Hallottam, hogy valami üstökösökről beszélnek.
Amiket a tűzmadarak láttak.
S én újra csak meglepődöm: kik?
Tudom, hogy ezek a madarak a Pokolból jönnek.
Senki soha nem jött még fel, hogy tisztán halljon.
De már kezdem érteni...mitől is tartok én.
...a kiegesemtől, a totális kiégés...oh, a teljes megsemmisülés....
....csak sírok.
A tűzmadarak a történeteimet viszik.
Amiket még nem írtam meg.
Nem akarnak ők elbújni....
Csak innen nekem olyan, mintha elveszne egy angyal...
Látom, látom a valóságot, amit ők már tudnak
a kiégésemről...a totális kiegés...
...
A tűz kiégett, de már követhetem a szikrát,
Igen, tudom, pont mint a madarak az üstököseiket, tudom.
Repülhetek végre a tűzmadarakkal, s láttjuk fentről, milyen volt a tél. Már ismerem a titkokat a hamvaiból
a kiégésemnek, oh a totális kiegésnek,
Már vége.
További cikkek
