Háború és béke

Évfordulók viszonylatában kicsit úgy agyunk ezzel a cikkel, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől; - igen messze. De azért ne felejtsük el: aki keres, az talál, s mi aztán keresünk!

2018 sok történelmi esemény jubileumi éve. Például 170 éve tört ki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. 155 éve alapult meg a vöröskereszt (1863.), s 140 éve viselték először – az orosz-török háború alatt  - a vörös félhold szimbólumát (a vöröskereszt muszlim megfelelőjét) a harcok során az orvosok. Az időben tovább haladva, átlépve a 114 éve megkötött entente cordiale-t, eljutunk 1914-ig, az első világháború kitöréséig...

 

Órákon át tartó tüzérségi tűz lángjai lobogtak a csillagtalan égen. A lövészárkokban kialvatlan, izzó-szemű katonák álldogáltak; lábaik között patkányok szaladgáltak.

Kiégett házak, ledőlt templomtornyok kőhalmai között átvérezett kötésű katonák feküdtek. Koszos kezű orvosok, koszos, vértől rothadó gézzel tekerték be a friss sebesültek golyó és ágyú okozta sebeit. Amerre nézett az ember, mindenhonnan a halál lesett vissza rá, aki élt, az haldoklott, aki halott volt – csak az lehetett boldog igazán…

Amikor kitört a háború fiatalok százai jelentkeztek a hadseregbe. Az újságok örömmel áradoztak a „háborúról, ami véget vet minden háborúnak...”

Gyors, rövid lezajlású küzdelemre számítottak a központi és a szövetséges hatalmak is. II. Vilmos, a német császár híres mondását mindenki ismerte, s mindenki egyetértett vele: „Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek!” - Nem így történt…

 

Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz is; s a tél mint a természet könyörtelen haderője támadt rá a kiszolgáltatott emberekre. 1914 decembere hóba és jégbe zárta a világot. 1914 decembere békét hozott a világnak!

December 24-én, és 25-én a nyugati front lövészárkaiban elhallgattak a fegyverek. A katonák először karácsonyi dalokat énekeltek, angolul s németül. Aztán az első bátortalan köszönések, az árkokból átkiabálások után az eddigi ellenséges emberek kijöttek árkaikból, s beszélgetni kezdtek. Majd focimeccseket rendeztek a senki földjén, s „így a jég megtört. Most már a mi embereink szóba elegyedtek az ő embereikkel.” (Henry Williamson leveléből)

E pár nap béke után levelek százait kapták az otthon aggódó anyák, apák, feleségek és gyermekek a karácsonyi élmények beszámolóival. Nézzünk most bele párba:

 

„Kedves Anyám!

 

A lövészárokból írok. Reggel 11 óra van. Mellettem koksz szenes tűz ég, szemben velem egy lövészárok van, nedves szalmával lefedve […] A számban pipa van […] A pipában dohány van – persze ezt mondod. De várj! A pipában német dohány van. Haha, erre persze te azt mondod, biztosan egy fogolytól szedtem vagy egy elfoglalt árokban találtam.

 

Óh kedvesem, nem!

 

Egy német katonától van. Igen, egy élő német katonától, aki a saját lövészárkából jött. Tegnap a britek és a németek a senki földjén kezet fogtak, és ajándékokat adtak egymásnak […] aznap karácsony volt […] Csodálatos, nem igaz? [...]” (Henry Williamson 1914. dec. 26.)

 

„Először a németek énekelték el az egyik dalukat, aztán mi énekeltünk egy másikat; ez így ment addig, amíg el nem kezdtük énekelni az „O come, all ye faithful”-t – a németek azonnal beszálltak az éneklésbe a latin szöveggel (Adeste fideles). És én arra gondoltam: ez valóban rendkívüli dolog – két nemzet ugyan azt az éneket énekeli a háború közepén.” (Graham Williams)

 

„Nemsokára kijöttünk az árkokból. Körülbelül harmincan tudtunk angolul. Az egyikünk egy levelet akart küldeni Londonba a kedveséhez.” (Gonner Masterton)

 

„...néhányan énekeltek és táncoltak, miközben két csapat focizott. Meglepő volt látni a német katonákat – némelyek igen öregnek tűntek, mások pedig még fiatal fiúk voltak, és voltak, akik szemüveget viseltek… Számos társam kapott lakcímet a németektől, hogy majd a háború után megpróbáljanak találkozni.” (Farvden)

 

„Az egyik emberünknek egy üveg bort adtak, hogy igyák meg a király egészségére. Az ezred tagjai pedig fociztak a németekkel – a mieink kaptak ki 3-2-re.” (egy brit tiszt)

 

„A legkülönösebb karácsony volt – amit el lehet képzelni.” (Robert Patrick Miles)

 

„Azt hiszem ma az egyik legnagyszerűbb eseményt láthattam, amit ember valaha láthatott!” (A. D. Chater)

 

De nem csak a nyugati fronton volt fegyverszünet, hanem a keletin is. Itt az osztrák-magyar monarchia parancsnokai kezdeményezték a fegyvernyugvást. S végül az osztrák-magyar, és az orosz csapatok is találkoztak a senki földjén.

A fegyverszünet nem volt egységes, valahol a szigorúbb tisztek már 25-én sem engedték a találkozást, volt, ahol 25-én este már újra ágyúdörgés riasztotta fel az elszundítókat, s volt, ahol egészen január elejéig tartott a fegyverszünet.

A következő években a háború egyre hevesebb lett. A hadseregek vezetői nem nézték jó szemmel az 1914 karácsonyához hasonló spontán tűzszüneteket; keményen megtorolták mindkét oldal békülési szándékait.

Ennek ellenére még többször próbálkoztak a lövészárokban élő katonák tűzszünet kötésével. - Így például 1915 húsvét vasárnapján a német katonák kezdeményeztek fegyverszünetet, de aznap a béke nem jött létre. Sikeresebb volt 1915 karácsonyának szünete, mely, ha nem is volt olyan nagy méretű, mint egy évvel előtte, a katonák itt is megajándékoztak egymást.

S bár a vezetőség húzódozott minden alkalomtól, mely során sakk-figura katonáik megismerkedhettek volna az ellenség katonáival – mégis volt alkalom, amikor a senki földjén felhalmozódott halottak fertőzésveszélye miatt kénytelenek voltak ideiglenesen fegyverszünetet kötni. (Így volt ez például a Gallipoli-félszigeten is 1915-ben, ahol a harctérről nagyjából 600 ANZAC [Australian and New Zealand Army Corps] és 3000 török holttestét kellett eltakarítani. S bár a tűzszünet alatt tilos volt a barátkozás, a fotózás – mégis több fénykép is készült a holttesteket eltakarító, és az éppen vidáman beszélgető török és ausztrál katonákról.)

 

Az első világháború 1914. július 28-án kezdődött, s száz éve, 1918. november 11-én ért véget. A harcok négy éven át folytak. Nagyjából 37 millió civil és katona esett áldozatául az első modern összecsapásnak, amelyről azt hitték, hogy véget vet majd minden háborúnak…

 

Tekintet nélkül felekezeti hovatartozásra, s nemzeti identitásra – együtt gyászoljunk, s emlékezzünk a háború halottjaira. - De ne csak a harcok halottairól, hanem azokról is emlékezünk meg, akik, ha csak egy rövid időre is – de békét teremtettek a lövészárkokban!...