Hagyd csendben

Hagyd csendben őt ma.

Nem figyeli merre járt. Ma megpihent.

Vár tőled egy ruhát. Anélkül nem mehet tovább.

Hagyd csendben.

Ma ne kiabáljon.

Ma nem vészes egy rémálom.

Álmában kétszer is meggondolta, hogy hozzád szóljon-e.

Kérdezzen-e.

Úgy döntött, hogy kialussza. Kialudtad.

Ébren már nem várt. 

Az űrbe kiáltottál utána: Ma ne menj el!

Visszhangod hallottad utána:

-Hogyan vágysz rám? Hogyan? Nekem nincs is házam, nincsen álmom. Elkergettem,

itt nem volt hős. Csak vigyáztam. Nem jövök el soha.

Nem nézed többé a Hold felől. Arra ment. 

Sárkányok kísérték. Meg mindenféle szörnyek. 

Jól érezte magát. Ne féltsd, én láttam.

Csendben aludj, valahol ő jár.

-Hogyan vágysz rám...hogyan? Nekem nincsen házam, nincs is álmom, elkergettem, mint egy rémes vágyat.

Majd szörnyek körbeállták. Felkerekedtek, elém álltak, s védték. Azóta nincsen házam, nincsen álmom. Érts meg. 

Én megöleltem a sárkányt. Azóta jön velem, s tüzet hány, ha fázom. 

Hogyan vágysz rám? Hogyan? Nekem most nincs házam, nincsen álmom. Elkergettem, 

itt nem volt hős. Csak vigyáztam. Majd találkozunk.