A vizsgák előtti totális kiégésemben fejembe vettem, hogy muszáj valamit csinálnom, ami kilóg a mindennapi tevékenységeimből! Valami olyan kellett, ami nem vesz el sok időt, viszont kicsit szórakoztat és feldobja a napomat. Így esett a választásom a hét celebje díj megszerzésére.
Eldöntöttem, hogy feltűnési viszketegségem lesz és úgy érem majd el, hogy rólam beszéljenek, hogy azt nem is érdemlem meg. Mivel én is böngészek az interneten, így arra jutottam, hogy a külsőmmel kell a várt eredményt elérnem. Sajnos/ nem sajnos nem tökéletes az alakom, nincs pénzem drága fuxokra, új ruhákra. Ezért abból gazdálkodtam, amim van és eldöntöttem, hogy minden nap más stílust öltök magamra és úgy megyek dolgozni, suliba és bárhova máshova. Eközben pedig figyelem az emberek reakcióit.
Így lettem április utolsó hetében a hét bolondja!
1. Hétfő: Slampos viselet!
Kinek van kedve hétfőn bármihez is? Na, nem nekem az egészen biztos. Így megmosakodtam, kikaptam a csipát a szememből, nagyjából megfésülködtem, felkaptam valami göncöt és elindultam dolgozni. Nem tudtam volna teljesíteni a hét első napján a többi elképzelésem, ezért lettem slampos ezen a napon. Eredmény? Senkinek fel sem tűnt, amit jó gáznak éreztem, mert ezekszerint máskor is így nézek ki.
2.Kedd: Hó-hó-hóóóófehér!
Na, jó a legtöbb olvasónak lövése sincs arról, hogy az én ruhatáram olyan mint egy feketelyuk. Szinte minden ruhám korom fekete, vagy szürke, de az tuti, hogy sötét. A múlt héten tehát vettem egy hófehér felsőt. Na jó a szöveg kék, de még az is zseniális. " Boy? No, I prefer Martini!" . Mondjuk nem értem, de a pasimnak nem igazán jött be az új szerzeményem. Viszont a második nap már tartogatott meglepetéseket. Rikító megjelenésem csak úgy vonzotta a szemeket. Még a sajátomat is, mert az ebédem minden második falatjánál ellenőriztem, hogy vajon hol ettem le ezt a csodás felsőt. A molett nő és "férfi gyűlölő" szlogen pedig még inkább megtette a hatását. Gúnyosan méregető tekintetek vártak, melyek öntelten könyvelték el, hogy hát aranyom, te egyedül is fogsz megöregedni. Ezek a mocskos előítéletek! Sosem lehet eleget beszélni róluk. Viszont ezen a napon költöztek be a mellettünk lévő irodába. A hölgy vezetékneve pedig Martini, így legalább az ő napját feldobtam ezzel a remek szlogenű felsővel.
3. Szerda: Irodai alkalmazott tojógalamb járással
Úgy éreztem most már tényleg ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból és valami maradandót alkotni. Eldöntöttem, hogy ha már a hivatalban dolgozok, akkor egyszer annak megfelelően jelenek meg. A kosztümre rá nem vesztek, így maradt a lebutított változat: magas sarkú, smink, jól fésült haj és egy elegáns blúz. Azt leszámítva, hogy úgy megyek a tűsarkúban,mint egy tojógalamb és a blúzom is turis volt elég jól sikerült outfit lehetett, mert mindenki megbámult. Nem csak ha jártam, mert akkor a járásom miatt értettem is őket. Mindenki értetlenül nézett rám, hogy mi lett velem? A helyi fura fiú leszólított, hogy nagyon dögös vagyok és reméli nincs barátom. Az emberek kommunikáltak velem és még azok is köszöntek, akik sosem szoktak. Este rám írtak, hogy milyen alkalom volt, hogy ennyire kiöltöztem? De nagyon jól néztem ki! Ez a nap tehát ismét bebizonyította, hogy úgy nézhetek ki a mindennapokban, mint egy csöves. Főleg azután, hogy még a húgom is utánam jött a kapuban, hogy én biztos iskolába megyek?
4. Csütörtök: Rockcsütörtök
Ezt a napot imádtam! Előhúztam a bakancsomat, a szakadt farmerem, felkaptam a piros-fekete felsőmet és a hajamat kócosan a fejem búbjára kötöttem. Egy erős smink még felkerült és irány a melóba. Ősamazonnak éreztem magam, akinek a haja, mint egy ostor csapkod mindenfelé. Egészen addig még a barátnőm meg nem látogatott és közölte velem, hogy te meg hogy nézel ki? Mi ez a haj? Olyan, mint egy öt éves óvodásé! Megsemmisülve bontottam ki a hajam, hogy jól van akkor legyen csak kócos. Aztán mégis visszakötöttem, hogy végig csináljam így ezt a napot. Jól döntöttem! A suliban a rocker kiscsaj, aki senkivel sem beszélget, ezen a napon velem jött ki cigizni és nagy spanolásba kezdett. Ennyi! Hát csessze meg, csak a ruha teszi az embert!
5. Péntek: Plázapicsa helyett a hétvégi parti állat
A tervem az volt, hogy elmegyek a végletekig és az utolsó napon rózsaszínben, göndör fürtökkel jelenek meg, ami teljesen kiverte volna a biztosítékot. Emberek én fél hatkor keltem, de ez a plázacica style még így is teljesíthetetlen volt. Végül úgy öltöztem fel, ahogy egy szórakozóhelyre szoktam. A hajamat jó negyven percig vasaltam és a szemöldökömet is kiszedtem a hatás kedvéért. Egy smink és egy kis rúzs. Utóbbi látványát senki sem élvezhette ki, ugyanis az első orrfújásomnál elkentem és le kellett törölnöm. A munkahelyemen húsz perc után a kolleganőm megkérdezte, hogy ki van vasalva a hajam? A másik kicsivel később megkérdezte, hogy milyen buli lesz ma? A harmadik, hogy nagyon jól áll a zöld és nagyon csinos vagyok! A buszon mellém ültek az emberek és úgy méregettek, mint a friss sajtos pogácsát a Fornetti pultban. Egész szociálisan viselkedtek velem az emberek, engem viszont nem győztek meg. Nem vagyok hajlandó ezért a megjelenésért hajnalban kelni minden egyes nap!
Mindent egybevéve nagyon tanulságos hét volt. Kipróbálhattam magam különböző stílusokban és megállapíthattam, hogy továbbra is a slampos rockerlány maradok és csak néha csípem ki magamat. Mert ez a hét rengeteg energiámat emésztette fel! Rájöttem, hogy a 4 évvel ezelőtti ballagásom óta sem tanultam meg járni magas sarkúban. Ami viszont ennél is tanulságosabb volt, az az emberek megnyilvánulása. Miközben én ugyanaz az ember voltam. Ugyanúgy közvetlen, mosolygós és barátságos maradtam, az emberek hozzáállását a külsőm borzasztóan befolyásolta. Mások szerint, azért mert egészen más tud lenni a kisugárzásom és ezáltal más embereket vonzok be. Számomra viszont elkeserítő volt ez a tapasztalat. Ezért most még inkább várom, hogy a párom este jöjjön hozzám és kócosan, lemosott sminkkel, melegítőben várhassam őt. Hisz' ő még mindig engem szeret és nem a ruhatáram.
További cikkek
