Az előző cikkben a kelta zene nemzetiségi előfordulását, illetve leginkább a jellegét jártuk körbe. Most pedig megnézzük milyen hangszerek is kötődnek a keltákhoz. Jóllehet, amit ma kelta zeneként ismerünk nem igazán hasonlíthatott az ókori kelták zenéjére, és nem tudnak a kutatók felmutatni semmiféle kapcsolatot zeneileg, nemhogy az akkori és a mai, de még az ókori és a középkori között sem jóformán. Annyit láttunk az előző részből, hogy bizonyos „modern” kelta zenei hangszereknek fejlődését, és az azon játszott dallamait valahogy vissza lehet követni egészen a középkorig, de az ókor-kora középkor-érett középkor között van egy elég jelentős szakadás, amiről nem nagyon vannak információink. Ez azért sem meglepő, mivel a kelta törzseknek nem volt írásbeliségük, és még a történeti információk is csak görög és római történetírókon keresztül jut el hozzánk, amiket ráadásul némiképpen fenntartásokkal kell kezelni sokszor. Így a most következő hangszerek, és zene gyökeresen eltér az előző részből megismert zenétől. Kivéve egyet.
Az első hangszer talán az ókor legjellegzetesebb kelta hangszere, amelyet már a La Téne kultúra óta ismerünk, méghozzá mind a gall, mind a brit szigeteken fennmaradt leletekkel. Kifejezetten félelmetes megjelenésű katonai hangszer, magasba nyúló sárkányt formázó szörnyeteg, erős hangokkal. A rézfúvósok családjába sorolható be, megszólaltatása a trombita módján történik. Ez a carnyx. Már Polybios görög történetírő is említi, hogy használták a Telemoni csatában Kr. e. 225-ben. maga a szó is görög: κάρνυξ ebben a formában, etimólógiailag a gall karn/kern (proto ind-eur.: karwos) szóból van képezve, ami kürtöt jelent, és ebből a szótőből van képezve a szarvasisten neve: Cernunnos. Nos nézzük is meg hogy néz ki, és hogy szól:
A La Téne kultúra lelőhelyén maradt egy igen rejtélyes lelet, egy carnyx kígyó füle a feltételezések szerint, akit érdekel bővebben ajánlom Szabó Miklós kiváló cikkét itt.
A második hangszerünk, amely inkább hangszer csoportnak mondható, a kelta kürtfélék. Ezeknek a megszólaltatása hasonlóan működik, mint a carnyx. És szintén a galloktól a brit szigetekig használták. Ezeknek a formája is rendkívül változatos volt, többek között voltak hasonlók a római tubához. A következő link jól összegzi az írországi leleteket, amelyek javarészt a gall és a brit területekre is reprezentatív:
A videó elején van némi kitérés a fafúvós hangszerekre, például csontfuvolák, auloszszerű hangszerek, vagy éppen a pánsíp, ezek vélhetően görög-római hangszerátvételek, de sajnos kevés a lelet, aki szeretne erről bővebben olvasni, megteheti itt.
A harmadik hangszerünkkel kissé sajnos ugranunk kell az időben. A húros hangszereket tekintve a keltáknál is léteztek görög-római hatásra lyrafélék, amelyekből nem nagyon ismerünk korabeli példányt, ellenben egy bárdot ábrázoló szobron megvan egy kelta lyraféle örökítve Musée de Bretagne-ban. Ez tulajdonképpen az Kr. e. első században használt gall lyra, az ábrázolás alapján pedig létezik rekonstrukció:
(Egy gall lyra készítő mester ismertetője)
Ezekre a lyrafélékre általában cruit/ crwth néven hivatkoznak, de különböző hangszereket értenek alatta. Ilyen például a 2-4. században használt korai ír lyra, amit szintén cruitnak mondanak, lássuk:
A következő hangszerünk a kivétel, aminél ugrunk egy nagyont az időben: a kelta hárfa. Tulajdonképpen a komoly zenében a kampós hárfa fejlődési szakasza. Ez az a kivétel, ami összeköti a régi kelta, és a modern kelta zenét. Egyúttal a középkori hárfák egy fejlődési szakaszát is bemutatja. Ír hárfának is nevezik, mivel a legkorábbi leletet Írországban fedezték fel. Kelta nyelven cláirsách/clársách (ír gael/skót gael) a neve. Ez a hangszer a Guinness sörmárkának is a jelképe egyben. Körülbelül olyan nemzeti jelkép akár a skótduda. A legkorábbi lelet a 15. századból való, ez a Brian Boru harp. Nemzeti szimbolika miatt kapta ezt a nevet, ugyanis Brian Boru/Bóruma egy legendás ír király volt, aki 1014-ben a clontarf-i csatában megállította a viking inváziót. Nos, a kelta hárfa viszont a középkor óta napjainkig az kelta zene közkedvelt hangszere, varázslatosan csengő lágy hanggal. Számos híres kelta hárfa szerzőt ismerünk, az ír zenetörténetben a legismertebb Turlogh O’Carolan, a 17. században élt vak ír hárfaszerző. Tőle hallgatunk most meg két darabot:
Ha már említettük, Brian Boru királyt, hallgassuk meg az ír néphagyományban megmaradt indulóját Brian Boru's march címen:
Most végigértünk tulajdonképpen a kelta vaskorszak zenéjén,és illetőleg az ókoron át belekóstoltunk még a középkorba is. A következő részben pedig körüljárjuk a modern kelta hangszerek hangzásvilágát.
További cikkek
