Az előző cikkben a teljesség igénye nélkül a szerző szerinti legsúlyosabb közvetlen károkat, amit a mulatós okoz. Most az ezeken keresztüli romboló hatásokat vesszük sorra, amiket leginkább az igényre gyakorolt közvetlen károkozás vált ki pillangóhatás- szerűen. Minthogy az első részben beszéltünk a vidék nívójának lezüllesztéséről, a közvetett hatások is javarészt a vidéket érintik, elsősorban az izolált kulturális életű falvakat, másodsorban pedig a 2000-es évek óta a városokat is, mivel megfigyelhetően ott is egyre növekszik a mulatós közönsége, lényegében attól az évtizedtől országos szintről beszélünk, és nem vidékről. A lakodalmak lefolyását, és a mulatós azokban való szerepét különösen a menyasszonytáncot illetően, így szükségtelen részletezni. Noha a legjellegzetesebb és legkonzerválóbb hatást egyvalamire fejt ki…ez olyan szó, amit sokszor az unalomig ismertség hányingerrel vegyes megvetésével mondunk ki: a falunap…
Részint az izolált ízlés, és az illúzió szerint a szerényebb anyagi lehetőségek miatt a falunapok lefolyási szerkezete szabályosan bebetonozódott, amelynek szerves része a mulatós zene adta keretek. Vessünk egy pillantást az általános szerkezetekre, időpont szerinti programokkal:
1. 9.00-14.00: Mindig valamilyen gulyás, vagy pörköltfőző csapatverseny van, persze, ha közben hangtechnika van kipakolva, akkor a fellépőkön kívül természetesen állandóan szól hangulatkeltő zene. Sajnos általában mulatós, így megadjuk a hangot a közönségességnek. A hangot az alapozásra... de nem egy új házra...
2. 14.00-15.00: Általában a helyi városvezetők alkotta zsűri elbírálja az ételeket, majd díjakat osztanak, ezek után esetleg tombolát sorsolnak.
3. 15.00-18.00: Ilyenkor szokott ideje lenni a népi kultúrának, esetleg más ténylegesen értéket közvetítő esemény. Például egy helyi kórus által összerakott, begyakorolt népdalcsokor, esetlegesen a néptáncegyüttesek műsorai. Ritkább esetben kiállítás-megnyitók. A lényeg ebben az, hogy ezek a holt idők a látogatottságban, ilyenkor ürül ki a közönség leginkább, akár a főzőcsapat hazapakolja a kellékeket, vagy sziesztát tartanak az étkezés után. Esetleg előkészülnek az esti „bálra”. Tipikusan a tényleges kultúrának jut a legkisebb közönség, és népszerűség.
4. 18.00-19.00: Hivatalos városvezetői köszöntők, beszédek, rendezvényt támogatók bejelentése, köszöntése, amiből persze a tényleges személyek látványosan mellőzve szoktak lenni. Pláne mikor a falu egy népszerű, jó szervezőkészségű „Józsi bácsia” hevenyészett hagyományőrzés címén népviseleti ingben, és farmernadrágban szervez már reggel 6 óra óta sok-sok pálinka kíséretében. Egyúttal bejelentik az esti „zenés-táncos mulatság" fellépőjét…amiben szintén nincs köszönet.
5. 19.00-02.00: Valamilyen népiesen hangzó helyi szintetizátoros- éneklős költséghatékony duó (mondjuk Szalonnás Peti és Fütyülős Matyi) „retro diszkó”, vagy egyenesen nyíltan mulatós estje következik. Kivéve, ha mondjuk az eu-s támogatásból futja nagyobb, híresebb mulatós előadóra, méghozzá elképesztő összegeket kifizetve, amiket sokszor befutott igényes könnyűzenei előadók se tudnak gázsinak kialkudni. Ezután igazán elszabadul a kultúra hánykolódó süllyedő hajója, és még éjfél előtt elmerül a vegyesgyümölcs kerítésszaggatóban sok-sok flitteres és leopárdmintás felső között. Ezzel bezárult a kör.
Mindezekből látható, hogy akárcsak könnyűzenében, de sokszor a kevés népzenén kívül minden más zenei műfaj, vagy bármilyen művészeti ág egyszerűen kiszorul a falunapból, és így folyamatosan, változás nélkül évtizedeken keresztül ugyanabban a kulturális közegben élnek, és mulatnak az emberek, és az állandóság véglegesen megszünteti az igényt az újra. Egyszersmind a helyi újabb generációk ízlése, és igénye beszűkül. És ez rettenetes jelenség. És bármilyen helyi szervezet bálján ugyanez az esti program. Akár a helyi iskolák szülő-pedagógus bálja, vagy éppen a helyi vadásztársaság bálja, mind- mind mulatós bulikat takar otthonról hozott nagy mennyiségű alkohollal.
A városokban is hasonló jelenségek játszódnak le. Már nemcsak kocsmákban, és drága hotelekben, éttermekben terjedt el, mint anyagilag kifizetődő szórakoztatóipari szolgáltatás, hanem egyenesen kulturális értéket ennek tulajdonító fesztiválokat rendeznek. Ezzel már átléptünk egy borzalmas határt. Amikor már kultúraként, számottevő zenei értékként közvetítjük a műfajok legigénytelenebbikét, az azt jelenti, hogy leértünk a Kultúrpokol legmélyebb bugyraiba, és a következményei beláthatatlanok lesznek minden művészeti ág jövőjére. Nem csupán a posztmodern, hanem a neoprimitivizmus tombolása is ez. A valódi esztétika és értékteremtés innentől végveszélyben van.
Továbbá ez egy intő jelenség, hogy az emberek könnyed, és mámoros mindent felejtő mulatságot szeretnének, és ez azt mutatja mennyire megnyomorították, boldogtalanná tették az embereket. Akinek kevés van, az szeretne alkalomadtán nagyot feledni „egyszer élünk” alapon, mert holnap már nincs a következő hó elsejéig. Ezen érdemes elgondolkodni...
Végezetül egy kis distichon...
Mulatós depigramma
Szintetizátori, bánatölő, és nulla igényű!
Ez csak a rossz mulatós, azt hiszed ez zene tán?!
További cikkek
