A hajófenék utasai
(rejtő Jenő - Sötét utasok)
Színes, díszes hajó fut a tengeren,
Termeiben gőgös dicsőség ragyog,
S üvegházaiban gyümölcs terem.
A fedélzeten egy csillag andalog,
A kabinokban álmot szuszog a szél;
S a kormány mellett egy isten ragyog...
De lent, a hajó rakterében a dér
Vacogó vágyai lökdösik egymást.
Itt lent álmodni, hinni - téli-éj!
,,S mi fekszünk... a mogyorón..."
Bolond jövőt űzünk, dacolva bízvást,
Mi, nem hívott utasok. Bús emberek.
Rejtőzve, bújva várva Feltámadást.
,,S mi fekszünk... a mogyorón..."
A szemétben apró gyermek hempereg,
- Már a gondolat is halálát éli! -
Pusztítanak vad füttyök, s fegyverek.
,,S mi fekszünk... a mogyorón..."
Elhal a tett - a vágy: boldog bújócska:
földet remélő... tenger mélyét vágyó
Csupa-csend életű kis bolygócska...
,,S mi fekszünk... de ki hever a - Mogyorón?
loading...
Szólj hozzá Te is!
További cikkek
