Elme-rengő

Elme-rengő

Voltál. És én nem voltam sosem.
Fájtál. Döglött volt szíved úgy hiszem.
Mégis remény voltál. Mégis fájdalom.

Voltál. Úgy voltál, mint még soha senki.
Legbelül, mélyen egy döglött szív peremén.
Mégis voltál. Egy fájdalmas remény.

Voltál. Tudod a minden voltál.
Remény, fájdalom és beledöglés.
Mégis te voltál. Egy pusztító szerelem.

Voltál? Néha azt hiszem még vagy.
Fájdalom a pusztult szív peremén.
Mégis voltál? Miért nem vagy?

Vagy. Ott vagy minden sohasemvoltban.
Elhalt reményben, akut fájdalomban.
Rothadás vagy az elpusztult szívemen.

Vagy. Ott vagy minden törmelékben.
És abban vagyok én is eltemetve.
Mert már te sem vagy. Csak voltál.

Talán még leszel. Talán még leszek.
De ne nézz rám mert eltemetsz.
Hisz mi már sosem leszünk.

Talán még leszek. Valami új, valami más.
Ki nem várja pusztulva azt ki voltál.
Talán nem várod pusztulva azt ki voltál.
Mert mind ketten csak voltunk valakik. Azelőtt...

De mi előtt?