Fóbia

Elenged, mint lufit a szél,

Ő, a rém.

El akartam kerülni, mint egy pókot, aki jobban fél , mint én...

s ezért fájlalta szívét a rém.

Hegyeket kerültem meg ezért, s féltem, hogy majd követ. 

Jelzett, hogy még él,

Ő, a rém. 

Nem tudtam, hogy a szívem érte dobog. Csak becsuktam a szemem, amint közelebb ért.

Haragudott is rám ezért.

Ordított, toporzékolt, kiabált, hogy vegyem már észre én.

Nem válaszoltam, míg remegve, félve, hogy elnyel, bánt, vagy, hogy ő leszek én

kezem hozzá nem ért.

Mint kezdő anya és gyermeki lény.