Elv/érzek rovat

Bizonyára sokunk fejében megfordult már a gondolat, hogy mit tenne másképp, ha újrakezdhetné. Tény, hogy a hibáinkból tanulunk, a tapasztalataink formáltak minket olyanná, amilyenek most, a jelenben vagyunk. Néha nem árt egy kicsit magunkba nézni, és átgondolni, milyenné váltunk. Azt is vizsgáljuk meg, jelenlegi énünk mennyire hasonlít arra a személyre, amilyet korábban elképzeltünk magunkról.

Szofi és én mindig is jó barátok voltunk, bár nem mindig ilyen nyugodtak. Sőt, egészen új, hogy ennyire nyugodt és felnőtt életünk van. Magam sem tudom mikor változott meg minden és nőtünk fel, de megtörtént egy csettintésre

Furcsa ezt a nőt így látni. Haja könnyeden omlik le jól belőtt fürtökkel az arca elé, az alapozó minden bőrhibáját elfedi, a szemöldöke tökéletes színárnyalatban megrajzolt, a smink nude mégis feldobja a tekintetét, tökéletesen rajzolt vörös rúzsa pedig beragyogja a megjelenését

És amikor azt érzed rendben az életed, van egy lakásod, kiépítettél egy egzisztenciát 25 éves korodra és készen állsz talán végre lépni egyet előre, akkor a saját életed rádbassza az ajtót és közli, hogy menjél csak a picsába.

Csendben még a nagy hajtás előtt megyünk ki a temetőbe anyámmal. Nem kell a nyüzsgés és a rossz időt is igyekszünk elkerülni. Az utolsó napsugarakat kihasználva, csendben botorkáltunk a temetőben. A családunk, a nagy felmenők a temető apró pontjain a szélrózsa minden irányában nyugszanak.

Mikor tér vissza az apám, elment mióta, de nem jön, anya mondd már el kérlek, a felnőtt élet ördögi kör.

Ilyenkor egyszerűen leáll az emberek többségénél a rendszer, és az újraindulásig várni kell pár percet. Nálam ez körülbelül negyed óra volt. Csendes zokogás, egy hang nélkül. Majd jött a restart, és a sírás után a „rákos vagyok” felismeréstől eljutottam a „rendben, akkor idén ezzel kell megküzdenem” mondatig.

Vajon meddig egészséges egyedül lenni? Vajon meddig érdemes önmagunk megértésébe fektetni a munkát egy kapcsolat helyett? Mikortól válunk teljesen szkeptikussá, ha ismerkedésről vagy még rosszabb szerelemről van szó? Vajon az évek alatt azzá változunk, aki össze törték a szívünket?

És akkor jött az érzés. Hogy lelassul körülöttem a világ. A halvány zöld falak árnyalata a retinámba ég, a szobában fekvő többi beteg légzése a hallójáratom legmélyére zuhan. A folyosón kinyitott ablakon át beömlő friss levegő borzongatva szalad végig a vállamon és belekapkod a kiálló hajtincseimbe. Apa bőrének pórusai olyan élessé válnak számomra, mintha hirtelen egy sólyom látását kaptam volna kölcsön.

Valóban kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond? Vajon szülőnek lenni nem minden élethelyzetben nehéz? S. Nagy Noémi írása