A Maszkos Prolihoz
(szapphói vers)
Csúf Bohóc az, jaj, kinek ott kilóg az…
Nincs agyad sem, mondd, minek élsz te így még?
Orrodon nincs maszk, oda így bejuthat,
S terjed a vírus.
Itt ne légy már, tűnj el Ovidiushoz!
Róma nem vár, semmi a földi jóból!
Bolti bunkó, rút kezedet se mostad,
Nagy proli, az vagy!
Hord a maszkod, rendesen orra húzva,
Fogd a szappant, jusson az összes ujjra,
Nem tudod, hogy már oda kell figyelned?
Bús, buta bugris!
Húzd a cipzárt szépen a nagy pofádra,
Itt ne ordíts, mert nem a kiskirály vagy!
Nézd a törvényt, most te se vagy kivétel.
Fogd be a szádat!
Kulturálatlan, s eszement a véglény,
Az, ki maszkját lám, sose húzza orra,
Ily barom vagy, s most takarodj a boltból,
Sarki tahó vagy!
A Vén Csatalóhoz
(hexameter)
Mily sietős most futni sörért el, zárt az idősáv.
Látom a tankot, hopp el az útból, fellök a néni.
Gaz fiatal, ki elállja utam, épp mikor én vásárlok!
Hol van a tisztelet? Itt már senkise tudja a módját?
Én vagyok itt az idősebb, fellökök én mindenkit.
Tedd le a csirkét, add ide nékem, mind az enyém ott,
Farhát, szép comb, s ott az a zöldség, hozzad a jussom!
Nem veheted, mi enyém jogosan, mert épp az a lényeg,
Én mit eszek csak a lényeg, míg te nyugodtan pusztulj,
Éhen, s mit számít, ha neked nem jut már ennivaló se.
Nézd csak az ajtót, ott jön a bácsi a bottal, s dúl-fúl,
Mint ahogyan harcolt úgy régen a németek ellen.
Most a saját embertársakkal már ő a kegyetlen,
S önző, bunkó, tuskóként pluszban felelőtlen.
Méregzsák mindenki, ki morcos, Bús Banya, Bácsi!
A hedonista utolsó szippantása
A lány akár egy könnyed románc hetykén vett végét közölné:
Nincs már, és nem is lesz! Karantén miatt megszűnt.
Hangzott el a végítélet, s nincs, mi fájdalmam eltörölné.
S szerelmem, ami volt belőle, már régen eltűnt.
Érett arany mezők, s oly gyönyörű volt gesztenye haja
Akár orromnak a mézes rónák, búzatáblák friss illata.
S ha lángra gyúlt, csendes szenvedéllyel táncot lejtett csókja,
Íze a boldog házasság nyugalma, Őt nincs, ki pótolja.
Mert ha ilyen asszony szeret, bizony koronája a férfilétnek,
Özvegyeként talán értelme sincsen a pipasfüstös létezésnek.
Pipámat is úgy simogatta, melegítette elegáns kékjével,
Nincs több dohány, mely így az égig emel fényével.
De te nem vagy többé, s koporsódra se tehettem virágot,
Nem kísért gyászzene utolsó utadra, pipám se sír utánad,
S csak némán, szavak nélkül, méltón tűri a hiányod,
S átkozom magam, mikor elhajítottam sok finánclábad.
De ha már búcsút kell vennünk, tudd: hűséges maradtam,
S érted örökre leszokom a füstről, szépséges halottam.
MLM poharam rád…
MLM poharam rád, sarlatán hontalan,
Nem számít a tisztesség, nem gátol,
Üzérkedsz, csalsz, nyersz gondtalan,
Móres sem undorít a pénz szagától.
Piramis játék! Mit neked munka!
Nagy ígéretek deli szép kuruzslója,
Szipolyozó ajánlat jött számunkra,
Tőled, szájmaszkok nyerész bitorlója.
Öt forintost százért? Szilaj nagy kufár!
Anyád sem szent, te simlis gazember,
Profitért eladnád őt, retkes kapcabetyár,
Szaladjon át rajtad a nehéz úthenger!
Marketing a véred, vemhes vadgörény,
Csalónak áll az élet, rajtad szép az öltöny.
Kívánom, te félelemből profitáló fösvény,
Lelked a sok kicsalt pénzbe: beledögöljön!
További cikkek
