Pubi rovat

Derékig érő szőke haj, vörös műköröm, gondosan felrakott smink, az aktuális divatőrületnek megfelelő öltözet, felszegett fej és tökéletes mosoly. Amikor hazaér, lemossa a sminket, a hosszú szőke haját egy kócos kontyba fogja és felveszi a legkényelmesebb tréningnadrágot egy, a sok év alatt szétnyúlt pólóval. A magabiztos mosolyt felváltja egy összehúzott szemöldök a tükörképét látva. Más, mint a látszat.

Egy olyan világban ami az emberek befolyásolhatóságából és bizonytalanságából profitál, az egyik legnagyobb lázadás a világ ellen ha elfogadod önmagad úgy ahogy vagy és azt teszed, amit Te szeretnél. Elvégre törvényt nem szegsz vele és még csak le sem csukhatnak érte.

Az életünk egy festmény. Vannak rajta gyönyörűen kidolgozott, élénk színű minták és elkenődött pacák is. A rengeteg szín között úgy terjed a fekete festék, ahogy egy folyó ágai futnak szerte-szét. Neked talán nem tetszenek ezek a fekete vonalak, de valójában kontrasztot adnak a képhez, amitől az csak még különlegesebb lesz. Ha valaki közelről figyeli a képedet, meglátja, hogy nem csak vidám színekből áll. És mégis, az összkép gyönyörű.

Cukor és só...első ránézésre egyformák, csak akkor tudod megkülönböztetni őket, ha jobban megfigyeled, melyik-melyik. Szerintem jónéhányan jártunk már úgy, hogy valamilyen módon összekevertük a kettőt. Véletlen só került a kávéba, vagy cukor a húslevesbe. Előfordul. Szerintem az emberek is olyanok, mint a cukor és a só. Amikor először találkozol valakivel, első pillantásra nagy esély van rá, hogy valami egészen másnak tűnik, mint amilyen valójában.

Kómásan ébredek, mert hosszú volt az éjszakám. Hetek óta tanulok és dolgozok éjszaka. Én este 8 után váltom meg a világot. Pontosabban a saját világomat. Ezért kimerült vagyok. Így történt meg az eset, hogy elaludtam.

Mindig is úgy gondoltam, hogy az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy hamar abbahagyom, amit elkezdek. Ez úgy tűnhet, hogy minden alkalommal, amikor nem folytatom, feladom. Én is ezt hittem. Elhittem, hogy hosszú távon nincs kitartásom semmihez. Kitartás nélkül pedig még a siker halvány körvonalát sem láthatja az ember. És eredmények nélkül mégis mi értelme van bármit is csinálni? Egy ideje máshogy látom ezt az egészet.

Féktelenül. Belegondolva a saját vagy a korosztályom részeg pillanataiba nekem ez a szó jut eszembe: Féktelenül. A cikk elején szeretném leszögezni, hogy azok táborát erősítem, akik nem tagadják le, hogy nyomta már meg pia a fejüket. Ugyanis szerintem két féle felnőtt (mert 18 alatt senki sem fogyaszt alkoholt) létezik. Az, aki szédült már meg alkoholtól és az, aki tagadja. Ennyi, ezen nem vitázok. Elhiszem, hogy nincs igazam.

Sokaknak szokatlan lehet, de mindig teszek egy kanál kakóport a reggeli kávémba. Hogy miért? Épp a gyerekkor és a felnőtté válás határvonalán táncolok és próbálom átlökdösni magam azon, de persze ez nem olyan egyszerű, mint ahogy azt kisgyerekként hisszük.

Új év, új én. Igaz? A legtöbbünkben az Újév beköszöntével hatalmas ambíciók lángolnak fel, ami remek, hiszen szenvedély nélkül mi értelme van bármit is csinálni? Most, így a szürke februári napokban ezek az ambíciók talán már elmúlni látszanak. Lehet, hogy ha egy kicsit máshogy néznénk az elhatározásainkra, sokkal könnyebb lenne teljesíteni azokat.

Megértem a továbblépésre. Szilveszter éjjelén nem csak az óra mutatója billent át, hanem az én lelkemben is valami átkattant. Megérkezett a rég várt érzés: elindulok előre és nem vagyok hajlandó többet hátranézni.