Az autók száma megnőtt, a forgalom kezdett torlódni. Az idő enyhén hűvös volt, a Nap lassan nyugovóra tért.
- És most te is mesélj, kisember- mondta George- Halljuk!
- Már mondtam, hogy Mark Garcia keresztapja fegyházban ült vagy tíz évet, valahol Európában.
- És tudod, hogy miért?- kérdeztem.
- Azt mondta Mark, hogy megölt egy lányt.
Elkapott a hányinger. A férjem szemei megcsillantak a szó hallatán, igen azért egy ilyen emberrel verekedett és jó pont volt, hogy mégis itt volt a családjával. Megcsókoltam a férjemet. A fejem lüktetése alább hagyott.
- Mit tudsz még?
- Hogy a Garcia-család nem idevalósi, mármint Mark már itt születtett az Államokban, de az anyja, az apja, meg a többiek európaiak. Lengyel, vagy magyar, vagy horvát nem emlékszem melyiket mondta Mark.
- A család, hogy jutott ki az Államokba?
- Azt hiszem mindig is utaztak, pár országból ki is tiltották őket. Utána valahogy sikerült Kanadába útleveket szerezniük, így repülővel jöttek is. Aztán pár év múlva sikerült az Államokba is engedélyt kérniük, például Mark sok nagynénje fekete amerikai férfihoz mentek férjhez, de a nagybácsik sem voltak tétlenek, tizennyolc éves lányokat ejtettek teherbe és kényszerítették őket a házasságra.
- Miket tudsz, fiam- megdöbbentem- Ez a család olyan, mint egy kolónia.
- Azt mondta Mark, hogy a nagy családja már szétszóródott az egész országban. Aki a városba költözött az egy kicsike része a nagy Garcia-családnak.
- Ilyen még létezik?- kérdezte George- Mármint, hogy ilyen kolónia családok élnek.
- Nagy a világ, apa. Tudjátok, a legelőször Mark tök rendes volt, csak hirtelen megváltozott volna. Azt hittem, hogy legjobb barátok leszünk, és mégis mintha teljesen rossz lett volna.
- Nem tudjuk ezt, fiam- mondtam- Ez a család veszélyes. Igaza lehet, apádnak, itt az ideje egy új világot megismerni, erre van szükségünk.
- Tudom, és szeretném is...a félelem egy rossz érzés, de ez az erőszak is veszélyes.
- Csak kiálltál önmagadért, mondtuk, hogy az önvédelem fontos és örülünk, hogy te megtetted.
- Oké-oké, értem én. De én nem látom ennek a világnak a folytatását. A legutolsó napot látom ebben a világban, szép élet lehetett volna számunkra, vagy más gyereknek vagy más családnak is, Ennyi volt hát, tényleg? Átgondolja még a világ ezt az egészet? Hátha...talán, vagy nem is lenne kár érte?
- Egy új világ vár bennünket, ahol a családunk egy új életet kezdhet. A mi életünk nem ér véget, fiam- mondtam- Az élet szép, csakhogy keresnünk kell egy világot. Egy olyan világot, ahol tudom, hogy te felnőhetsz és saját életet kezdhetsz. Ahol tudom, hogy megöregedhetek, és végig nézhetem a saját történetedet egy hinta székbe hátra dőlve. És büszkén, boldogan hálát adok annak a világnak, amelyik megadta a lehetőséget és mi és te teljesen éltél vele. Régen boldog voltam, és a jövőben is boldog akarok lenni. És azt, akarom, hogy te is boldog legyél. Minden szülő ezt akarja, hidd el, fiam.
A forgalom újra felszabadult, és az autó haladt. Csendben hallgattuk a rádiót. A legfrissebb slágerek a szerelemről szóltak, úgy ahogy általában szoktak. Aztán egy-két bulizós zene szám is becsúszott, meg egy bartáságról szóló is.
Az ablakon kifele néztem, és szokásomhoz híven gondolkoztam.
Mennyi idő telt el? Mintha ezek a percek napoknak, a napok hónapoknak tűntek volna. Ahogy haladtunk vajon a régi világ is eltűnik, és az új világ tárt karokkal vár bennünket? És a családunk ismét együtt van.
Kislányként mindig is egy hősre vágytam. Egy olyan hősre, aki csakis engem szeret, aki mindig kiáll értem és megvéd minden veszélytől. Egy igazi harcos, kemény, de mégis gyengéd és a legkedvesebb a világon. És azt hiszem megtaláltam. Itt ült mellettem. Éppen a családját védte meg a veszélytől, ettől a világtól. Minden erejével értünk élt, és a kemény szíve mélyén a leghatalmasabb szeretet élt benne, amit úgy hívnak, hogy család apa.
Könnyek gyűltek a szemeimben.
Nem is kívántam mást, minthogy a fiúnk is ilyen hőssé váljon. Hogy az a kislány megtalálja őt, egy igazi, és hamisitatlan hőst. Aki megvédi, aki szereti, és aki harcol érte.
Tudtam, hogy biztonságban élek, amióta csak megcsókolt, tudtam, hogy ő az a hős, akivel le akarom élni az életem, amióta szerelmeskedtünk. Minden sötétségben, ő volt a fény. Ő George Miller. És a fiúnk egy pislákoló fény, aki egyszercsak egy hatalmas világító torony lesz valakinek az életében. Az apának ezt kell megtanítatnia a fiának, hogy hogyan legyen fény.
- Valaki nem éhes vagy szomjas? - kérdezte George
A fiam bólogatott. Először nem kívántam semmit, majd a hasam korgott egyet. A szervezetem érezte a kimerültséget és aggodalmat. Szüksége volt utántöltésre, egy kis szünetre, mert könnyen bajba kerülhetek.
- Pár mérföld múlva lesz egy benzinkút- mondta George- Veszünk valami harapnivalót, én meg iszok egy jó erős kávét végre.
Nevetett. A megfeszült arcán elengedtek a szigorú ráncok, és egy kedvesebb George mosolygott ránk. Ő is rájött, hogy hamar kikészülhet, ha nincs kis szünet, nincs egy kis bohóka. Kyle visszamosolygott.
- Farkas éhes vagyok már!
Kiáltotta és a hasát paskolta. Az pedig válaszul hatalmasat korgott. Én is mosolyogtam a családunkra.
Az élet egy örökké való valami; amiben keresünk valakit, kergetjük azt a valamit, létrehozunk valamit, megalkotjuk azt a valakit, egy isteni színjáték emberi képben.
Az autó irányjelzett, és lasabban haladt az oldalsávban.A benzinkút feltűnt és percen belül már az autó leparkolt. George megtankolta az autót, majd félre állt. Kiszálltunk és indultunk az üzletbe. Csak páran voltak bent, kávéztak, vagy hot-dogot ettek, egy kisebb motoros csapat vicceket meséltek egymásnak, közben az alkohol-mentes sörüket itták. A pulthoz léptünk. A férjem kifizetette a tankolást, utána kért egy dupla fekete kávét, natúr. Majd én kértem, két hot-dogot és két hambugert, elvitelre, sok ketchup-pal, ahogy a fiam szerette.
A férjem és a fiam elmentek wc-re, én addig a sarokba felfüggesztett tévét néztem. Újabb gazdasági hírek, majd két halál eset az autópályán. Majd a férjem arcát láttam meg a képernyőn.
- Tessék?!
A pultból riadtan néztek rám.
A riporter beszélt: " Geroge Miller a mai nap folyamán, a helyi gyártó üzemben, több osztályvezetővel együtt rámadt az ott dolgozó alkalmazottakra, köztük Martint Garcia-ra, aki interjút is adott a tévénknek."
" Fegyver is volt nála, aztán jött nekem, leakart puffantani, néztem rajta, igen. Engem utált is a családa, meg az ő asszonya az én asszonyomat, meg a kölykeink."
" Azt állítja, hogy megakarta magát ölni?"
" Igen, aztat mondom. Megőrültek ezek a vezetők, meg ilyenek, és ennek a palinak rám kattant be a feje. Rettegtem, meg satöbbi, tudja ott van a családom. Nem halhatok meg."
" A rendőrség elkezdte a hatóági eljárást a bűn elkövetőkkel szemben. Az áldozatokat a helyi kórházban látják el. Viszont George Miller ellen megyei szintű körözést adtak ki, mert a tett helyről, amikor kiértek a hatóságok elmenekült. Valószínűleg a családját is magával vitte, Linda Miller-t és kisfiát, Kyle Miller-t. Jelenleg nem tudjuk hol tartózkodhat a család, és felhívjuk a lakosság figyelmét, veszélyes a környeztre és valószínűleg a családját is bántalmazza, ezért arra kérjük, hogy amint látják a körözött személyt vagy a családtagjait, azonnal értesítsék a helyi hatóságokat. "
A pultban az egyik nő megriadt, amikor meglátta az én arcfotómat a tévében. Ebből baj lesz, tudtam.
George és Kyle viccelődtek, amikor visszaértek. Kezen fogtam őket, és sietve húztam magam után őket.
- Mi van, anya? És a kaja?
- Szívem, falfehér vagy, mi történt?
Az autónál elengedtem őket.
- Most mennünk kell!
- De éhes vagyok, anya!
- Majd eszünk máshol, kérlek, George, most indítsd az autót!
Beugrottunk az autóba, és nagy sebességgel elindultunk, még a kerekek is füstöltek. Láttam egy pillanatra, ahogy a pultból a csaj aggódva telefonált.
Az autó felért az autópályára.
- Mi történt?
Elmeséltem mindent. A tévében a riportot, az Ocsmány interjúját és a körözést ránk.
- Ezt lehetetlen, mi a fene folyik ebben a világban?!
- Apa most börtönbe mész?
- Apád nem megy börtönbe, kisfaim. Félre értés törént, ennyi, apa nekünk a legjobb ember a világon.
A telefonom csörgött. Nem is ismertem a telefonszámot.
- Halló?
- Halló, Linda Miller? Mire megtaláltam!
- Tessék?! Mi nem tettünk semmi rosszat! A férjem megvédte magát, az az ocsmány férfi akarta megölni! Nem engedem, hogy elvigyék a fiam apját!
- Kérem, nyugodjon le...nem emlékszik rám, ki vagyok?
További cikkek
