Manapság a Húsvét összeolvadt a hosszú hétvége fogalmával. A pihenés, wellness, szórakozás ami nagyjából az ember eszébe jut, így elsőre. Ja, és a második, hogy "locsolkodókat ne", vagy a "vendég meg inkább én legyek másnál"... Ha ennyire nem is szélsőséges a hozzáállás, az bizony tény, hogy a tavaszi ünnepkörhöz tartozó hagyományok erősen kikoptak már. A locsolkodás vödör-vizes szokását felváltották a kölnis üvegek, melyből hol vicces, hol hosszú rímek után pisszegetik a fiúk, férfiak a lányok, asszonyok haját. Már aki hagyja magát! Ugyanis nagyjából a harmadik pacsuli verzió után szinte emberfeletti erőfeszítést kíván az ember lányától, saját kobakjának a nyakán való megtűrése...A hajmosás pedig kész tortúra, sokszor két kör a minimum.De mikor lett ez ennyire "macerás-buli"? Miért látunk ekkora kínt a hagyományban? Egyáltalán tudjuk, hogy mik voltak az eredeti mozzanatai?
A következőkben bemutatok néhány érdekességet a Húsvéttal és kapcsolódó szokásaival kapcsolatban. Csak úgy. Hogy legyen mit olvasgatni, amikor "most éppen nem vagytok itthon." Vagy "elutaztatok".És nem vagyok álszent, őszintén elárulom, mi tényleg nem leszünk otthon. Ám talán jövőre adok esélyt nektek Kedves Húsvét, locsolók és hímes tojások...Talán.
A Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amely a Megváltó, Jézus Krisztus feltámadásához kötődik. Isten fia, értünk emberekért halt meg a kereszten, hogy az ő szenvedései által gyakorlatilag kaphassunk még egy sanszot. Szerintem lehetne vitatkozni azon, hogy ezzel mennyire bánunk jól, de az egy másik történet. Önmagában az újjászületés, az új lehetőség ünneplése, szerintem szimpatikus. A megújulás, életingenlés pedig mindenképpen.
És akkor most jöhetnek, az esetleg kevésbé ismert tények (vagy ismert tények kevésbé ismert eredete) :
1, A locsolkodás MAGYAR szokás! Jó néhány száz évvel ezelőtt kezdődött. Húsvétkor együtt ünnepelt a falu apraja-nagyja. A fiatal legények pedig nagy vödör vízzel öntötték nyakon az eladósorba került lányokat, hogy "el ne hervadjanak". (Az más kérdés, hogy a tüdőgyulladás, amit közülük sokan ezután kaptak, inkább hozzá segítette őket a "hervadáshoz", de tény, hogy a hagyomány igen hosszú ideig élt.) Cserébe saját maguk által készített hímes tojásokat ajándékoztak a legényeknek. Gyakorlatilag nincs határ a festést illetően, a minták és színek variálása szinte tojásművészetbe fordította ezt a hagyományt. Igaz, állítólag csak a piros számít "eredetinek". Ennek oka egy legendában keresendő: amikor Jézus a keresztfán függött, egy asszony állt meg előtte imádkozni. Kosarában tojások pihentek, melyekre kifröccsent az Úr Fiának vére...
2, A húsvéti nyuszi nagyon aranyos ugyebár. De vajon őt hogyan pakolták a képletbe és mikor? Ennek a legendának - milyen meglepő- vitatható az eredete. Bizonyos források szerint a 16. századi Németországból való, egy félreértés szülte. Egyes tartományokban gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, a tollasok tojásaival együtt. Az állat neve németül Haselhuhn röviden Hasel. A nyúl pedig Hase. Ezek szerint egyetlen betű minden darwini törvényt képes volt felrúgni. Így lehet a húsvéti nyuszinak is tojása...Persze a gyermekek imádják a keresős játékot, amelynek során a nyuszi által elrejtett meglepetéseket kell összegyűjteniük. Noha ez inkább nyugati szokás volt, természetesen hozzánk is megérkezett. El kell ismerni, rendesen leköti a kicsiket, ráadásul - persze ha kegyes az időjárás- még a szabadban is vannak. Azért ebben akad pozitívum… szerintem.
3, A barka egykor nem csak csinos asztaldísz volt ám! Csodálatos gyógyító erőt tulajdonítottak neki. A régiek hite szerint a bolyhos virágok megszabadítottak a torokfájástól, a családi tűzhelybe vetve pedig megóvták a ház lakóit minden bajtól. Csak arra lennék kíváncsi, hogy a gyulladt garatot vajon előtte pálinkával is meglocsolták-e? Vagy esetleg utána…Egyébként hazánkban még mindig szokás a húsvéti miséken barkát szentelni. A béke jelképeként tekintenek rá. Ez pedig azért alakult így, mert amikor Jézus annak idején bevonult Jeruzsálembe az emberek olajággal és pálmaággal köszöntötték. Mivel nálunk viszonylag kevés található ezekből, valamivel helyettesíteni kellett. A barka volt a legmegfelelőbb. Béke-barka.
4, Kiszeégetés. Na, erről én még soha nem hallottam, személy szerint. A húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnapon készítettek egy szalmabábot – kiszét- melyet menyecskeruhába öltöztettek. (Most komolyan?!) Kivitték a falu szélére és elégették. Vagy a legközelebbi folyóba, vízbe hajították És persze jól megünnepelték ezt. Úgy hitték, így távol tarthatják a településtől a halált, betegséget, a telet meg már végérvényesen elüldözik arra az évre.
5, Utolsónak egy különlegességet választottam. Olyan szokást, ami tőlünk kicsit távolabb honos. Na jó, Nagy-Britanniáig kell mennünk csak. A helyszín Hungerford nevezetű város, Hocktide fesztivál. Egy rendőr belefúj a kürtjébe, mellyel minden lakost a városházára invitál. Kiválasztanak két szerencsés ( vagy éppen szerencsétlen, ez nézőpont kérdése) polgárt, akik az utcákon járva-kelve csókot kérnek a hölgyektől, narancsért cserébe…Nos, nem tudom egy ilyen „üzlet” kinek, hogyan éri meg, de ez a szokás máig működik. Szóval minden bizonnyal csípik a helyiek.
Azért mégis fontos kiemelni az ünnepkör lényegét: összetartja a szűkebb, tágabb közösségeket. Talán ha így gondolkodunk róla, könnyebb lehet oldani a kialakult "kötelező körök" feszengős kínjait. Hiszen ezeknek a hagyományoknak is pont az elengedés, megtisztítás volt a lényege...csak időközben valahogy erről megfeledkeztünk.
További cikkek
