Harmadik rész
Leparkolt az autó. A fiam elaludt, így a férjem a karjában vitte. Eszembe jutottak a régi emlékképek, amikor még kicsi volt és állandóan az ember karjaiban akart lenni. Csak nyafogott és kérlelt, mert akkor érezte magát a legbiztonságosabban, a szülei védő karjaiban, átölelve.
Még most is ezt érezte, ennyi évesen is. Az apja ölelésében mintha még nyugodtabban aludta volna az álmát.
A motel bejáratánál egy kövér férfi állt. A porta pultjánál egy csinos, agyon festett csaj rágózott hevesen és vad szemeivel leste a férfit.
- Helló, kik vagytok, ha?
A kövér férfi hangja érdes és nehezen érthető volt. Szemei vérben forogtak.
- Jó estét, egy szobát keresünk éjszakára- mondta George.
- Csak ma éccakára?
- Igen.
- Egy szobát akartok, vagy külön szobát kértek, hogy tudjatok hancúrozni, ha?
Észrevettem, hogy a férfi nagyon figyel engem, szinte mintha csak kirakat lennék egy piacon. Bár a csajszit sem kellett félteni, ő a férjemet méregette, igazán heves rágási mozdulatokkal.
- Jó lesz egy szoba, köszönjük- mondtam- Kérem, mutassa meg a szobát.
A férfi röhögött, majd a pulthoz lépett.
- Add ide a hetes szoba kulcsát, lotyó!
A csaj később kapcsolt, a férjem nézegetése nagyon lekötötte a figyelmét, de amint megértette a feladatát, adta is a kulcsot a férfi kezébe.
- Bocsánat, nehézkes az agya- röhögött a férfi.
Elindultunk a szobánk felé. A folyosók szűkek voltak, a tapéta fakult, és vált le a falról. Valami régies szag áradt szét a motelben. Az egyik folyosó végén megálltunk. A férfi kinyitotta az ajtót.
- Fizetni hogyan akarsz, ha?
- Attól függ, mennyibe kerül?
- Huszonöt, és barátok vagyunk, ha? Igaz-e?
Megint engem kémlelt a véres szemeivel. Most ütött meg az alkoholos szaga és elkapott a hányinger.
A férjem odaadta a pénzt, és beléptünk a szobába.
- Hát akkor jó éjt, meg ilyenek, ha? Holnap délig adjátok le a kulcsot, annak nehéz agyúnak, oké?
- Rendben. Még valami, kérem adja meg a motel címét, a bátyám is úton van, és megbeszéltük, hogy útközben találkozunk, régen látott már engem, meg a kicsi unokaöccsét.
- Persze, várjá'...Middtown Hall st. 23 45677 Missouri.
- Köszönöm, jó éjszakát!
A férjem bezárta az ajtót. A fiúnkat lefeketette a kisebbik ágyra, majd betakarta. A nagyobbik ágy viharvert volt, az oldalán még a rugók is kiálltak. A helyiségben volt egy tévé, egy szekrényen, mellette egy ruhás szekrény állt. A tapéta ugyanúgy fakó volt, és mállott le a falakról. Velünk szemben egy kis mellékhelyiség volt található. A kád kicsi, és rozsdás volt. A wc kagyló vízköves volt. A csap az legalább csak a kosztól volt fekete.
- Legalább a szag itt is ugyanolyan jó- mondtam.
- Igen, szerencsére, kell ez a friss levegő- mondta George.
Mindketten nevettünk.
Elővettem a telefonomat, sms-ben elküldtem a rendőrnek a pontos címet. Pittyegett a telefon, hogy megkapta az üzenetet.
- Kapcsold is ki, kérlek! - mondta George.
- Már is!
Ekkor hirtelen megcsörrent a mobil. Újabb ismeretlen telefonszám.
Felvettem.
- Halló? Miss Andee vagyok, Linda Miller szeretnék beszélni Önnel.
- A gyerek agyturkász az, George...
- Tedd le, ők biztos lehallgatnak!
- Kérem, hallgasson meg, Linda! A gyerek szempontjából kell mérlegelni a helyzetet, hiszen nem tesz jót a lelkének és komoly fejlődéi rendellenesség alakulhat ki nála. Figyeljen rám! A férje veszélyes és maga is bajba kerülhet....sőt a gyereket is elvehetem a gyámügy hatósága álltal, kérem, hallgasson rám...
- Maga nem fogja elvenni a fiamat!
Bontottam a vonalat, majd azonnal kikapcsoltam a telefont.
Leültem az ágyszélére, és halkan zokogtam, nehogy felébresszem a gyereket. George leült mellém, és szorosan átölelt, és csókolgatott.
- Nincs semmi baj, szívem- mondta- Nem fogják elvenni a fiúnkat.
- Mintha csak egy rossz álomban lennénk... hogy csak ez a kicseszett álommanó ellopta volna a szép álmainkat és rémálmokkal hintette be a szemünket.
- Tudom, hogy érzel. Mégis muszáj tiszta fejjel lennünk, és pihennünk egy kicsit. Gyere feküdjünk le aludni!
- Nem tudok aludni, hiszen...
- Dehogynem! Kimerült vagy, meg én is. Holnap estére már a szüleimnél akarok lenni, szívem. Hosszú még az út, tudod jól.
Befeküdtünk a nagyszerű ágyba, és átkaroltam a férjem. Először azt hittem, nem tudok elaludni, de pár perc múlva elnyomott az álom.
Mi lehet a fejemben? Mi lehet a kiút?
Álmomban rendőr autókat láttam, amik száguldva haladtak az autópályán és minket követtek. A férjem teljesen elvesztve fejét és vezetési korlátait menekült a rendőrök elől. Én csak kiabáltam folyamatosan; nem veszik el a fiamat! George, nem vehetek el a fiamat! Abba bele halnék, érted, bassza meg!
Az autó hátsó ülésén Kyle sírt, reszketett teljes kis testével. Majd megjelent Anna is a hátsó ülésen. Nyugodt volt, és mosolygott.
- Mit keresel itt?!
- Hogy megmondjam aztat, hogy nem vagyol jó anya, te kurva! A kölyködet elveszik, az én száztizennyolc kölyköm pedig otthon vannak, ha!
- Nem veszik el a fiamat! George, igaz?! Nem veszik el, igaz? Mondj már valamit, bassza meg!
- Az urad egy töketlen, semmit nem tud. Ocsmány is agyonverte.
A férjem feje vérzett, ruhája szakadt volt, teste tele sebekkel. A jobb szeme kifolyt.
Felsikoltottam.
- Az urad egy halott fia, ha!
Anna Garcia hahotázott, egy elképesztő undorral. Kyle sírása egyre fülsüketítőbb volt, már a saját gondolataimat sem hallottam.
Anna Garcia csak röhögött, George-ból ömlött a vér, a rendőr autók befaroltak elénk, mi pedig nekik ütköztünk.
Abban a pillanatban csak azt láttam, hogy a kicsi fiam kis teste kirepül a szélvédőn, szinte mellettem, és elkapni sem tudtam. A következő pillanatban pedig a renőrautók motorháztetején feküdt...mozdulatlanul...vérzett a feje...
- Kyle! Kyle! Kisfiam! Ne....kérem Uram! Nem halhat meg!
Kiszálltam az autóból, szaladtam volna a fiamhoz, de a rendőrök fegyvert szegeztek rám.George mozdulatlanul ült, a kormányt szorongatva.
- Mi az utolsó kívánsága?
- A fiam! A fiam meghal, hívjanak mentőt!
- Mi az utolsó kívánsága, Linda Miller?
- A fiam...hívjanak mentőt!
- Mi az utolsó kívánsága? Mondja már!
-... hogy a fiam éljen...
A fegyverek elsültek, és éreztem hogy a lövedékek éles fájdalommal a testembe fúródtak. Mindenhol éreztem ezt a leírhatatlan fémes fájdalmat; a karjaimban, a lábaimban, a hasamban, a mellemben, sőt a fülemben is. A testem pedig elveszette az emberi élet erejét, és összeestem a földre. Az esés közben megpillantottam, hogy a fiam felkellt, és sírva figyelte az anyja halálát...
Felriadtam, és kapkodtam, kiabáltam.
- Mi a baj, szívem?!
Nem hallottam meg elsőre. A halál szörnyű kínját éreztem a testemben, és a tudatom nem tudta felfogni, hogy élek.
- Linda, nyugodj meg!
A férjem lefogott, és agyon csókolgatott. Lassacskán felfogtam, hogy élek, és hogy a férjem is él...
Megláttam a fiamat, aki riadtan engem figyelt.
Kiszabadultam a férjem szorításából és a fiamhoz ugrottam. Olyan szorosan öleltem magamhoz, mint még soha az életben. A csókok az arcán könnyekkel vegyültek, és forróak voltak az örömtől.
- Linda, azt hiszem, hogy rosszat álmodtál, igazam van?
- Ez rosszabb volt a rémálomnál is.
- Meg sem merem kérdezni mi volt benne.
- Nem akarom...elmondani...
Kyle már alig kapott levegőt.
- Anya...megfulladok, hallod?
A szorításom eresztett, és a csókjaim is alábbhagytak. A tudatom visszatért, élek, és él az én családom is. A fiam sóhajtott, majd mosolygott rám. A legédesebb mosoly, amit valaha láttam.
- Ne aggódj, anya! Vége a rossz álomnak, és élek...csak a rémálomban haltam meg.
George nagyot nyelt, én a könnyeimmel küszködtem.
- Minden rendben lesz a végén. Nem hal meg senki sem, az csak az akcó filmekben van, ez meg a valódi élet, nem?
Kyle egy nagy puszit nyomott az arcomra, és felkelt. A wc felé ment.
Visszafeküdtem a férjem mellé.
- Semmi baj sincs, egy rossz álom, szívem.
- Remélem is.
George átölelt és csókolt. A biztonság és a védelem a Hőstől, erre volt szükségem, hogy megnyugodjak.
Kyle végzett, majd befeküdt közénk. Csak néztük a felkelő nap sugarait és vártunk.
- Mikor érhet ide a rendőr? - kérdezte Kyle.
- Ha azonnal indult, ahogy elküldtünk az címet, akkor lassan ide kellene érnie.
- A romantikus hős száguld, ez jó lenne egy szerelmes-akció filmnek, nem?
Nevettek a fiúk, de én nem tudtam most.
Mi járt a fejemben?
A családom halála egyáltalán nem normális álom, az egész ügy és a menekülés talán az idegrendszeremet kikészíti? A félelem testetült meg rémálomban, attól, amitől rettegek a legjobban.
- Reggelit? - kérdezte George.
- Ja, tényleg, hol a hot-dog-om, meg a hamburgerem?
- Nem mehetünk ki az utcára...tudjátok.
- De anya, éhes vagyok, tegnap sem ettünk.
- Éhesen nem tudunk koncentrálni, szívem.
Kopogtak az ajtón.
George megfeszült. Lassan kikelt az ágyból és az ajtóhoz osont.
Újra kopogtak az ajtón.
- Helló! Nem éhes valaki?
George neki támaszkodott az ajtónak. A fiam mellém bújt, reszketett.
Ez a hang nem azé a kövér férfié, akkor meg a rendőrség az? Ilyen hamar megtaláltak? Ám, ők azonnal ránk törnék az ajtót, azt hiszem. Akkor meg ki lehet?
- Hoztam hot-dog-ot, meg hamburgert, sok-sok ketchup-pal!
A fiam felfigyelt. Alább hagyott a félelme, és barátságos mosollyal rohant az ajtóhoz.
- Mit csinálsz, fiam? Elment az eszed?!
- Apa, nyugodj meg! A rendőr az, tudod a romantikus hős.
- Mondja a nevét!
- A testvéred az, rég nem láttalak, meg az én kicsike unokaöcsémet, tudod?
Az ajtót kinyitotta George, és a rendőr állt kint. Két hóna alatt kajás zacskókat fogott, civil ruhája gyűrött volt, és foltos.
- Bemehetek, testvérem?
- Igen, nagybácsikám, már vártunk! - mondta Kyle
Kyle beinvitálta a rendőrt és segített lepakolni neki. Mr. Fall magas férfi volt, kissé őszhajú, szomorú ráncokkal, de élénk zöld szemekkel.
- Ehetek végre már?
- Persze, kis öcskös! Azért hoztam!
Kyle kibontotta a kajás zacskókat és egyből enni kezdett, éhes volt, csak úgy habzsolta a hot-dogokat, meg egy hamburgert és sültkrumplit, természetesen sok-sok ketchup-pal.
George bezárta az ajtót, és leültette a rendőrt a kis ágyra.
- Testvérem, honnan tudta a kitalált sztorit? -kérdezte a férjem.
- Amikor megjöttem, a portás csajszi egyből azt kérdezte, hogy annak a cukis kis öhöm öhöm-nek vagyok a testvére.
A férjemmel csak bámultunk. Sőt el is pirult George, tudtuk mik azok az öhömök.
- Így leesett egyből a tantusz.
- Most hogy itt van, türelemmel hallgatjuk.
- Először is kérem a Linda telefonját.
Odaadtam a mobilt, és a rendőr a wc felé indult. A wc kagylóba dobta a készüléket és lehúzta azt. George a döbbenettől nem is mozdult. Én már nem is lepődtem meg, kezdtem hozzá szokni a szokatlan, megváltozott dolgokhoz.
- Meg se kérdezik miért csináltam ezt?
- Nem tudom- mondta George.
- Ha jól sejtem, nehogy a készülék beépített GPS chip-jével bemérjék a helyzetünket- mondtam- Néztem pár akció filmet.
- A filmek mentik meg az életünket.
- Kólát is hozott, nagybácsikám? - Kyle tele szájjal beszélt.
- Igen, az a másik zacskóban van, ott az alján.
- Az király!
- Kisfiam, nem illik teli szájjal beszélni, és egyébként nem is hallottam, hogy megköszönted volna Mr. Fall-nak.
- Oké... elnézést, hogy teli szájjal beszéltem és köszönöm szépen...már nagyon éhes voltam.
- Egészségedre, kis öcskös!
- Neki kezdd végre? - szólt George- A türelmem, tudja...
- Igen, tudom, párszor említette az elmúlt huszonnégy órában.
- Halljuk!
- Otthon elég nagy a katyvasz, amikor a Garcia-család tagjai magára törtek azóta elszabadult a pokol. Mivel maguk eljöttek azon nyomban a városból, így a családnak adtak egy plusz pontot. Martin Garcia vallomása elérte a médiát, és az összes rendőr hatóság ez alapján fog eljárni.
- Ez alapján eljárni?
- Igen, mivel a vallomás alapján maga veszélyes a környezetre, és fegyver is lehet önnél, akár le is lőhetik, ha megtagadja a vezény felszólítást. És, hogy a családját is bántalmazza, egy nőt és egy gyereket, így nagy valószínűséggel meg teszik.
- És ha elkapnak? Ha a rendőrség megtalál minket és feladom magam.
- Ez a lehetőség egy jobb fajtája a legrosszabaknak. Ha egyből feladja magát, akkor nem lőhetik le. A feleségével visszahozzák az őrsre, és egy darabig nem mehetnek sehová. A gyereket egyből a gyámügy venné át, és egy darabig faggatnák az esetről, majd egy otthonba kerülne, esetleg egy új családhoz. Ahhoz, hogy visszakapja a felesége eléggé kevés az esélye. Sajnálom, de amíg a gyerek nem tölti be a tizennyolcadik életévét, nem is láthatja, vagy csak bizonyos időszakokban, megkötött feltételekkel. George magát elítélnék sok-sok vádban, ezért maga pár hét alatt a fogdából a börtönbe jutna. Ott pedig a Garcia-család egy rétege tevékenykedik és ha Isten maga mellé áll, akkor túléli...
- Ezt hogyan érti?
- Ha agyonverik, bele halhat a belső vérzésbe, vagy megfojtják álmában, vagy csak egy tömeg verekedés közepette leszúrnák.
- És Linda-val, mi történne?
- Az a baj, hogy őt is húzná magával, a család mindannyiukon bosszút állna. Anna Garcia már azzal nyertesen jön ki, hogy a fiát elvették tőle. Pénzbüntetésre és közmunkára számíthat a felesége. A rosszabb esély, egy pár hónap a női börtönben. És ugyanezt tudom mondani, mint előbb.
George leült mellém,és szorosan fogta a kezem. Nagyon aggódott. Talán a legjobban az életünkben.
- A nyomozást, mint mondtam Mr. Cofee vezeti, oldalán Miss Andee-vel.
- Róluk mit kell tudni?
- Miss Andee egy veszélyes nőszemély. Sok családot tönkre tett. Az igazság látása messze áll tőle, és hamis vádakkal is képes ítélkezni, így sokkal többet ártott már, mint segített.
- Akkor mit keres az igazságszolgátatásban.
- A család miatt van hatalmon. Gondolom kitudják találni miért is. Amíg a Garcia-család gyermekei békésen nőnek fel, addig Miss Andee hatalma és státusza töretlen.
- Egy bábféle?
- Mondhtajuk, bár inkább kölcsönös szimbiózis él közöttük. Az igazi báb, az Mr. Cofee.
- Miért?
- Fogadni merek, hogy említette a családját, igaz? Meg hogy az élet szar, de ő csak a munkáját akarja végezni.
- Pontosan így mondta, igen- mondtam- Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy elvált, a felesége elhagyta a sok munka miatt. Van egy kilenc éves kislánya, de ritkán látja.
- Az igaz, hogy elvált a felesége tőle, de nem a munka volt a felelős érte. Vagyis inkább nem a fő váló ok.
- Akkor?
- Marint Garcia, köznevén Ocsmány.
- Mark Garica keresztapja- szólt Kyle, aki a padlón kifeküdt jóllakottan, és figyelmesen hallgatta a beszélgetésünket.
- Igen, ő egy nehéz súlyú fickó. George, igazán szerencsés, hogy itt van velünk. A lélek jelenléte határtalan, mert csakis azért van egy darabban.
- Nehéz fickó?
- Nem egy embert ölt meg, sok nőt megerőszakolt, drogban és fegyverekben utazik. Anna Garcia édestestvére egyébként. Mark Garcia-t, a keresztfiát saját nevelésbe vette Marint, egy olyan embert akart nevelni, mint amilyen ő is, így lesz, aki tovább vigye a családot.
- És Mr. Cofee?
- Ja, igen, szóval, a felesége ő miatta hagyta el, és a kislányt is ő neveli, persze...
Nagyot nyeltem.
- Mr. Cofee markukba esett. A rendőrség befolyásolása a család kezébe került, hiszen ha bármi rossz történik velük, akkor a volt felesége vagy rosszabb esetben a kislány bánja meg.
Könnyek gyűltek a szemembe. Nem is merem elhinni.
- Vagyis mindennek a közepén vagyunk- mondta George.
- Igen, sajnálom. Ha a rendőrség kapja el a családját, akkor egy kegyetlen élet következik, viszont ha a Garcia-család kapja el a családját, az még a kínoknál is rosszabb lehet.
- Mi történne?
- Egy valóra vált rémálom lenne. Ez a család Lengyelországból származik, és egy bűnhálózatot építettek ki még a második világháború idejében, a németek besúgójaként kezdték az ükapáik. Majd egyre több dologgal foglalkoztak; fegyverek, drogok, alkohol, majd a bennfentes szexualitás miatt az utódok fizikai és szellemi betegségekkel születtek meg.
- Saját családtagjaikkal szaporodtak? - kérdezte George.
- Igen. Mondhatjuk már úgyis, hogy egy elfajzott család alakult ki. Így egyre veszélyesebbek lettek. A hatóságok üldözték őket, ezért több országban is megfordultak. Az igazi menkülés és megoldás Amerika lett számukra. Amikor Kanadába kijutottak, a megcsappant családi létszám miatt vegyülniük kellett az emberekkel. Majd Amerikába is bejutottak, a kényszer házasságok által, egy terebélyes családdá nőtték ki magukat.
- Egy hatalmas bűn-család?
- Igen, sok bűnhálózatban jelen vannak, és sajnos a nagy világban is megtalálhatók, Európában minden országban, Kanadában, Amerikában szinte minden államban, sőt még Dél-Amerikában is.
- Nem hittem volna...
- Én sem ifjú rendőrként, amikor azt hiszi az ember, hogy egy haltatlan hős a világon. És egyre nagyobb lépcső fokokat másztam meg, annyira, hogy a hatalmam elérhetetlen lett volna még Mr. Cofee-nak is. Ám ekkor...
- Lefokozták...vagyis saját magát fokozta le.
- Én is meg ismerkedtem a családdal. Martin Garcia kiszemelt egy nőt magának, egy egyedülálló anyát, akinek volt egy hat éves fia. Követtem, vártam a bizonyotékra, hogy leültessem egy hosszabb időre. Nem hittem volna, hogy ilyen ember ez a Martin... egyik este is követtem, amikor eltűnt a szemem elől. Észrevette, hogy követtem, ezért lerázott, bár gondoltam, hogy hova mehetett.
- Mi történt?
- Mire odaértem, Martin betört a nőnek a lakásába, megverte őt és a kisfiút is... a nőt éppen megrőszakolta, úgy szedtem le róla, majd kemény bunyóba kezdtünk. Mintha nem érezne fájdalmat, nem értek semmit az ütéseim. És egyszercsak az ájult kisfiúért nyúlt...
Mr. Fall elővett egy doboz cigaretátt, és rágyújtott. Nem szerettük a dohányzást, bár ebben a pillantban, a rendőrnek elnéztük, hiszen komoly emlékekkel küzdött.
- Sajnálom, hogy rágyújtottam, látom Linda magán. Röviden Martin elmenekült, a kisfiú túlélte, az anyja viszont bele halt a sérüléseibe. Az a szemét... az ocsmány szemét egy undorító ember, bár még annak sem lehet mondani...egy degenerált ocsmány szörny. A kisfiú is felgyógyult a sérüléseiből, azóta is egy kés nyomának hege éktelenkedik a nyakán...én nekem pedig a vállamon. Pár napig kómában feküdtem, sok vért vesztettem, az anyja nem élte túl, de a kisfiú igen, és ez számomra a legfontosabb.
- És azért fokozta le magát, mert az édesanyja meghalt...de hiszen a kisfiú túlélte.
- Én szerettem azt a nőt... az élettársát, aki a gyerek apja volt, én vertem össze és tettem börtönbe egy másik államba.
Mr. Fall fényképeket vett elő a farzsebéből. Átnyújtotta nekünk.
Egy halvány szőke hajú mosolygott a fotón, csillogó kék szemekkel. Vékony, arányos mellekkel, és csodaszép kisurgázással.
- Linda... ez te vagy- mondta George- Mintha te lennél az, nem hiszem el.
Potyogtak a könnyeim. Kyle-nak igaza volt, ez a rendőr szerelmes lett belém, mert a halott a szerelmét idézem fel benne. Úgy érzi, mintha kapna egy második esélyt.
- És itt a kisfiú...
Egy hat éves kisfiú volt a következő képen; szőke, hosszú hajjal, kékes zöldes szemmel mosolygott ránk. Kicsi, vékonyka, olyan szeretettel teli, mint a mi kis fiúnk, Kyle.
A következő képen már ez a fiú tizenkettő vagy tizenhárom éves lehetett; szőke haja még hosszabb, szeme csillogása veszített erejéből. A nyakán egy csík látszódott, egy örök védjegy az életében, egy halálos emlék.
- Hogyan élte túl a fiú? - kérdezte George.
- Amikor elakarta vágni a torkát rájuk ugrottam, így kénytelen volt a kést belém vágni, így a fiúnak nem vágta el az ütőerét. Az én véremmel fizettem az életéért.
A következő képen már tizennyolc éves lehetett a fiú; a szőke haja válig erő, szeme csillogása újra erősödött. A csík ugyanúgy őrizte az emléket. Egy gitárt tartott a kezében, és hatalmas mosollyal nézett ránk. Szépen kiöltözött, a bal oldalán egy lány keze volt látható.
- A zene művészeti akadémián sikeresen végezte el az első vizsgáját. Így tovább léphetett a következő félévre.
- Zenész lett?
- Igen, egy szabad művész; gitározik, zongorázik, bőgözik, dobol sőt most valami japán hangszeren akar megtanulni játszani... a zenében találta meg magát, a sok fájdalmat így tudja kifejezni magából, így találja meg a nyugalmat a világon.
- Látok egy női kezet is vállán- mondtam.
- Igen, pár éve összeismerkedett egy koncerten egy kedves lánnyal. Ő is zenél, de íróként tevénykedik. A művészet egyből közös téma lett közöttük, és valahogy a zene és az írás egymásra hatottak az alkotásban, majd a szerelem és a szexualitás mély érzemekkelmég jobban befolyásolták egymás alkotási vágyát.
- Hogy hívják a fiút?
- Max Galler, és a mennyasszonyát pedig Rachel Till.
- Honnan tud ennyi mindent? - kérdeztem- Ezek a fotók, és az emlékek.
- Amikor felépültem, magamhoz vettem a kisfiút. Max nevelő apja lettem.
Elbőgtem magam. A férjem átölelt, de muszáj volt sírnom. Ez az emlék, amit ez a férfi megélt, és most is vele él, teljesen a szívembe hatolt, a lelkem mélyén a legszomorúbb lett, bár egyben a legboldogabb is. Szerelmes volt a nőbe, de nem tudta megmenteni az életét, és ő képes volt feláldozni a sajátját, hogy a nő gyeremeke éljen, majd sajátjaként felneveli, adott egy kis darabkát a szeretetből. És ahogy láttuk, sikerült mosolyognia ebben a szomorú életben, és még a szerelmet is megtalálta.
- Ne aggódjon, George...nem fogom elcsalni a feleségét, nem közeledek felé...azért segítek, mert tudom, hogy ez a család veszélyes, éa meghalhatnak, és elégtételt akarok venni a szerelmemért és a kisfiamért...csak a felesége mintha egy angyal lenne a szerelmem képeként...
- Megértem, Mr. Fall - mondta George- Őszintén sajnálom, ami veled történt, és a fiúval. Nem vagyok féltékeny, ettől nem kell félned, csak most már megértettem miért akarsz segíteni.
- George, szükségetek van rám!
- Igen, belátom.
- Nem hogy lefokoztam magam, már el is dobtam a rendőr ruhámat. Azzal, hogy itt vagyok elveszítettem a munkahelyemet, viszont az igazságért harcolok továbbra is, hiába nincs jelvényem, és kék ruhám.
- És mi a következő lépés?
- Nem tudom egyébként hova tartottatok.
- Kansas City-be, a szüleimhez. Egy farmon élnek a városon kívül.
- Remek terv, egyetek, mossatok arcot és mehetünk is. Estére ott kellene lenni, nem igaz testvérem? Ez az inkognitó marad, amíg nem érünk a farmra, ha esetleg másokkal szóba kell állni.
Bólintottunk.
folytatjuk...
További cikkek
