerző tulajdona
További cikkek
