Belegondoltunk már, hogy mi van akkor, ha az összes történész téved? Végülis honnan tudnák pontosan, ki mit mondott száz vagy kétszáz évvel ezelőtt!
Ott voltak talán?! Na ugye, hogy nem!
Azt meg végképpen nem tudják igazán, hogy mit is mondtak a híres történelmi személyek, haláluk, vagy éppen nagy historikus fordulópontoknál!
Így lehet bármit feltételezni!
Akár viccesen is! Honnan tudjuk, hogy mindegyikük komoly esetleg szomorú volt?
A történelmet talán nem lehet kiröhögni!?
De bizony, habzó szájjal is ki lehet röhögni!
Csak mert múlt, még nem elavult!
Csak, mert a múlt, még nem doh és temetőszagú, lehet az vidám is, sőt, némiképpen feketehumorral terhelt…
Nézzünk pár nagy történelmi pillanat előtti mondatot:
Kr. e. 30., Kleopátra: „Nahát, milyen szép kígyó!”
Kr. e. 44. Iulius Caesar: „Ugyan Brutus, tudom, hogy nincs is nálad kés…”
997., Vajk: "Koppány! Azt mondtam, hogy NÉGYESÉVEL, érted!? Különben közbeVÁGOK!"
1536., Boleyn Anna: "Henrik, ez nem működik, EL AKAROK VÁLNI!”
1552. Eger: Ahmed: „jajj, Ali csak 250-en vannak, mit tudnak csinálni?”
1664., Zrínyi: „Te szemét disznó, most ledöflek!”
1789., XVI. Lajos: „Ez a cucc tutira elég éles?”
1867., Deák Ferenc: „Ezekkel a rohadékokkal nem ülök egy asztalhoz!”
1939. szeptember 1., Német határ: „Baszki, ezek nem is lengyelek!”
1986., Csernobil, Ukrajna: „Hagy a fenébe, éjfél van, mindjárt jön a műszakváltás!”
További cikkek
