Mindig is úgy gondoltam, hogy az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy hamar abbahagyom, amit elkezdek. Ez úgy tűnhet, hogy minden alkalommal, amikor nem folytatom, feladom. Én is ezt hittem. Elhittem, hogy hosszú távon nincs kitartásom semmihez. Kitartás nélkül pedig még a siker halvány körvonalát sem láthatja az ember. És eredmények nélkül mégis mi értelme van bármit is csinálni? Egy ideje máshogy látom ezt az egészet.
Mondhatjuk, hogy elég sok dolgot kipróbáltam már. Gyerekkoromban a sportok, később a művészetek, a zene, az írás különböző formái következtek. 5 féle sport, 4 hangszer, egy tucat elkezdett regény, telefonnal lőtt fotók, rajzok és lecsonkított vázlataik. Egyszer átrángattam két barátomat, hogy segítsenek újra szinkronizálni egy sorozat epizódját, mert úgy gondoltam, mi jobban meg tudnánk csinálni. 5 éve volt, azóta sem fejeztük be. És nem, nem lett jobb, mint az eredeti. Miközben ezt a cikket írtam, kettő másikat kezdtem el, mert eszembe jutott valami totál más téma, amit le kellett írnom. Szóval igen, mondhatjuk, hogy hajlamos vagyok egyszerre három különböző dologba belekezdeni. Figyelemzavar? Vagy hiányzik belőlem a kitartás? Talán igen. Vagy egyszerűen csak úgy gondolom, hogy rengeteg érdekes dolgot csinálhat az ember, szóval miért kellene egyetlen egy mellett „kitartanunk”?
Ha mindebből nem derült volna ki, szeretek mindent, ami új. Mert az mindig izgalmas. Persze csak egy ideig. Aztán megszokjuk, majd megunjuk. Ami engem illet, abban a pillanatban, ahogy elkezdek unatkozni, abbahagyom, ami untat és valami érdekesebbe kezdek. Igen, tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyan unalmas dolgok, amiket muszáj végigcsinálnunk. Iskola, munka, hivatalos ügyek, kötelező programok. De ezek, életünk egy apró töredékét jelentik. Legalábbis csupán ennyit kellene jelenteniük. Mert amint észreveszed, hogy többé már nem okoz örömet, amit csinálsz (és tegyük fel, hogy nem függ tőle az életed) azt igenis abba kell hagynod. És ez nem jelenti azt, hogy feladod. Csak annyit jelent, hogy azt teszed, ami a legjobb neked. Ezzel pedig lehetőséget adsz magadnak, hogy valami újat, valami jobbat fedezz fel.
Senkinek sem szabadna unalmas életet élni. Valaki mondja meg nekem, hogy annak mégis mi értelme? Miért jó, ha egy átlagosan unalmas munkahelyen, átlagosan unalmas emberekkel vagy körülvéve, majd hazamész és úgy töltöd az idődet, mint egy átlagosan unalmas ember? Tényleg úgy gondolod, hogy erről szól az élet? Átlagos. Unalmas. Akkor mégis hogy lehet az, hogy ilyen elképesztően sok ember él izgalmas életet? Nem arra gondolok, hogy minden nap kiugranak egy repülőből ejtőernyővel a hátukon, vagy minden hetet másik országban töltenek. Szó sincs erről. Az teszi izgalmassá az életüket, hogy folyamatosan keresnek valami újat, valamit, amit teljesíthetnek úgy, hogy közben még jól is érzik magukat. Ha ilyen sok ember képes erre, Te miért ne lennél?
Évekig rosszul éreztem magam azért, mert soha nem adtam bele apait-anyait a hobbijaimba. Volt, hogy hetekig hozzá se nyúltam a gitáromhoz, volt, hogy hónapokig egy árva szót sem vetettem papírra. És mégis itt vagyok, cikkeket írok és egy ütős bandában játszok. A sok éven át tartó próbálkozásaimnak végre látom a célját. Ahogy azt is látom, hogy nem itt tartanék, ha nem kezdem volna el azt a sok félbehagyott történetet. Mert lehet, hogy akkor kudarcnak tűntek, de az az igazság, hogy mindet azért hagytam abba, mert eszembe jutott valami jobb, valami izgalmasabb. És nem azért, mert feladtam. Ez pedig úgy gondolom, nagy különbség.
Lehet, hogy most hiányzik a motiváció, hogy bármihez is hozzákezdj. És? Majd ha itt az ideje, akkor jönni fog. Addig pedig felesleges erőltetni, mert az csak ahhoz vezet, hogy kényszernek érzed azt, amit egyébként szívesen csinálsz. A kényszereket pedig senki sem szereti. Nem kell mindent ennyire komolyan venni. Csak élvezd, amit csinálsz, addig, amíg jól esik. És ne érdekeljen, hányszor hagytad abba és folytattad később. Mert ez az egy számít; valamiért mindig folytattad. És tudod, hogy ez mit jelent?
Igazából sosem adtad fel.
További cikkek
