A kutyusom kistestű, az is fog maradni a felnőtt korára várható maximum három kilogrammjával. Továbbá egy kis hófehér szőrgombóc, fekete gombszemekkel. Egyszóval, igen, cuki.
Ettől viszont még élőlény (értsd: érzései vannak) és kutya (azaz állat). Biztosan nem vagyok egyedül a kistestű kutyát tartó kutyások között, akiben már megfogalmazódtak ezek a gondolatok. Szóval szóljon a fáma mindazon embertársamnak, akikben a kiskutya látványa bekapcsolja a "debil gombot".
- NEM! Nem simogathatod meg! Tudom, tudom... milyen vagyok már! De, nem tudom hol járt előtte a kezed, mit fogdostál össze vele, és egyébként is, a frászt kapja a pofájába tolakodó rettenetektől.
- Légyszíves, ne rohand le! A "megsimogathatom-e" kérdés hard verziója, amikor a semmiből ott teremnek, lehajolnak és jól megrángatják, miközben artikulálatlanul gügyögnek. Uram, most ne hagyj el!
- Próbáld meg kordában tartani a gyerekedet, gyerekeidet a kistesű kutya közelében. A visítva rohanó "szörnyecskék" brutálisan félelmetes impulzust jelentenek egy kutyának. Na jó, nekem is.
- Ha érdekel a fajtája, legfeljebb kérdezd meg, de ha egy mód van rá, ne kezdj el totózni, majd előadni a "fajtaszakértőt."
- Attól, mert (valóban) cuki, még kutya. Nem baba, nem kisgyerek, hogy gagyogj neki (noha ezt embergyerekek esetében sem tudom értelmezni). Ilyesmire nincsen szüksége, a pozitív megerősítést jutalomfalat formájában megkapja tőlem, a gazdájától.
- Ha én nem veszem fel, vagy egyenesen kerülöm a szemkontaktust (ez a jellemző), az legyen már elegendő jele annak, hogy nem kívánok társalogni. Az, hogy a kutyám, amikor a közelébe érsz, odaszagol a bokádhoz, nem felhívás keringőre.
- Ez pedig az utolsó pont ha az előzőek bármelyikében magadra ismertél, nem kell feltétlenül elbújdosnod egy sötét rengetegbe. Elég lesz, ha megpróbálsz a jövőben uralkodni magadon, és azt képzelni, hogy egy dobermann jön veled szembe.
loading...
Szólj hozzá Te is!
További cikkek
