Csernobil, az a sorozat, amelyben se szex, se akció nem volt mégis a világ egyik kedvenc sorozata lett. Olyannyira, hogy az IMDB listájának első helyére ugrott, ezzel olyan sorozatokat megelőzve, mint a Totálszívás vagy a Trónok harca, hogy az ismertebbeket említsem. A sorozatot pedig nem csak a közönség, de a kritikusok is szeretik.
A sorozat önmagában egy 5 részes minisorozat, amely az 1986-os csernobili atomkatasztrófát dolgozza fel. Sikerének egyik kulcspontja, hogy meglehetősen aprólékosan és hitelesen dolgozza fel a katasztrófa pillanatait, ezzel dokumentálva a történteket és emléket állítva áldozatainak. A sorozat egyetlen meghökkentő eleme csupán az, hogy ehhez a témához Amerika nyúlt hozzá és olyan hitelességgel hozza, amelyre ők is csak ritkán képesek.
A minisorozat keretét Valerij Legasov öngyilkossága adja, de magukat a karaktereket a történések alatt ismerjük meg. A Csernobil sorozat kizárólag a személyes történetek miatt tér el egy dokumentumfilmtől. Bár maga a történet és annak megértésére való vágyunk is elég ahhoz, hogy 5 részen át akarjuk nézni ezt a sorozatot, nehéz lenne elmenni a képi világ már-már tökéletes megalkotása mellett. A helyszín és a színészek is rendkívül hasonlítanak a valós történet részeseihez.
A film aláfestő dallamain kívül (amelyek miatt a gyomorgörcs egyetlen pillanatra sem hagyott el) valós kínt érzünk a történések alatt. Az írok gondoskodtak arról, hogy mindannyian megértsük egy atomreaktor működését ha másnem alapszinten és megértsük, hogy a csernobili atomkatasztrófa, nem atomrobbanás volt, hanem egy sokkal súlyosabb, hosszabb mai napig fennálló láthatatlan katasztrófa. Nem volt szükség hatásvadász elemekre ahhoz, hogy megindító legyen végignézni, hogyan hal hősi halált egy tűzoltó vagy vesztik életüket a radioaktív perjében táncoló családok.
Csernobil, mint sorozat tisztáz jó pár tévhitet és tökéletesen ragadja meg a szocializmus legnagyobb hibáját. Jól érzékelhető, hogy az atomkatasztrófa egyik alappillére a nem hozzáértés és a szocialista pártrendszer hű követésén alapul. Azonban a fő probléma túlmutat az atomerőmű dolgozóin. Nem kizárt, hogy a Szovjetunió felbomlásának első lépcsőfoka ez a katasztrófa volt. Hiszen ez az első olyan esemény, amely kijutva a szovjet rendszerből és elterjedve azon belül is ráeszmélteti az embereket, mekkora hazugság hálózatban is élnek.
A baleset után a kormány elzárta Csernobilt a külvilágtól, majd titkosított minden információt, amelyből azonnal kiderült volna mekkora szerepe is volt a rendszernek ebben a katasztrófában.
Csernobil áldozatainak száma így ma sem tisztázott, de egyes becslések szerint több százezerre tehető. Az azt követő években ugyanis megnövekedtek a rákos megbetegedések, különböző kromoszóma betegségek és az abortuszok száma is.
A sorozat legfontosabb mondani valója, amelyből sokat tanulhatunk, az emberség. Hisz több ezren halnak meg azért, hogy mindenki más élhessen. Valamint a sorozat két főszereplője Valerij Legasov és Borisz Scserbina közös útja is a biztos halál lesz.
A sorozatban említett szarkofág végül 2007-re készült el, amely 100 évre biztosít megoldást a sugárzással szemben. A tudósok pedig mai napig nem tudják hogyan oldják meg egy felbomlott rendszer örök hozadékát.
További cikkek
