A zaklatás ma Magyarországon körülbelül statisztikailag 400.000 nőt érintő probléma. Feltehetően ennél nagyobb számról beszélünk. Legtöbbször családtag, férj, élettárs és a szakításba bele nem törődő ex, aki ezeket elköveti. Zaklatásról akkor beszélünk, ha rendszeresen vagy tartósan zaklatásban részesül az áldozat. Ehhez közvetett vagy közvetlen módon félelmet kell kelteni a zaklatottban.
A zaklatás fogalma nem tartalmazza a bántalmazást, mégis ma ebben az országban csak akkor történik bármi, ha rongálás történik, ha vér folyik. A zaklatás nehezen bizonyítható és folyamatos frusztrációt okoz, amely kilátástalanná teszi az áldozat életét. Az áldozatok csak ritkán beszélnek a helyzetről, ennek pedig legfőbb oka az áldozat hibáztatása, és az értelmetlen vélemények, amelyek félvállról veszik a problémát.
Én áldozat vagyok. Gyenge áldozat. Segítő áldozat. Hibás áldozat... de áldozat. Minden adott volt, hogy az legyek. Az áldozati lét pedig nem könnyű! Nem a folyamatos zaklatás öl meg, nem a folyamatos feszültség és félelem, ami felemészt, hanem a tükör, amibe minden nap belenézel. Az elméd, amelyet okolsz a tényekért, hogy azzá váltál. Az eszed, hogy egyszerűen képtelen voltál tenni az ellen, amit régen tudsz. A tested, amely behódolt. A szíved, amelynek mindenki fontosabb volt magadnál. A gyengeséged, amely miatt valójában nem léptél hamarabb. Áldozat, egy elhúzódó problémában. Egy olyan dologban, amelyből mindig elhiszem, hogy van kiút, hogy végre vége lesz ennek az átkozott létnek. Áldozat vagyok egy ringben, amelyben elhittem, hogy mind a ketten nyerhetünk, vagy az ellenfél feladja és végre tovább áll. De a ringből csak egy jöhet ki győztesen, és csak úgy érhet véget a csata, ha én nyerek. Mert ha ő nyer, akkor belehalok. A szó szoros értelmében, vagy lelkileg, de ha nem én nyerek, beledöglök.
Elvették tőlem az önbecsülésemet. Elvették tőlem az önképemet. Elvették tőlem azt, amit építettem, az életemet. Elhúzódó krízishelyzetben forduljak pszichológushoz? Nem akartam! Nem éreztem, hogy nekem szükségem van erre, de egyre inkább belátom, hogy szükségem lesz rá. Mert időszakosan újra támad a sötétség, azaz időszak, amikor nincs menekvés a problémák elől, mikor azt érzem, bármikor sokkal nagyobb probléma, rongálás, kár, testi sértés is bekövetkezhet. Mert senki sem tudja garantálni, hogy ez nem fog bekövetkezni!
Az egyetlen dolog, amivel megakadályozhatod a bajt, ha nem félsz! Hát kérem, én félek, egyenesen rettegek! Félek tőle! Félek attól, hogy én gondolom túl! Félek attól, hogy hülyének tartanak! Félek a megaláztatástól! Félek, hogy másnak lesz baja! Félek, hogy az otthonomnak lesz baja! Azok az időszakok, amikor pedig elhiszem, hogy végre megnyugodhatok, csak még keservesebbé teszi ezt az egészet. Mert ha újra megtörténik, egy incidens csak még mélyebbre taszít, mert még inkább betegesnek tűnik az egész. Mert telnek a hónapok, sőt lassan már az évek és még mindig nincs vége.
Az egyetlen dolog, amivel megakadályozatod a bajt, ha elköltözöl! Miért én? Miért nincs olyan rendszerünk, amely segít ebben? Miért nincs szerető családja, aki felismeri a problémát? Aki kezeltetné a zaklatómat, aki a saját életének áldozata. Miért az a megoldás, ha elmenekülök? De már menekülnék is, csak legyen vége.
Külső szemmel ez nehezen érhető. Sokszor tűnhet hisztinek, ha egy biciklicsengőtől megremeg a gyomrom. Betegesnek tűnhet, ha egy marék homok és egy nagy adag gaz a kocsin is őrjöngést válthat ki nálam. Azonban ide jutottam. Mentálisan kikészültem és félelemben élek. Ennyire kevés is elég, hogy rám törjön a pánik, hogy féljek és rettegjek. De azt érzem, nem beszélhetek erről, mert süket fülekre találok. Ami pedig ennél is borzasztóbb, hogy nem is tudok beszélni róla. Egy-egy eset után napok telnek el, mire újra visszatalálok önmagamhoz, mire mosolyogni birok, mire újra hangosan beszélek, és nem csak suttogok a sarokból.
Fogalmam sincs, hogyan jutottam idáig. Fogalmam sincs, miért csináltam ezt magammal. Csak azt tudom, hogy erről beszélni kell. Mert ha beszélek róla, talán valaki más jobban csinálja és időben lép. Talán nem hagyja ennyire elhúzódni a dolgokat. Ha beszélek róla, talán valaki majd a saját sorsa érdekében bizonyítékokat gyűjt a zaklatója ellen, és mer lépni. Mert egy zaklatót kezelni kell vagy börtönbe juttatni. Máshogy nincs menekvés. Talán sehogy sincs menekvés. Talán soha nem lesz vége már.
További cikkek
