Megint ősz van. Csak egy kicsit más, mint a megszökött. A sárguló levelek lassan hullani kezdenek a fáról, a rothadó szilvában gázolva a járdákon már érzed azt a cefreszagú, szúrós, kicsit csípős reggeli hideget, ami csak erre az évszakra jellemző igazán. Lassan itt ennek az évnek is a vége, és most először világszerte várjuk, hogy túl legyünk rajta. Ez egy rossz év volt, a maga furán különleges világával. Elvégre tényleg igaz a mondás, amit bölcs netes Coelhok mondanak, hogy a nyár olyan, mint a pizza, akkor is jó, ha szar. Valami ilyesmi volt ez a nyár, meg az egész év. Elvégre ki emlékszik már a boldog téli, gondtalan hónapokra.
Karantén, pánik, félelem, home office, maszkok, hosszúra nyúlt tavaszi szünetek, orosz oltások, félő Amerika, rettegő Európa. Nyaralgató emberek bölcsessége arról, hogy más se menjen nyaralni. 10 millás jacht az Adrián, növekvő munkanélküliség kompenzálása megemelt közmunkás létszámmal.
Az év legtöbbet elhangzott mondata egész biztos az, hogy „Van nálad maszk?” a második meg a „ Faszom ki van az egésszel!”, de az mégiscsak obszcén nem írhatnám ide.
Végre ősz van és mindaz, amit eddig tettünk, vagy tenni kellett volna végre értelmet nyer. Begubózunk, dupla meleg takaróval húzzuk még az időt, hogy bekapcsoljuk a fűtést. Forró teát szürcsölünk, otthon vagyunk. A nappalok rövidülnek és azzal együtt rövidül mindannyiunk szabadsága is. Félünk. Egy kicsit mind félünk, hogy a határzár után mi a következő. Vajon politika mindez, ahogy nagyanyáink hajtják, akiknek egyetlen félelmük, hogy megint csak sávos időbeosztással mehetnek a boltba? Vagy valódi probléma, ahol előrevalóbb volt a turizmus és a nyaralás mezei embereknek és politikusoknak egyaránt? A kampány majd az utóbbit sulykolja belénk. Növekvő teszt számok és növekvő eset számok. Ez a képlet és nem több. Persze én, mint mezei ember, ki nem nyaralt, de karantén alatt sem ült a seggén otthon nem ítélkezhetek.
Csak azt tudom, hogy megint ősz van. A tavasz elvesszett a pánikban, a nyár meg elmaradt. Nem volt élettel megtelve a vidéki város utcája, és hiányzik a zene. Az élő zene varázsa. Egy kicsit más ez az év és más ez az ősz is. A sárguló levelek lassan hullani kezdenek a fáról, a rothadó szilvában gázolva a járdákon már érzed azt a cefreszagú, szúrós, kicsit csípős reggeli hideget, ami csak erre az évszakra igaz.
Csak minden apró érzésemet az a cudar valóság tapossa, hogy félelemben élünk a világban, és semmi hír arról, hogy mi folyik a páholyban.
További cikkek
