A színes holló
(Átirat - Edgar Allan Poe - A holló)
[Részletek]
Egyszer egy hűs éjféltájon, míg bolyongtam bábeli tájon,
Lelkemben egy furcsa álom hangjaként zúgott a nyár;
Fáradt fülem el-el veszte, s az agyam már nem értette
A dallamot, de nevetve néztem: a hold, hogy ugrál...
Szememben már álom szaladt, én ültem egy fa alatt;
Egy, két perc, s aludtam már...
S mély homályban elmeredten lelkem mély csodákba lebben:
Látást láttam, ereimben elkihült a nagy vér-ár.
Énekszó és gitárdallam csókolózott az álmomban,
Ajkukon búgott halkan: ,,Lenni jó! Óh, hív a nyár!"
S ajkamon már ugrált a szó: Lenni örökké, de jó!
Ez hangzott s tán semmi már...
S hogy házamba visszatértem, még tüzelt javában vérem,
S mint egy vad villám, hirtelen megzörrent a régi zár.
Megriadtam - izgalomnak tévképei riogattak;
Alig léptem s nyílt az ablak, s amint kit a helye vár:
Berepült egy színes tollú, s csicsergő, furcsa hangú,
Holló-szerű víg madár...
Ámultam, hogy dalos csőrén milyen csábbal, milyen pőrén
Kél a hang... Az éjfél bőrén végigömlött e dallamár,
S hajnalt-zokogva jött közénk, feküdt alánk s repült fölénk
Harmat-eső kis angyalunk. Bólintott a nagy madár,
S asztalom dísz-szobor vállán megállt, mint egy néma bálvány,
S halkan súgta: ,,Soha már!"
S lelkem csöndes szobrán ülve az a holló egyedül e
Szót tagolta mintha teste ebből volna öntve már.
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék alig sóhajtva: ,,Álomképem messze száll,
Óh eltűnhet az örömöm? Megfakíthat a közöny?"
S szólt a holló: ,,Soha már!"
Ekkor új dala a légnek, langy lehellete az égnek
Csendült: táncra hív, s a fények s angyalok friss lépte jár;
S mint egy boldog, új szövetség: Megszólalt az égi vendég:
,,A bánatot elfelejtsék, s ne sírjanak soha már
A Földön élő emberek, ha fiatal, ha öreg!"
S megint mondta: ,,Soha már!"
Holló szárnyán toll se lendül, és csak itt ül, egyre itt ül
Lelkem sápadt Pallaszán, s ül, el nem űzi tél, se nyár,
Színes szemmel ül a holló, alvó álmomhoz hasonló,
S míg a lámpa rája omló fényében áldott árnya száll:
Énekel az embereknek, azoknak, kik hozzám jönnek
S el nem röppen - soha már!
loading...
Szólj hozzá Te is!
További cikkek
