Szennyeskosár szennyessel
fehérrel meg vegyessel
telerakva kukucskál felém
pont mint az az összekoszolt remény
mit magunkra húztunk ha indultunk
csatába vagy csak a kertbe
kérve minden virágszálat hogy enyhítse
lelkünk világnak feszült rezdüléseit
s bátorítsa testünkre öltött reményeit
a holnapnak
megpakolva egy kis vigasszal
a múltunk minden sérülését
hogy ne lépjünk már haraggal
s ne érezzük vesztét
hogy maradjon maga az Élet
inkább csak elindítom a gépet.
loading...
Szólj hozzá Te is!
További cikkek
