Istenképűség
Ahogy ígértem, 21. századi emancipált feministaként vitába szállok Arisztotelésszel. Filozófiai fejtegetésbe bonyolódok és igyekszem megmutatni, hogy milyen logikai hibákat hagyott figyelmen kívül, az amúgy rendkívül tehetséges filozófus.
Tehát Arisztotelész miután kijelentette, hogy az embereket a racionális gondolkodás és az isteni értelemből való részesedés különbözteti meg a többi élőlénytől, külön beszél az istenképűségről. A filozófus szerint az istenképet a férfi hordozza, így ő is adja át. A nő csak passzív befogadó az átörökítés során, és a gyermekek csak apjuk tulajdonságait öröklik. Felmerül bennem a kérdés, hogy mi történik ha a férfi lányt nemz? Törik-e a tovább adás? Ha lélek-test viszonylatban a férfi a lélek, a nő a test, a lélek hogy tud csak testet nemzeni?
Ha egy férfi csak lányokat nemz, tehát a lélek csak testet, mondhatja-e az örökítő magáról, hogy ő lélek? Arisztotelész azt mondja, hogy az utód csak az apjától örököl. Ha ezt a gondolatot követjük, akkor mindegynek kell lennie a nemnek, hiszen, a lélek csak lelket tud örökíteni. A nőknek tehát logikusan örökölniük kell az istenképet apjuktól. Mert ha Arisztotelész felvetését követjük; az a férfi aki csak lányt nemz, nem mondhatja magát istenképűnek, akkor pedig valahol törnie kellett az átadásnak. De vajon hol? Férfinél? Nőnél? Ami pedig felveti a következő kérdést. Tényleg csak az apától örököl az utód?
Arisztotelész gyakorlatilag „természetileg” egy fajon belül két fajtába sorolja az embereket. Ez újabb kérdéseket vet fel. Ha a nő egy másik fajtába tartozik, akkor hogy nemzhet a férfi nőt. Hogyan szülhet a nő férfit? Ha valóban más fajtába tartoznának, nem nemzhetnének és szülhetnének életképes, a férfi princípiumot és női princípiumot, alfa nőstény és alfa hím szerepét 100%-osan betöltő utódokat. Ha viszont maradunk a filozófus logikájánál, akkor ebből az következik, hogy ha más fajtába tartozó egyedekről van szó, nem vihető tovább az istenképűség. Hiszen, ha egy ló és szamár – akik elismerik egymást párnak, mégis más fajhoz tartoznak - keveredik abból öszvér lesz. Fennakad a „lókép” és „szamárkép” továbbadása. Illetve ha egy tacskó és németjuhász keveredik, azoknak az utódai már csak részben fognak hasonlítani elődeikhez.
Ha ezt a gondolatmenetet átvisszük Arisztotelész érvelésére, látni fogjuk, hogy ezek szerint egy férfi sem hordozza az istenképet, hiszen annyira sérült a folyamatos hibás átöröklődés és keveredés során, hogy szinte fel sem ismerhető.
Tehát Arisztotelésznek az érzékszerveivel látnia kellett, hogy a tacskó nem szül németjuhászt és az öszvérből soha nem lesz paripa, legfeljebb egy szamár, aki elhiszi, hogy a nő csak befogadja és táplálja az "istenképét".
Arisztotelész után szabadon...
Arisztotelész szerint a nő minden tekintetben alsóbbrendű a férfival szemben. Tökétlen férfi, hiszen hiányzik belőle valami. Hogy pontosan mi hiányzik belőle, nem mondja meg. Talán az istenkép. Ezen felül tapasztalati úton láthatjuk, és láthatta Arisztotelész is, hogy hiányzik a nőből a testi erő a férfival szemben. Hiányzik belőle a hatalomvágy. A nő nem akar háborúba menni. A nő híján van az agressziónak, a vakmerőségnek. A nők nem vívnak dominancia harcot. És valóban sokkal több érzelmet élnek meg, mint a férfiak. Ezzel szemben szelídek, szeretetteljesek, ami valamiképpen mégiscsak jelzi a lélek jelenlétét.
De fordítsuk meg a szemléletet. A férfi csak adja a magját. Önmagában a magjával semmit sem tud kezdeni. Nem tud gyermeket kihordani. A férfi nem tudja a gyermeket szoptatni. A férfi képtelen több dolgot egyszerre megjegyezni vagy csinálni, ami lássuk be, hogy az utódgondozásnál elengedhetetlen. A férfiak szociális nyitottsága jóval alacsonyabb a nőkénél, amely nehezíti a faj fennmaradást. Ezeket összevetve felmerül bennem a kérdés, Arisztotelész után szabadon: Nem lehet, hogy a férfi a tökéletlen nő?
További cikkek
