Karácsonyi népszokások Magyarországon
A legtöbb családban bizonyos hagyományok és megszokott forgatókönyv szerint zajik az ünnepi készülődés, az ünnepi és ünnep utáni időszak. De vajon tudjuk, honnan származnak ezek a szokások? Mit jelentenek? Olvasd el cikkünket a magyar karácsonyi népszokásokról, és tudd meg a választ!
Magyarországon a decemberi népszokás kezdetét Luca napja jelenti. December 13-án a sötétséggel – ami a hosszú éjszakákat, rövid nappalokat jelenti – Szent Luca boszorkánnyá változik. Elriasztás céljából a kulcslyukakba fokhagymát dugtak, ajtófélfába kést állítottak, seprűt ajtó előtt keresztbe fektették.
Az adventi időszak kezdetét az ünnep előtti 4. vasárnap jelentette, és december 24-ig tart.
A vasárnapi gyertyagyújtások mára már kevésbé népszerűek, ám régen a családok ilyenkor összegyűltek, és adventi énekekkel kísérték a gyertyagyújtás folyamatát. Nagyobb hangsúlyt kapott ez a szokás napjainkhoz képest.
Karácsony napján került sor az ünnepi vacsorára. Ilyenkor előfordult, hogy a ház ura a levegőbe lőtt, ezzel elriasztva a gonosz lelkeket. A vacsora alkalmával rengeteg szimbolikus jelentőséggel bíró étel került az asztalra. Többek között az alma, amely a családot jelképezte. Az almát annyi gerezdre vágták, ahányan a család tagjai voltak. Abban hittek, hogy amilyen kerek az alma, olyan erős, összetartó a család.
Azonban karácsony napjával egy új ünnepi szakasz kezdődött, amely január 6-ig, vízkereszt napjáig tartott.
Ilyenkor vette kezdetét a regölés, amelynek során házakat járva énekeket adtak elő, jókívánságokat mondtak a ház lakóinak, majd azok megvendégelték őket.
December 27-én került sor a borszentelésre. Ezen a napon mindenki bort vitt a templomba szentelésre. A szentelt bornak gyógyító hatású mágikus erőt tulajdonítottak.
Vízkereszt napja a vizek megszentelése, egyben Jézus megkeresztelésének napja, egy újabb ünnepi időszak végét jelentette.
Te milyen karácsonyi népszokásokat ismersz még? Van a családodnak saját karácsonyi hagyománya? Oszd meg velünk hozzászólásban!
További cikkek
