Az előző részben elértünk odáig, hogy a 90-es éveket tapossuk, és megjelent a mára kialakult állapota a mulatósnak. Hozzá kell tennünk, hogy kiinduló cigányzenészek által játszott műfajra természetesen már kezdetben is hatással volt a cigányság népzenéje is, ez tulajdonképpen a magyar nótának is szerves eleme volt, ám azért nem tárgyaltuk részletesebben, mert mire idáig elértünk, addigra a mulatósból a hozott beat, és elektronikus zenei hatások, illetve a zenei egyszerűsödés kikoptatták javarészt mind a magyar népzenei, mind a cigány népzenei elemeket. Így leginkább az úgynevezetten magyar elemek többnyire csak a szövegben fellelhető népi rigmusokban, a cigány elemek pedig leginkább a gyorsított ritmusban, hangszerekben, illetőleg valamely cigány népnyelven írt szövegrészletek. Így ez a műfaj mind zeneileg, mind szövegileg felhígult és alacsony igényű végterméket eredményezett, amely összességében negatív, és lejárató reklám mind a kétféle népzenére, amely az elsődleges károkozás a népi kultúránkra. Ez fokozottan érvényes, ha egy népdalt dolgoznak fel mulatós stílusban. Első számú jóvátehetetlen kultúrbűn.
Itt kitérnék arra, hogy tapasztalataim szerint, mivel a mulatós közönsége vegyes etnikumú, így jótékony hatásként csökkenti a cigány és magyar etnikum közötti rasszizmust, mert bizony a zene maga kapcsolatokat, hidakat teremt. El kell ismerni, ez egy pozitív következmény.
A szövegeket tekintve az uralkodó témák adták ezt a jellegzetes műfaji nevet (Nomen est omen!), tehát a mulatozásról, és a könnyed szórakozásokról, szerelemről, kalandokról, és italról. Ezeknek a legkárosabb üzenete, hogy bármikor lehet lakodalom szintű mulatság, és ereszd el a hajam, és különösen az italról szóló részek segítenek elmerülni az alkoholizmusban. Ugyan nem műfaji jellegzetesség, de a bármikor lehet italozós buli rendkívül rossz egészségügyi következményekkel jár, noha az alkoholizmus egyébként is népbetegség itthon. Ugye gyakorta találkozunk azzal a mondattal, ha ismerősöket, barátokat kérdezünk a mulatósról, hogy „józanul nem bírom, de pár pia után simán tudok erre is ugrálni”. Mi sem beszédesebb bizonyíték a szoros összefüggésre az alkoholizmussal. És bizony a kisebb kocsmákban a mulatós állandó jelenléttel bír. Így ez a második jóvátehetetlen kultúrbűn.
A lehető legsúlyosabb közvetlen hatás természetesen az igényt érinti. A megfigyelt zenei egyszerűsödése, és témáiban való igénytelensége természetesen a történetből kiderülően fokozottan jelent csak meg, és laikusok számára észrevétlenül történt, mivel a felhígulás ellenére a nótás-népies- cigányzenés karaktere megmaradt, így a célközönsége nemhogy változatlan maradt, hanem generációkról-generációkra ízlésörökítőként viselkedett, és persze a műfaj kifejlődése folytán igényteleníti, és egyszerűség kedvelővé tette a közönségét. A népi- urbánus izoláció, és ellentét folytán a vidék állandó örökzöld műfaja lett, és mivel a rendszerváltás után a vidéki fokozott elnéptelenedéssel, a kulturális élet is szegényesebb lett, így még izoláltabb lett ott a zenei ízlés, és leginkább a mulatósra korlátozódott, amin napjainkban az internet széles elterjedése és marketing eszközei nemhogy segítettek, kifejezetten terjesztik a mulatóst a városi kulturális igénytelenedésekkel, illetőleg anyagi haszonszerzés reményében. Hiszen ma már szerveznek kulturális eseménynek titulálva mulatós fesztiválokat, mivel jól tudja mindenki, hogy megbízható, és jól fizető közönsége van. Tudjuk, ha egy kezdő, de jó zenekar szeretne fellépni, arra sokszor nincs kereslet, és anyagilag sincs megbecsülve. Míg egy mulatós előadó gyakorta duplaannyi gázsit kap, mint akár egy régebben befutott, és nívósabb pl.: rockzenei előadó. És ez egyre jobban terjed. Ma már drága és nívós éttermekben és hotelekben sem ciki a mulatós- est. Mindez egyre jobban kiszorítja az igényesebb, magasabb esztétikai, és művészeti értékű műfajokat, folyamatosan öli ki az igényt az emberekből. Horribile dictu. És láthatjuk, hogy a kulturális igény csökkenése fordított arányban van a mulatósra való igény növekedésével. Elég, ha arra a megosztó régi rockzenészre gondolunk, aki egy időben elkezdett mulatóssal haknizni. Ez a harmadik, talán legsúlyosabb kultúrbűn. Itt meg kell jegyezni, hogy az igény csökkenésének elsődleges oka nagy távlatokban nézve, ahogy a vidéknél is láttuk, az elszegényedés, és a megélhetésért folytatott harc. Akinek meg kell küzdenie a napi betevőért, annak nem marad sem energiája, sem igénye afféle „úri huncutságokra” mint a magas kultúra. Így semmiképpen se essünk abba a hibába, hogy ellenségképet csinálunk a mulatóst fogyasztóból.
A következő részben pedig részletezzük a mulatós okozta közvetett kulturális károkat.
További cikkek
