Az intelligencia nem más, mint a változáshoz való alkalmazkodás képessége.

Stephen Hawking szerint „Az intelligencia nem más, mint a változáshoz való alkalmazkodás képessége.”

Azt hiszem ezek a gondolatok sosem voltak ennyire maróan igazaik, mint a mostani helyzetben. A diákok otthon tanulnak, számos munkahely, amely megtehette home office-ra állt át. Az üzletekbe korlátozott létszámban lehet bejutni és az utcán 1,5-2 méterre állva egymástól várjuk, hogy sorra kerüljünk a drogériákban, élelmiszerboltokban és patikákban, hogy végül utóbbiban a szükséges gyógyszereinket se kapjuk meg, mert elfogyott vagy nem ért ide az áru. Értetlenkedünk, hogy egy járvány miatt miért is fogy több hormongyógyszer, vagy tényleg az áruhiány és beszállítási problémák okozzák a helyzetet? 

Mára az is bevásárolt a boltokban, aki eddig kitartóan ment a tömeghisztéria ellen, mert azt látta, hogy basszus nem lesz olyan egyszerű húst rakni az apró fagyóba, ha így haladunk. Utoljára hétfőn jártam nagyobb élelmiszerboltban, ahol idősekkel, tömeggel, Osztrákoktól hazaért házikaranténossal találkoztam és megdöbbenve tudatosítottam magamban, hogy előttem 43 ezer forintot fizettek úgy, hogy lisztet, nasit és colát vásároltak túlnyomó többségben. Az üzlet nem bírta tartani a tempót a vásárlási lázzal és teljesen ki volt fosztva. A hűtőben lazacon kívül 1 disznó körmöt, gyorsfagyasztott pacalt, 3 zacskó rántott sajtot és 2 db félkilós darálthúst lehetett találni. A lisztnek, élesztőnek hűlt helye volt és 2 kartonnál több cukor és olaj sem volt az üzletben. 

Így végül zabpehellyel tértem haza, ami ledarálva ugye lisztként is funkcionál. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a fűszereknél még levegőhöz is jutottam, mert rajtam kívül senki sem szerette volna, hogy íze is legyen az ételnek otthon. Bár igaz a csiriznél ez nem is olyan fontos szempont. Mert őszintén emberek ennyi lisztből mégis mi fog készülni? Én ezt őszintén nem értem! 

Összeségében rengeteget tanultam a jelenlegi világjárványból úgy, hogy Magyarországon egy hete léptek életbe az első komolyabb intézkedések. 

Egyik napról a másikra átállt az ország az online oktatásra. Jó ez nekünk? Az kizárt, de még mindig jobb, mint hetekre feladatok nélkül hagyni a gyerekeket. Én még mindig bízok benne, hogy ezek az elmaradt hetek pótolva lesznek a gyerekek érdekei miatt, mert nem tudok rosszabbat elképzelni, mint egy első osztályos félbehagyott írás, olvasás óráját vagy egy ötödikes törtekkel fűszerezett matematikáját, amit otthon kellene elsajátítani úgy, hogy sok szülőnek a saját idejében sem volt fogalma a dolgokról. Viszont az online oktatás egy egészen új és remek dolgot is hozott magával. A tv-ben vetített tananyagok kifejezetten érdekesebbek, modernebbek és újabbak annál, mint amit az iskolában tankönyvből lehet tanítani. Megjegyzem ez nem a tanárok bűne, hanem a rendszeré, ami régen nyakig szaros. 

Mi a munkahelyemen utoljára együtt teljes létszámban több, mint egy hete voltunk. Döcögős még ez a home office, de inkább most döcögjön, mint mikor ide, ebbe a kis városba is begyűrűzik a vírus. Egy dolgot viszont biztos mi is megtanultunk. Ha betegek vagyunk és dolgoznunk is kell, az a jövőben menni fog itthonról és nem kell egy irodába bezsúfolnunk magunkat, hogy egymást fertőzzük, azért mert nincs helyettesünk. Ha nincs ez a vírus, talán sosem ismerjük fel ezt a tényt! Itt jegyezném meg, hogy sokan azt gondolják így nem is dolgoznak az emberek. Ez nagy baromság! 

Pl. tegnap már a fülemhez ragadt a telefon, ahogy az egyik intézménnyel megbeszéltem, hogyan is tovább, hiszen a szociális szféra jelenleg az egészségüggyel együtt erőn felül teljesít. A gyerekétkeztetés átállt az idősek segítésére is. A sima intézmény és városellátók játszótereket fertőtlenítenek és zárnak le. Az eddig könyvtárosként dolgozók statisztikákat összesítenek, hogy gördülékenyebb legyen az ellátás. Más szférák pedig azon dolgoznak hogyan is fogjuk ezt túlélni gazdaságilag és hogyan lehetne megoldani, hogy minél kevesebb elbocsátással megússzuk ezt az egészet. A cégek pedig egy vékony pengeélen táncolnak a teljes bezárás, csőd és a felelőtlen munkavégzés között. 

Azonban ami csodálatos, hogy megjelentek az önkéntesek is és a fiatal és középkorosztálytól komoly együttműködés tapasztalható. 

Egymást informáljuk, hol lehet fertőtlenítőt kapni, mi is van most. Mit mondanak az orvosok, van-e fertőzött a környezetünkben.

A reggeli első facebook nézés átállt arra, hogy statisztikákat nézünk hány új eset is van diagnosztizálva, végre megemelkedett-e már a mintavételszám, mert lássuk be szomszédos országainkhoz képest utóbbi is a béka segge alatt van, így nem nehéz kevés esetszámokat produkálni. 

Egy hete még azon tűnődtem mennyire új is ez a helyzet. A fiatal korosztály nem élt a rendszerváltás előtt. Rengeteg szabályt, kontrollt egyikünk sem tapasztalt még sosem. Ehhez képest azt veszem észre és nem csak én, hogy pontosan az idősek azok, akik nem tartják be a szabályokat. 

Az önfejűség és makacsság olyan szintű ellenállást képezett, ami miatt pontosan a veszélyeztetett korosztállyal telnek meg az utcák. Diákok vannak otthon, dolgozó emberek kockáztatják a munkahelyüket miközben nyugdíjasok állnak sorba akciós narancsért a bevásárlóközpontokban és csoportosan napoznak a gyerekektől kiürült játszótereken. A hírek, médiumok erőn felül próbálják megosztani velük mi is lett az olaszoknál, hogy katonai konvojok szállítják a halottakat, mert már megteltek a krematóriumok.

Mindez pedig nekik nem elég, mert ők túlélték 56-ot. Nos itt látszik meg mennyire nem ismerik a XXI. századot. Bele sem gondolnak abba, hogy ebben a világban sokkal nagyobb veszély a láthatatlan, mint a látható. Szembe mennek azzal a kormánnyal, ami miattuk van porondon. 

Mit látok én ebből az egészből? Azt, hogy a statisztikák még mindig szép gondolatok, de ha nem szűrjük le a lényeget, akkor sosem fogunk tiszta képet kapni a helyzetről. 

Jelenleg Dél-Koreában közel 5000 tesztet végeznek 1millió emberre levetítve. Ez a szám Szlovéniában 1500, az olaszoknál 1420, Ausztriában 750. Nálunk, magyaroknál pedig 88. Ugye érezzük, hogy ez jóval kevesebb? 

Ha mindez pedig nem lenne elég. Akkor sarkosan csakis statisztikákra hagyatkozva ezeket a számokat kellene figyelembe venni:

A statisztikához gyűjtött adatok jelentős részét itt találjátok. 

Ugye ezek arányszámok máris nem tűnnek olyan távolinak, mint a több tízezres fertőzési adatok?
Mindezek az adatok természetesen nem veszik figyelembe a népesség sűrűséget, de Magyarországra vetítve a helyzetet fokozza, hogy az egészségügyünk és az oktatási rendszerünk az, amit ez az egész vírus rajtunk kívül megtámadott. Tehát oda üt, ahol a leggyengébbek vagyunk. Valamint ne felejtsük el, hogy mi sokkal kevesebben vagyunk, mint sok más európai ország. 

Kérünk titeket, hogy vegyétek komolyan a jelenlegi helyzetet, aki teheti maradjon otthon, figyeljünk és óvjuk egymást és magunkat! Erőn felül próbáljuk megértetni az idősebb családtagjainkkal, hogy mi pont úgy vagyunk értük, mint ők értünk és ha nem tartják be a szabályokat és elvesztjük őket, nincs az a statisztika, ami kárpótol minket a fájdalomban. Maradjon otthon mindenki, aki teheti, mert nekünk is csak egy esélyünk van!