Ülök a mólón. A nap aranyló sugarai már lentről világítják meg a horizontot. Csodálatos aranyban és narancsban úszik az ég. A cipőmet már levettem, a lábamat pedig a Balaton enyhe vize nyaldossa. Hűsítő. Talán kell is a balatoni forró éjszaka mindig megkívánja. Elmélázok. A Balaton vajon mennyi titkot rejthet magában, és miért kell, hogy az én titkom is itt maradjon örökre. Szőke volt, a szeme aranybarna és olyan magas, mint akinek a haja a felhőket karcolja. A szeme égetett, a férfias spray illata keveredett a Martini fanyar illatával. De csodálatos volt.
Gondtalan indultam el az éjszakába. Hisz' ez egy egyszemélyes nyaralás volt. Kikapcsolni akartam, csak magammal törődni, nem megfelelni elvárásoknak, és csak élni. Pár napot élvezni az életet, nem törődni semmivel. Hát sikerült! Túlságosan is sikerült. A piros ruhámban voltam és egy telitalpú magas sarkúban. A szokottnál erősebb sminket dobtam magamra, a hajamat lazán összefontam és elindultam. A hegyoldalban akartam vacsorázni, látni magam alatt a nyüzsgő életet, a kékellő magyar tengert. Csendben különleges ízeket megismerni, savanykás borokat kóstolni. Fogtam egy taxit, nem másztam hegyet. Mégsem mehetek csapzottan egy étterembe.
Az étterembe belépve már a pincér fogadott. A magas szőke, aranybarna szemű pincér, aki egész éjjel a kívánságomat leste. A szokottnál többször kérdezte meg szükségem van-e valamire, hogy ízlenek az ételek. A koktéljaim szebbek voltak az átlagnál, körbenézve láttam, hogy az italom sokkal díszesebb, precízebb a többi emberénél. Az asztalom a Balatonra nézett. Eltűnődtem mennyi emlék köt ide, mennyi érzés amiket mindig magammal viszek. A messzeségben vitorlázókat bámultam és csodáltam. Milyen frissítő lehet, mennyire nyár. Az idő vészesen telt felettem, és észre sem vettem. Harcsapaprikást kértem túrós csuszával. Szükségem volt valami igazán magyaros ételre. A desszertet nem választottam. Akkorra már túlságosan feltűnt a pincér fiú közelsége. Így azt kértem, hozza amit a legszívesebben tálalna nekem. Csokoládé barna browniet kaptam, eper lekvárral meghintve. A hatalmas eper, szeder darabok csak úgy csalogatták az embert. Csodálatos volt az összhang és csak úgy olvadt a számban. A naplemente csodálatos a hegyről. Még akkor is ha mögöttem nyugszik le, az eget mindig varázslatos színekre festi meg. Egy helyi borász száraz fehér borát kortyolgattam. Nem én kértem, az étterem ajándéka volt. Bár sejtettem, hogy sokkal inkább a helyes pincér fiú állt a turpisság mögött.
Jól emlékszem már esteledett mikor elindultam. Taxi helyett végül a sétát választottam. Szükségem volt még időre, még látni akartam a múló nap erejét és szépségét. Lassan haladtam, egy cseppet sem siettem. Már jó fél úton lehettem, amikor a szmokingos férfi rohanva utolért. Lejárt a műszakja és arra gondolt, talán megmutathatná nekem mennyire is gyönyörű ez a vidék. Utóbbit jól tudtam én is, de lévén, hogy az út egy irányba vezet, szívesen fogadtam a társaságát a hegy aljáig.
Rengeteget mesélt, be sem állt a szája. A dédnagypapája vett még itt egy nyaralót, a nagypapája már itt telepedett le és generációkra visszamenőleg már itt élnek a Balatonon. Még csak 24 éves, nyári munkás az étteremben, évközben egy pesti egyetemen tanul. A szülei borászok, jól megy nekik a gazdaság, de ő másra vágyik. Számára ez csak hobbi. Szeret vitorlázni és egyszer már átúszta a Balatont, szerinte sokkal szebb a naplemente egy hajóról és ne hagyjam ki, ha tehetem. Ha egyszer szerelmes leszek jöjjek el a Rózsakőre, és akkor majd a szerelem örök lesz és elválaszthatatlan.
Az éjszaka úgy alakult, hogy nem váltunk el egymástól. A mólón zenészek muzsikáltak a tömegben és mi egész éjjel ott táncoltunk. Annyira csodálatos volt. A ritmus teljesen magával sodort minket, a piros ruhám csak úgy libbent utánam a szélben, amikor a magasba dobott. Soha nem nevettem ennyit, nem voltam ennyire önfeledt mint azon az éjjelen. Életem legszebb pillanata volt, amikor ez a magas férfi hátulról átölelt, a hajamba túrt és a nyakamba csókolt. Ha létezik első látásra szerelem akkor ez az volt. Együtt vártuk meg a napfelkeltét, az ölelésében fáradtan bóbiskoltam, amikor megcsókolt. Mennie kellett, rohant dolgozni. Azt mondta találkozzunk itt. Másnap. A mólónál. A másnap éjjelt végig sírtam a mólón és csak vártam. Vártam a fiút, a magas szőkét, az aranybarna szeműt, akibe beleszerettem egyetlen éjszaka, akinek nem tudom a nevét... és akit egy életen át vittem magammal.
Már hatvan éve volt. Van egy csodás férjem, egy lányom és két csodálatos unokám. Ülök a mólón. A nap aranyló sugarai már lentről világítják meg a horizontot. Csodálatos aranyban és narancsban úszik az ég és én azon tűnődök, hogy mi lett volna, ha valóra válik azaz egykori egynyári szerelem...
Mivel minden történetnek két oldala van, így ismerd meg a másik oldalt is: Kattints ide.
További cikkek
