Panel Idill

Panel Idill

(Parizer álom- hexameter)

Nézd meg hát idegen, hogy mily gyönyörű a panelház,

Szép a kopott mászóka, ahol most senkise játszik.

Ott a tövében fekszik a koldus hogy didereg már.

Ennivaló sem jut neki sokszor, hús se kenyér sem.

Látod a szürke panelt, hol az éhség jóllakatott ma?

Nem jut egyéb sem másutt, csak parizer, s a kenyér vég.

Nyáron a gyermekek is csak képen nézik a Balcsit.

Mily nyomorult a szegény koldus, ki az élete végén,

Étlen hal meg, s itt a nyomorban semmi reménye!

Mert a lakótelep oly meseszép, tán épp ide vágyna,

Jó munkás, ki sosem látott mást: gyárszalagot csak.

Végig gürcöli éhbérén a lakást, s a hitelt is.

Ily szép, víg, és elragadó az idill, amit itt látsz.