A karácsonyt lehet szeretni vagy nem szeretni, de egy dolog szinte lehetetlen, hogy semlegesek maradjunk vele kapcsolatban. Mert ilyenkor mindig történik valami. Összeveszik a nagyfater a nagyanyánkkal, anyánk ideges, mert nem kötött meg a töltelék a süteményben, apánk meg már falhoz vágná a karácsonyfát, amiért idén is ferdére faragta, miközben mi a szaloncukrot lopkodjuk a zacskóból ahelyett, hogy az akasztókat csavargatnánk rá, amire egy órája kért meg az anyánk.
De ezek a feszültségek, bosszankodások szülik sokszor a legjobb sztorikat, amiken rengeteget röhögünk majd a következő években az ünnepi asztalnál. Persze van ahol ennél sokkal nyugodtabb az ünnep, de egy dolog mindben ott van. Az, hogy együtt a család.
Jöjjön tehát a mi kis személyes emlékcsokrunk, amiben elhoztuk nektek a legkedvesebb karácsonyi emlékeinket.
Huszka Zsani:
Több kedvenc karácsonyi emlékem is van. Az első, amikor a tesóm és én kis porbafingó általánosiskolás korú gyerekek voltak, hatalmas fánk volt abban az évben, bent a nagyszoba közepén. Akkor tombolt nálunk a Csáó, Lizzie! láz, amit a mai napig nem értek, de a lényeg, hogy az akkor, ott nagyon beragadt. Egymás után többször néztük meg a filmet, már minden dalt kívülről tudtunk. Persze nem maradhatott ki az sem, amikor azért harcoltunk, hogy bizonyos részekben ki legyen Lizzie és ki Isabella. Persze Isabella jelmezéhez találtunk Anyu varrós kacatjai között egy nagyobb darab hasonló zöld anyagot, mint a színésznő ruhája, Lizzie ruhájához pedig lepedőt használtunk. Magunkra tekerve, ugrálva és pörögve önfeledt gyerekekként adtuk elő a saját Csáó Lizzienket. A másik pedig nem is olyan régi emlék, amikor a csodálatos kis Húgunktól saját készítésű macit kaptunk karácsonyra. De olyat, hogy senki másnak nincs ilyen vagány plüss mackója a világon. Igazából sok-sok emlék köt a karácsonyhoz, mindet szeretem valami mozzanata miatt.
Aurora LaForge
Kedvenc emlékem akad pár. A gyerekkori távirányítós autó rajongásom tárgya volt, az első pici gyűrűm és karórám is Karácsonyra kaptam. Mindig pici pénzből éltünk, nem fulladtunk öcsémmel a sok játék és csecsebecse közé, de Karácsonyra mindig valami ehhez képest extrával leptek meg anyuék. Ez már akkor is sokat jelentett, és ahogy idősödöm, egyre jobban felértékelődik a dolog. Kedves emlék még, ahogy öcsémmel kutattuk az ünnep előtti hetekben, hova rejthették anyuék az ajándékokat. Egymás hátán másztunk a szekrényekre, hátha úgy felérjük a legfelső polcot, de sose jöttünk rá a dugihelyre. A mai napig tippem sincs, hol rejtegethették őket.
Az utóbbi évekből pedig a tavalyi Karácsony: a kedvesem szüleinél voltunk, sok volt a töltött káposzta. Sok mindenkivel először találkoztam a családjából, de úgy viselkedtek velem, mintha évek óta a család része lennék. És a Kedvesem meglepett egy lávalámpával, pedig csak egyszer meséltem neki arról (akkor is csak érintőleg), hogy mennyire vágytam egy ilyenre tini koromban. Még arra is ügyelt, hogy lila legyen a láva, mert az a kedvenc színem. Ez azóta is az éjjeliszekrény dísze, azonnal lecseréltem rá az előző éjjelilámpát.
Pásztor Dániel:
Egyik legszebb karácsonyi emlékem, amikor az egyik nagy szerelmemmel karácsonyoztam együtt, és a fa alatt szeretkeztünk először 2007. 12. 26-án. Na az varázslatosan a szerelem és a szeretet igazi ünnepe volt, ami minden fagyot elűzött.
Lipták Márk
Sok emléket lehetne írni, akár a nagyon várva várt kis autót, vagy egy könyvet, amit azóta rongyosra olvastam, ám ezek az emlékek egy ember saját emlékei, egy szokásos gyerekkori emlékek,egy úgynevezett filléres emlék; nekem is van, neked is van, sőt nektek is. Ha mégis a legszebb emlékemet keresem,talán az, amikor hosszú ideje először volt karácsonyom. Tavaly éreztem azt, hogy igazán megünnepelem a szeretetet. A sok sütemény, a sok öröm könnyek, a nevetések és a végtelen hála, ami felélesztette bennem az ünnepet, igazán egy szép emlék,a legszebb hosszú idő óta...
Pálfy Zsuzsanna
Legszebb karácsonyi emlékem, gyerekkoromból van amikor még szüleim izgalmassá tették az ajándékozás élményét. Bátyámmal a szobánkban vártuk, hogy megcsendüljön a kiscsengő hangja amivel azt jelezték hogy előjöhetünk mert a Kis Jézuska meghozta az ajándékokat. A közös fenyőfa díszítés is nagyon jó emlék, főleg amikor tesómmal megettük a szaloncukrokat és az üres papírokat raktuk fel a fára, persze mindketten a vajkaramellásat szerettük és szinte megverekedtünk érte, de mindig jutott mindkettőnknek.
L.L. Taylor
Nehéz lenne csak egyet kiragadni. Ha mégis meg kell tennem, a múltból válogatnék, azokból az időkből, amikor karácsony első napján az ebédet szeretett nagymamáméknál töltöttük. Négyen vagyunk unokatestvérek, évközben viszonylag ritkán találkoztunk, így ilyenkor nagy öröm volt együtt lenni. A Jézuska itt is mindig járt, mamáék fája alatt szintén ott sorakoztak a takaros ajándékok. Mi pedig valahogy úgy éreztük, hogy meg kell köszönnünk az Ő segítőinek, hogy ennyi mindent kapunk tőle. Kipattant a fejünkből, hogy összeállítunk egy kis műsort a "felnőtteknek". Verset szavaltunk, énekeltünk még saját rendezésű darabokat is bemutattunk. Éveken átívelő hagyomány lett ezekből. A mi ajándékunk nekik. Felnőtt fejjel értettem meg igazán, hogy mennyit is ért, ér mindez.
Huszka Vivi
Egyik kedvenc emlékem szomszéd Erzsikenéni, akinél mindig karácsony volt! Sosem felejtem el azt az illatot amikor mentünk hozzá mindig át és beléptünk a házba. Karácsonykor mindig megvárt minket a fa díszítésével kisunokáknak hívott minket pedig „csak” szomszédok voltunk de mi is nagyon ragaszkodtunk hozzá. Volt a nagyszobában egy zongora minden évben ennek a zongorának a tetejére díszitettük fel a fát. A fa alatt szép terítő rajta szaloncukor, hogy ne a fáról lopkodjuk le. Rengeteg díszt aggattunk a fára de egy dísz megmaradt az emlékeimben az a csúcsdísz volt. Egy angyalka baba arany színű szoknyával egy kottát tartva a kezébe. Mindig én helyeztem fel a fának a csúcsára mert én voltam a magasabb. Minden évben kaptunk valami kis apróságot Erzsikenénitől de bátran kijelethetem, hogy nekünk a társasága többet ért mindennél.
Németh Klaudia
Fogalmam sincs mikor is volt igazi karácsonyom utoljára, ahol hagytam magamba szívni az ünnepet. Persze vanak szép emlékek, de igazán nem szeretem jó ideje a karácsonyt. Elvált szülők gyerekeként nincs is ennél bonyolultabb logisztika, mint mindenkinek eleget tenni. Aztán idén valami változott. A saját otthonomban, a szeretteimmel, egy utoljára gyerekkoromban látott méretű fával, fenyő és narancs illattal megyek neki az ünnepeknek. Napok óta hangolódok. Már tele a szívem nevetéssel és a tudattal, hogy idén mindenki karácsonyfáján én is ott vagyok kicsit. Azt hiszem sok év után nekem ez lesz a legszebb karácsonyom és idővel emlékem!
Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk mindenkinek!
ű
További cikkek
