Népies, de mégsem az… „czifra”, de visszataszítóan közönséges… bálnak álcázott alantas berúgások…pálinkát rejtő ásványvizes palack… síró hegedűk kliséje… „húzd rá cigány”… alattomos igénygyilkos… lakodalmas hangulat vőlegény és menyasszony nélkül… ez bizony a mulatós.
Napjaink Magyarországán vélhetően a legnépszerűbb zenei műfajáról lesz szó, ami az egyik leghírhedtebb hungarikum, amire az ember nem tud büszke lenni. Egy hordozott kulturális teher, amitől nem tudunk megszabadulni. Minek köszönheti úgy a népszerűségét? És miért káros a mai magyar kultúrára?
E most induló cikksorozatban igyekszem feltárni a mulatóst érintő kérdéseket, kialakulását, és az általam vélt számos rendkívül káros hatását. Ebben az induló részben áttekintjük a történelmét, mi és hogyan vezetett el a kiforrott mulatós műfajig. Lássuk!
Történetünk a Rákóczi Szabadságharc befejezésétől indul, amikor is a szatmári béke hosszú időre megerősítette a Habsburg uralmat, és az elnyomó hatalom igyekezett kulturálisan is átvenni az irányítást, hogy a magyarból is remek alattvalót csináljon, elvegye a nyelvet, a nemzeti identitást, nehogy legyen miért ezután is lázadni. Ez váltotta ki az első kulturális ún. passzív ellenállást. Ilyenkor jöttek divatba igazán a nemesség körében is a hangsúlyozottan magyar viseletek, szokások, minden ami önmeghatározást nyújtott az osztrák uralommal szemben. Ez nem volt másképpen a zenében. A hagyomány szerint az első cigányzenekarok is ekkor jelentek meg, ekkor kezdett a hegedű is fontos részévé válni a magyar népzenének, míg eddig az időig a megszokott hangszerek a citera, és a magyar duda volt az állandó hangszere a csárdáknak, nemesi udvaroknak. Egészen a 20. század elejéig a magyar dudát azonban nem sikerült végleg kiszorítani a csárdákból. A cigányzenekarok azért bírtak identitás szempontjából különös fontossággal, mert a szabadságharcban már a magyarországi cigányság is tevékenyen részt vett, így kezdett el a cigányzene, a cigányprímás a magyar folklór részévé válni. Ám zenében ekkor még a korban uralkodó természetesen az akkori új stílusú magyar népdal volt. Természetesen a zenekarok hangszeres összetételét, repertoárját tájegységek szerint meg lehetett különböztetni, viszont a fejlődésnek legnagyobb lökést a nagyobb zenés, táncos mulattságok, összejövetelek jelentették a nép életében, többek között a lakodalmak.
A passzív ellenállás második hulláma az a 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a Bach-rendszerben indult meg, ahol is a cigányzenekarok ma is ismert formációja megalakult, és a népdalok mellé megjelent a 19. század közepén egy új, már egyéni szerzőkhöz köthető műfaj, a mindenki által ismert virtuóz prímásszólókkal kezdődő magyar nóta. Ezek tulajdonképpen a népdalokat utánzó, témában is hasonló, ám sokkal érzelmesebb, és zeneileg tudatosabban szerkesztett műdal, aminek viszont a formája, hangszerelése gyakorlatilag változatlan maradt a 2. világháború végéig, a szovjet megszállásig és a kommunista hatalomátvételig, és uralkodó műfaj volt a megjelenő klasszikus, és könnyűzenei áramlatok ellenére, gondolok itt például a jazzre. A zenei folkloritás talán egy európai országban sem maradt annyira töretlen, mint Magyarországon.
A magyar nóta témáiban a népiesség a giccsességig van fokozva, olyannyira érzelemmel telített, hogy akár innen eredhetne a „sírva vígad a magyar” mondás is, legalábbis a szerző véleménye szerint Koncz Zsuzsa ominózus dalát is ihlethette. Ékes példa Petőfi Sándor: tíz pár csókot egy végből című népies ütemhangsúlyos versének csárdásra illesztett nóta változata. A szocialista érában is vidéken tulajdonképpen változatlanul élt tovább, ma is a turistalátványosságok elengedhetetlen kelléke maradt, ha egy itt nyaraló külföldi (leginkább német ajkú) vendég betér egy magyar csárdába egy finom „gulaschra”. Ám a városokban megjelent a 60-tól a 80-as évekig töretlen népszerűségű szocialista sztárműfaj, ami viszont talán a „keleteuropikum” tisztséget kaphatná, ez az úgynevezett táncdal, ami már a "káros nyugati" beatzene fejlődő hangszereivel kiegészülve bizony hatást gyakorolt a magyar nóta akkori állapotára is. Számos híres könnyűzenei szerző elkezdett a magyar nóta eredeti témáitól már elszakadva beat hangszereléssel táncdalra és népies zenére emlékeztető számokat írni, ezzel tulajdonképpen megjelent a mai mulatósnak az előműfaja. Erre tipikus példa Szenes Iván: Csipkés kombiné című dala. Azt a kitérőt még megkell ejtenünk, hogy erre a kezdődő új műfajra a szovjet ízlés által hozott orosz népzene is kicsiben hatott, ha a "csasztuskára" gondolunk például, de annak a ritmusa is érezhetően beleillik a keződő mulatósba. Természetesen "vezényszóra" senki sem lesz internacionalista ízlésű, így a magyar folklórigények sem változtak meg. A lakodalmaknak így ezek a dalok is részei lettek, hamar el is hódította a vezetést az ugyancsak kedvelt táncdal műfajától. Ha nem is ezekről szóltak a tévés Ki Mit Tudok, de mégis kialakult a mára is jellemző állapot, hogy habár igazi marketinget kapott a táncdal, a magyar beat, majd a szárnyait bontogató rockzene, a metál, tulajdonképpen a vidék, így a magyar népesség legnagyobb részének mégis csak a magyar nóta, illetve a keletkező mulatós-lakodalmas zene maradt a kedvence. Ez talán segít megérteni a mai magyar trendre a rácsodálkozást, hogy hiába a mérhetetlen mennyiségű műfaj, és rajongótábor, napjainkban a mulatós a piacvezető továbbra is.
A mulatós műfaja egyedül a 80-as évekre esett jobban vissza, még jobban mint a világháború utáni átmeneti időszakban, ennek oka a megjelenő, forradalminak számító elektronikus zene, illetve a felerősödő rockzene, és a nyugatról beszivárgó popzene. A technikai ugrás, a felfedezés, a hangszerek nélküli lemezlovasok alkotta zene, minden eddigi műfajnál hihetetlenebben terjedt. Emlékezzünk vissza, hogy Scooter első fellépése és Magyarországra érkezése valóságos diplomáciai eseménynek számított. Egyfajta rendszerváltási mámor volt, hogy már Aczél György nem szabta meg ki léphet fel, és ki nem. Ám ez a felfelé-ívelés amilyen nagy léptékben indult, annyira vissza is esett a rendszerváltás utáni beömlő műfajözönben. És ezzel meg is érkeztünk borzadásunk tárgyához. A mulatós zene, hogy megmutassa túlélőképességét, elsősorban Lagzi Lajcsi munkásságának köszönhető, a műfaj elkezdte adaptálni az elektronikus zene nyújtotta lehetőségeket, és ritmusaival, jellegével kortárssá vált. De egyúttal zeneileg elérte a mélypontját, amely 150 év alatt szép lassan ereszkedett lefelé színvonalban, immár nyoma sincs a cigányzenekarok tudatos szerkesztésének virtuozitásának, miközben a népszerűség maradt, illetve újraéledt. Témáiban még könnyedebbé vált, az alkohol, az alkalmi szerelem, és a tékozlás, és felelőtlenség körül központosodott. Igazi gondlevető zenévé vált. És sorban jelentek meg az előadók a piacon, amit máig sem lehet igazán betölteni. Miközben a popzene piaca heringes konzerv módjára telített, addig a mulatósra minden eddiginél nagyobb kereslet van. A rendszerváltás utáni – talán részben tudatos- igény, és színvonal alacsonyan tartásnak köszönhetően a szélesebb piacú vidék zenéje lett a 90-es években, napjainkban pedig már a popzene színtereit ostromolja. Ma már városokban is rendeznek mulatós fesztivált kulturális eseménynek eladva. Puzsér Róbert a vidék nívójának lezüllesztésért az Irigy Hónaljmirigy zenekar munkásságát tette felelőssé, de az eddigiekből a napnál is világosabban látszik, hogy a zenei színvonal és ízlés csendes gyilkosa a mulatós lett. Rengeteg szemrevételezni való kár akad, amit majd a következő részben tárgyalunk.
További cikkek
