Bőrdzseki, bakancs, crossbukó, szemüveg. Gyújtás, egy rúgás és máris hallom a hangot, ami mindig apró mosolyt csal az arcomra. Felülök a motoromra és lassan kigurulok az utcára. Nehéz megállni, hogy ne húzzak nagy gázt, de mindig apu hangja visszhangzik a fejemben, aki azt mondja, ne gyilkoljam hidegen a gépet. Legalább néhány utcahosszat hagyjam melegedni. Ezért hát így is teszek. Kényelmes tempóban haladok az utcákon. Nincs célom. Nem tudom, hova tartok, és nem is az a lényeg.
Két néni beszélget a kisbolt előtt. Mikor meglátnak zavart arccal méregetnek. "Különös lány lehet" gondolják.
Egy középkorú nő egy pillanatra felhúzza a szemöldökét, amikor meglát. "Így akar kitűnni a tömegből" gondolja.
Egy srác fejhallgatóval a fején széles mosolyt villant.
Néhány lány vihogva vonul a járdán. Ahogy közelebb érek arcukra lenéző grimasz kerül. Egy pillanatra majdnem meglepődök. De csak majdnem. A szememet forgatom és elégedett mosollyal gyorsítok.
Az iskola előtt egy kislány meghúzgálja anyja pulóverének ujját és csodálkozó szemekkel rám mutat. Az anyuka unottan felnéz, a reakcióját már nem látom. És nem is fontos.
Egy autó halad el mellettem, benne 4-5 korombeli fiú, lehúzzák az ablakot és kidugják a fejüket, lelkesen integetnek. Felnevetek, amit persze nem látnak a bukó miatt, de azért bólintok, illik visszaköszönni.
A motoros felvonuláson nincs rajtam a bukóm és a reflexióüveges cross szemüveg sem rejti el az arcom. Egy nagyjából négy éves kislány ül apukája előtt, a motor tankján. Mellém gurulnak és a szőke apróság vékony hangon - de azért jó hangosan - megkérdezi: "Lányok hogy indulhatnak itt?" Felnevetek, egy másodperc alatt 10 évet visszarepülök az időben. Amikor még én ültem apa mögött a motoron. Amikor megéreztem azt az elképesztő adrenalin-löketet, ami miatt még órákig nem tudták letörölni a vigyort az arcomról. Azt válaszoltam, hogy "Pont úgy, ahogy Te csinálod! Aztán később majd úgy, ahogy én." erre ő lelkesen bólogatott, az apukától kaptam egy mosolygós bólintást majd továbbgurultak.
Nem is sejti a kislány, de elgondolkodtatott a kérdése. Egészen kiskorom óta a tavasz érkezését az jelentette, hogy apuval indulhatunk motorozni. Nem azt mondom, hogy a motorozás körül forgott az egész világom. Egy 8 éves kislánynak jellemzően nem ez a szenvedélye. Egyszerűen csak a megszokott rutin része volt, hogy ha nyáron túl meleg van, akkor felülünk a Kawára és hagyjuk, hogy a menetszél lehűtsön. Még akkor is, ha forróság tombol, 130 km/h-nál már elég szépen hűt az a menetszél. Nem is volt kérdés, hogy amint betöltöttem a tizennégyet, letettem a jogsit. Ez pont olyan természetes volt, minthogy gimnáziumba mentem. Bele sem gondoltam, hogy az egész városban rajtam kívül egy-két motoros lánynál nem lát többet az ember.
Lassan négy éve motorozgatok a városban napi szinten (legalábbis szezonban biztosan) és még a mai napig megkapom a korábban említett vegyes érzelmekkel telített tekinteteket az ismeretlen emberektől. Sokan nem értik, hogy miért motorozik egy lány. Biztosan fel akarom hívni magamra a figyelmet, igaz? Vagy nem vagyok tisztában a nemi identitásommal és azért űzök "fiú" hobbit. Vagy ezzel lázadok a szüleim ellen, mert ugye a motorozás veszélyes, egy lánynak meg főleg!
Sajnálom, de ez nem így van. Nem azért motorozok, mert ki akarok tűnni a tömegből és nem azért keringek minden nap a városban, hogy figyeljenek rám. Még csak nem is azért, hogy én legyek a vagány motoros csaj a társaságban. Mert egy motoros társaságban nem tűnök többnek, attól hogy motorozok. És ez a legjobb az egészben. Ezerszer többet ér bármilyen fiúcsapat lelkes köszönésénél. Mert aki nem ismer, csak a bukósisak alól kibújó hajamat látja...az pedig elég keveset mond el rólam.
Ha valamivel nem akarok foglalkozni, elmegyek motorozni. Ha valaki felidegesít, húsz perc a motoromon és mintha meg sem történt volna. Ha szikrázó napsütés van, első dolgom, hogy előveszem a vasat. Ha nem vagyok jól, elég kimennem és letakarítanom a motort. Teljesen mindegy, hogy ideges, fáradt, kétségbeesett vagy boldog vagyok, a motoron ülve minden sokkal jobb. Minden szebb és úgy hagyom magam mögött minden problémám, ahogy a kilóméterórám számjai fordulnak. Hát EZÉRT motorozik egy lány.
2017-et írunk és még mindig meglepődünk, összezavarodunk, ítélkezünk ha meglátunk egy lányt motoron. Nincs ráírva a motorra, hogy "Csak fiúknak!" és nem tiltja törvény hogy mi ugyanolyan gyorsan futassuk a lovakat a motorban, mint a férfiak. Akkor miért ne használnánk ki a lehetőséget, hogy valami újat csináljunk? Valamit, ami nem középszerű? Sokkal kevesebb motoros lányt látni az utcákon, de úgy gondolom, ezen az arányon javíthatnánk lányok, úgyhogy hajrá. És - csak hogy a fiúkat megnyugtassam - ahogy telnek az évek, egyre több lány fog ráérezni a motorozás ízére, de ehhez Ti is kelletek. Vigyétek el a lányokat motorozni! Ha nem élvezik, akkor meg menjetek gyorsabban...az adrenalin-löket mindenkire hat. Apukák, tanítsátok meg a lányaitokat, hogy a fiúk után nem kell futni, rájuk kell előzni és várni, hogy utolérjenek. Lányok: Ti pedig csak üljetek fel a motorra és ne foglalkozzatok a furcsa tekintetekkel. Majd megszokják az emberek. Vagy nem...annál jobb.
Április van. Ami azt jelenti, hogy megkezdődött a Mi szezonunk. Használjátok ki, de azért ésszel az utakon! Sok emlékezetes motoros találkozót mindenkinek és még több megtett kilométert!
És tudjátok; A motorozás nem hobbi. Hanem életstílus!
További cikkek
