Bence még csak öt éves. Igazi kis zsivány gyerek a halványzöld szemeivel és világos barna tincseivel. Kedvenc színe a kék, kedvenc autó márkája pedig a BMW. Nincs mit tenni, apja fia. Szerintem hamarabb alakult ki a márka iránti hűsége, mint a saját személyisége. Igazi pasi már most. Az anyja sokszor viccelődik azzal, hogy mennyi, de mennyi lány szívét teszi majd tönkre ezzel a külső megjelenéssel és akkor még a lebilincselően megnyerő személyiségéről nem is beszéltünk. Bence lassan egyetlen vonása, ami miatt mindenki tudja, hogy gyerek, az a gyermeki hite. Ha ez sem lenne, tuti azt gondolhatnánk valami minifelnőtt féle ő. De szerencsére a Mikulás és a Jézuska is szorgosan jár hozzá minden évben, meg a mamájához, a papájához, a keresztszülőkhöz, sőt még a szomszéd Eti néninél is meg-meg fordul az egyik.
Bence mondjuk nem az én gyerekem, de az anyját jól ismerem. Akár azt is mondhatnám, én vagyok a titkos Jézuska meg a Mikulás, mert elég kemény munka az anyjával tartani a tempót a plázában. Krisztiéknél ennek kemény hagyománya van a kezdetektől. A gyerek hite az első mindenek felett. Mondjuk nekem ez minden évben kicsit fura és erőltetett, de látva Bence arcát nekem is mindig ellágyul a szívem. Az a kis szaros, olyan ragyogó szemmel tud örülni, ami minden rohanást, energiát, idegbajt megér.
Kriszta minden év december elején leül Bencével a nagy fehér ovális asztalhoz, ahol máskor ajándékokat és különböző díszeket csinálnak. A laptopról a Nox karácsonyi dalok szólnak, az étkezőasztal melletti polcról a házilag barkácsolt adventinaptár lóg le. 24 darab szürke zsák, rajta piros férc anyagból, apró körök és fehér számok jelzik a napokat. Kriszti már októberben ezen agyal mindig, hogy mivel is tömje meg a zsákokat. Mert van ám abban minden, hatodikán mikulás csoki, máskor cukorka, mozijegy, belépő a játszóházba, rajzocska, közös fotó apával, ahogy szerelnek, mézeskalács, kisautó. Lássuk be, lennék én is Kriszta gyereke. No de visszatérve az asztalhoz. Az én drága barátnőm és egy szem fia ilyenkor mindig levelet rajzolnak a Jézuskának. Igen rajzolnak, mert Bence még nem tud írni, de akkor is az ő feladata, hogy kitalálja, mit szeretne kapni a Jézuskától. Bence pedig rajzol. Tavaly egy igazi csíkos farkú mókust szeretett volna meg egy távirányítós autót. Az anyja meg elkövette azt a hatalmas hibát, hogy egy plüss mókust vett neki, akarom mondani a Jézuska azt hozott. Nos, gondolhatjátok, hogy ez volt az első csalódás a Jézuskában, de azért a piros távirányítósautó ezt a mély csalódást elég jól feledtette. Sőt megalapozta az idei karácsonyi rajzot is, amit Bence szorgosan elkészített még novemberben és leadott az anyjának elég hamar, hogy juttassa el időben a Jézuskának mire is vágyik ő idén, mert ő most nagyon jó gyerek volt. Elvégre jár úszásra heti kétszer, meg egy napot rajzra is és kevesebbet is volt beteg, mint eddig bármikor.
Őszinte leszek fizettem volna azért, hogy Kriszti arcát lássam, mikor kinyitotta a gondosan össze hajtott levelet, de a messenger fotó a rajzról és a „Most mi az Istent csináljak?” mondat is elég nagy poén volt. Mert drága emberek idén Bence igazi autót kért a Jézuskától, persze BMW-t. A rajzon egy hatalmas egyértelműen kék terepjáró van, kissé kacska vonalvezetéssel és egy hatalmas emblémával, amit apa havi újságjáról másolt le Bence. Az anyja meg pont úgy olvadt el ettől a komoly rajztól, amin látszik, hogy nem kis meló volt, mint amennyire idegbe esett, hogy mégis hogyan fogja az ő gyerekének idén a karácsonyi ajándékát teljesíteni a Jézuska főleg úgy, hogy az ő gyereke egyetlen egy dologra vágyott ebben az évben, egy saját kocsira. Elveihez pedig oly szilárdan ragaszkodott, hogy az óvodai „Ezt szeretném a Jézuskától” rajzon is ugyanez a kék terepjáró szerepelt, csak apa újságja híján a márkajelzés erről lemaradt.
Kriszti másik fontos karácsonyi hagyománya a karácsonyfa, amit minden évben a Jézuska hoz és minden egyes évben más-más színben. Idén pedig mivel Bence a központi szereplője az ünnepnek minő meglepő, hogy kék fa lesz. Így hát a hétvégén el is ugrottunk Szegedre ahol sorba jártuk az összes kötelező nagyobb üzletet, ahova egy valamire való anya bemegy ilyenkor. Persze érezzétek az iróniát. A boltról-boltra járkálás valójában nekünk szólt és a kettesben töltött baráti időnek. A nap végére pedig lett kék flitteres csengő, csillámló kék csillag öt méretben, fehér és halványkék gömbök, egy jópofa télapó és az idén megkésett Adventi koszorú is, ami a családi asztal közepén fog pompázni a hátralevő időben. Hazafelé tartva pedig, amikor elgurultunk a BMW szalon előtt Krisztának eszébe jutott, hogy két hét múlva karácsony, de ő még semmit sem vett a fiának. Ekkor jöttem én a képbe és kezdtem el böngészni a netes használt cikkes fórumokat. Mire Krisztiék kapujához értünk én rátaláltam egy alig használt, kék elektromos terepjáróra és felvázoltam, hogy talán csinálhatnánk rá egy emblémát, vagy apa szerezhetne rá egyet a bontóból, elvégre a rajzon is elég méretes volt arányaiban az a BMW felirat. Ezután bepakoltunk a lakásba, mindent gondosan eldugtunk anya legfelső polcára és leültünk egy kávé mellé. Kriszta írt a nőnek, aki ráadásul nem is lakik messze, sőt még sikerült is egy ötöst alkudni, így a család összedobva nem is vágja magát túl nagy költségbe. Bence álma pedig teljesül, mert egy gyerek fantáziája végtelen és bár kár ezt ma már szépíteni, az ajándék igenis fontos a számukra, azért mégiscsak gyerekek és Bencének az elektromos autó, amibe beleülhet pont úgy igazi, mint egy X6-os lett volna. Persze azt már én sem tudom, hogy mi lesz, ha jövőre még inkább igazi BMW-t szeretne, de legalább Kriszta nyert egy évet, hogy kitalálja merre is menjenek tovább a karácsonyi hagyományaik.
További cikkek
