Vendéglátós élet titka: a szakács neked főz
Mindenki tud főzni, ezt hallom folyton. Bár amint elhangzik ez a mondat, máris rácáfolok, és megvetően néznek rám. „ Milyen Spagettit tudok főzni, hát!” „ Bezzeg megetted a Húslevesemet, te bunkó!” „ És az én Fasírtomat elfelejtetted, ha?!” ezeket hallgatom, majd megszólalok; „ Ha tudnátok milyen jó vajas kenyeret tudok sütni!”
Csendben maradnak, most már nem megvetően, hanem gondterhelten néznek rám, mintha valami bajom lenne, ott a fejemben. Ezek után rájövök, hogy nemcsak kilógok a sorból, a sok ellenvetésemmel, a hülye ámbár egyszerű logikámmal, hanem még a humorérzékem is a béka feneke alatt van.
Tudomásul veszem az emberek által rólam alkotott elképzelését, majd folytatom a monológom; „ Először is a Spagettid sós, olajos, és mindig megy a hasam utána, a Húslevesed vizes, és nyersek a zöldségek, neked pedig a fasírtod sótlan, íztelen és ráadásul nincs is fasírt golyó alakja, amire mindig büszkén dicsekszel!”
Mi az a szakács egyáltalán? Röviden az, aki a nyaralásunk alatt főz nekünk( a gyerekeknek is), vagy a péntek esti randinkon, vagy a születésnapunkon a kedvenc éttermünkben, vagy éppen a lagzinkon, vagy csak egy sima hétköznapi ebéd szünet alatt süti meg a rántott húst számunkra.
A szakács és mi háziasszonyok és háziurak között különbség van. Mi otthon elbabrálunk az ebéden, ha valami rossz lett kidobjuk, főzünk mást, de a szakácsnak nincs erre ideje; mindent jól kell főznie, azonnal tálalni, a sorrendet tartani, mindent melegen a vendég elé tenni.
Több évig tanulják a szakácspalánták a szakma alapjait, rejtelmeit, minden szépségét, és minden gyűlöletét. Aki elvégzi az iskola éveit, és megkapja a papírt, az nem lett szakács, remélem ezzel nem sértek meg senkit, de ez az igazság. Bárki megkérdez egy több évtizede dolgozó szakácsot, hogy a legelső munkahelyén egyből lefőzte az A és B menüt, a büfét, és még A’la carte-zott is? A válaszok esetében a Nem lesz a nagyobb százalék. Kivételek vannak, tudjátok, hogy van ez; valaki Gordon-nak, vagy Jamie-nek születik, valaki meg a legaljáról tanulja meg.
Szóval, aki elvégezte az iskolát, az legalább megtudja különböztetni a sót és a pirospaprikát, tudja, hogy a kurkuma honnan származik, és hogy mikor főtt meg jól a krumpli. Ez az alap. Innentől kezdődik meg az út, hogy szakácsok legyenek; legelső munkahelyek. Mosogatás, zöldségpucolás, húsvágás, levesek lefőzése, köretek készítése, majd egyre több étel lefőzése, sütése, tálalása, koordinálás, majd elismerés a főnöktől, és persze minden folyamatnál ott van mellettünk valaki. Egyedül még nem szárnyalhatunk, egy szakács lesz mellettünk.
Itthon, a mi kis Hazánkban, a vendéglátás a Balaton környékén virágzik( igazából haldoklik, de a statisztikáknak nem lehet ellentmondani) , külhonban, pedig Osztrák és Németországban él a vendéglátás. Rengeteg szakács kint dolgozik, vagy kijár szezonra dolgozni. Munka van bőven, úgy mint itthon, de a napi 12-14 óra munkáért meg sem közelítik azt a fajta anyagi elismerést, amit külhonban megkapnak; a kétszeresét, négyszeresét, de még a hat nulla fölött is. Itthon elfelejtünk a dolgozókat megfizetni, és ezt nemcsak az építőipar és az egészségügy tudja, de a vendéglátás is.
A szakács évekig tanul, rengeteg éttermet, csárdát, bisztrót, büfét, panziót, szállodát, folyami hajót megjár, és alázatosan azt fogja mondani, hogy sok mindent nem tud.
Én meg csak megdöbbenek. „ Hiszen rengeteget tudsz! Minden kaját ismersz szinte! Ahogy dolgozol, ahogy csinálod, ahogyan megteremted a gasztronómia lényegét egy tányérra, az hihetetlen!”
Mosolyognak a szakácsok.
Jobb esetben elszívnak egy sima cigit, írnak pár megmaradt barátjuknak egy-egy üzenetet és mennek vissza dolgozni.
Az igazi szakács, nem a tévében van, vagy az iskolában tanárként, hanem az étteremben.
Egy vendéglátós egység akkor jó, ha jó a szakács; nem attól, hogy hány csillagot kap, vagy hány laikus kritikus írt a helyről. A szakácstól, az ételek ízétől.
Egy étterem akkor jó, ha szakács is jó, és szereti azt, amit csinál.
Bár ennek a szakmának is meg vannak az árnyoldalai ( amik miatt sokan pálya elhagyók lesznek), családok esnek szét a sok munka miatt és a külföldi szezonok miatt, a magánélet teljes üressége, az alkohol, a drog, az állandó ingerültség, a megfelelési kényszer felfoghatatlan minőségben, alul fizetség, és kialvatlanság.
Számomra a legutolsó okoz nekem kellemetlenséget, és persze a családnak; mert ha a Márk álmos, akkor hisztis.
Egy szakácsnak el kell viselni a 40 fok meleget, a főnökök és a séfek idióta parancsaikat, a vendég összes kívánságát, és hogy este nyolckor, amikor mindenki szabad estéjét tölti, a szakács akkor dolgozik igazán; egy darabka Istenből, aki nem hagyja,hogy éhesek legyenek a gyermekei.
Az élet újra visszaforgatott a vendéglátásba; hiába szaladok előle, mindig elkapja a bokámat, én elesek, és visszahúz....mint egy valódi álom. Az én munkaköröm; a konyha....nem mondom szakácsnak magam, messze állok én attól, csak szeretek főzni. Mosok, takarítok, előkészítek, főzök, sütök.
Van kedvem csinálni ezt, de hiányzik belőlem az, ami egy szakácsban meg van. Az a plusz, az kis darabka Istenből, amitől egy étterem gyarapszik, fenn áll és fejlődik. Minden szakácsnak csak elismerésem, és sok-sok kitartást kívánok ehhez a szezonhoz, a téli szezonhoz.
A szakács, a mi életünket egészíti ki, ő gondosodik, hogy mindig jól lakottan dolgozzunk, pihenjünk, vagy aludjunk. Ő veszi le a főzés terhét a vállunkról. Én, igazából csak annyit kérek mindenkitől, hogy legyen türelemmel; a szakácsok zöme kiment, akik itt maradtak kihajtottak és kevesen vannak. Több a vendég, mert mi csak nyaralni szeretnénk, de ők értünk dolgoznak. Ha beülünk enni- ne sürgessünk senkit, ne panaszkodjunk, lehet hogy a szakács már a tízen valahányadik napján dolgozik már, hat órája már le se ült, nem evett, nem beszélt a családjával és egyéb emberi dolgok; amiket nekünk tolerálni kell. A vendéglátás szolgáltatás a mi számunkra, de ez nem azt jelenti, hogy királyként ülünk le a trónra.
Légy türelmes, legyél hálás, hogy főznek neked, és köszönd meg( nemcsak a borravaló a legfontosabb), ha van lehetőséged, legközelebb a szakácsnak, szakácsoknak köszönd meg az ételt. Keresd meg őket, fogjál kezet velük, és nézz a szemükbe. Fáradtak, de ha megköszönöd, felcsillan a szemük, és jobbá tetted a napját.
Szakácsok ezt nektek szólt.
Köszönöm
loading...
Szólj hozzá Te is!
További cikkek
