Jöjjetek bár démonok, űzzetek a ködbe,
Káma- Szútrán felajzva, paráznán ökörködve,
Jöjjön a poklom Hatha és Gita ászánán át,
Szellemidézek hát jógapózban egész éjszakán át.
Karate katák, óvjatok meg a kísértéstől,
Így kímélem magam effajta üdvösségtől.
Leszek hát meleg, harcművész, vándor,
Szánalmas és magányos, így mondá a Sándor.
Szörnyülködött bűneimen az egész Gyülekezet,
Hiába minden, nem látszott rajtam elég igyekezet.
Mindent megbántam, megpróbáltam, tán nem?!
Végítéletemre csak annyit mondhatok: Ámen!
Hittel Telt Szektaválasz:
Legyél bár fennen kungfuzó dicső Shaolin
eretneségedtől a fenekedet marja a kaolin!
jógapózolj, legyen az orrod a segglukadban,
és az izomfájdalomtól üvölts, mint egy vadkan!
Remélem majd elégsz, szaglasz a pokol bűzén,
imám majd láng lesz, máglyád örömtüzén.
Örömködsz itt milyen szép egy karate kata,
De az Úr szavától majd lepotyog a pofád vakolata.
Alázatos leszel majd, mint bűnöző a kereszten,
hiszen én perellek majd, sohasem verekszem!
Gúnyolódsz itt nekem, és azt mondod: Ámen,
azt hiszed, vicces ez a förmedvény? Hát nem!
Szörnyű eretnekségedre nylítan nem felelek,
Vallási szektásként azt hiszem, inkább beperellek!