Tengerésznóták és kelta zene.
Noha tudományosan a tengerésznóták nem a kelta zene részei, de mégis érdemes a dallamokat megvizsgálni, mennyire hatással voltak a kelta népek zenéi a saját tengerészdalaikra. Ugye manapság a tengerészdalokról inkább afféle kalóznóták jutnak eszünkbe, és a képzettársítások kimerülnek nagyjából a háromszögletű kalapban, és a Karib- tenger pálmafás szigeteinek rumosüveggel teli képében. Ezek természetesen az angolszász karakterű tengerészvilág képzetei, meg persze természetesen az ide vonatkozó hollywoodi filmtermésé.
A tengerészdal angolul sea shantie, vagyis kb. tengeri dal/ének, a shantie szó közvetlenül a francia chanter szóból származik, ami éneklőt jelent, közvetetten a latin cano 3, canere, cecini cantum, énekelni ige supinum tövéből származik.
Nos, a történetünk valahol a 15. században kezdődik, amikor is a nagy földrajzi felfedezések fellendítik a hajózást és a kereskedelmet, ekkor kezdenek el ezek dalok tömegével megjelenni. Ugyanis a fa hajók vasembereket kívántak, és mivel az emberi erő volt az egyetlen forrás, így a hajó üzemeltetésének munkáihoz, fontos volt az emberi mozgás szinkronizálása, és ezek a dalok segítettek tartani a munka ritmusát. Ebből fakadóan különféle munkákhoz, különféle dalok alkotódtak. Szerzőket természetesen itt sem nagyon ismerünk, hiszen a folklór részei, tehát ezek is voltaképpen népdalok. Számos fajtájuk van.
Ilyenek:
1. A vitorlát hosszan, kis erővel felhúzó dalok.
2. A vitorlát gyorsan, de nagy erővel felhúzó dalok
3. A horgonyhúzó dalok.
4. A nagy legénységű hajón vitorlafelhúzó dalok.
5. A hajófenékből vizet szivattyúzó dalok.
6. A tengerészek hajóbéli szállásán énekelt dalok.
Aki erről bővebben szeretne olvasni, megteheti itt…és itt…és.itt.
Most nézzünk különféle példákat, ahol dallamban, ritmusban megtudjuk ragadni a kelta zenei hatást.
Az első és legelemibb példa a világ talán legismertebb tengerészdala, amit nagyjából minden európai énekkönyvben megtalálunk lefordítva az adott nyelvre: Drunken Sailor, azaz A részeg tengerész. A dal feljegyezésre hivatalosan 1820-ban az Eckstorn és Smyth féle: Minstrelsy of Maine c. dalgyűjteményben került, ebben az angol (fent 4. típusú) tengerészdal forma van már. De maga a dal egy 18. századi eredetű ír dalból lett dallamilag átszerkesztve, és új szöveggel ellátva, ez volt az Óró sé do bheatha bhaile, ami igazán ismert az 1916-os ír függetlenségi felkelésben lett ismert. Nézzük:
(az eredeti ír dal)
(az átalakított tengerésznóta)
A következő dalban pedig kiválóan megfigyelhetjük a 6/8-ados jigritmust. A kelta zenében is énekeltek is ilyen ritmusra, viszont a ritmus sűrűsége miatt, hogy a szöveget ki lehessen ejteni, a tempó belassul annyira, hogy a munkafolyamatohoz is megfelelő legyen.
Ebben az angol tengerészdalban pedig a dallamvezetés félreérthetetlenül hordoz kelta zenei elemeket. Az egyenletes hullámzás szinte a tengert idézi.
Nagyon érdekesek a hajót elhagyó, partra szálló dalok, a dallamában is érezhetőek az ír-skót balladák elemei.
Mindezekből is látható, miért "érzünk" zenei rokonságot plédául a kelta metál, vagy éppen a kalóz metál műfejok között, hiszen tradícionálisan sem idegen egymástól a műfajok. A következő részben megvizsgáljuk a kelta metált.
További cikkek
