Vendégcikkek rovat

Már öt hónapja vagyok kismama és szerencsésnek mondhatom magam, mármint ami az alkatomat illeti, mivel ahhoz képest, hogy már több, mint félidős terhes vagyok, úgy nézek ki, mintha csak jól bekajáltam volna.

"reggel méreg, délben étek, este gyógyszer"...

Ha pedig te is csatlakoznál hozzánk nincs más feladatod, mint egy írásodat elküldeni nekünk az info@hashtagmagazin.net email címre. Az írások elbírálásra kerülnek és reményeink szerint bele is vághatunk egy közös kalandba!

Szeretnéd valami sütivel meglepni a családodat, de te sem mozogsz jól a konyhában? Erre az esetre találták ki én esküszöm a bögrés süteményeket. Nincs méregetés, grammra pontos számolgatás, csak egyszerű arányok: a bögre! Ezért is van az, hogy én évek óta a bögrés mézeskalácsot támogatom, mint karácsonyi sütemény. Lássuk hát a receptet!

Nagyon kicsi gyerekként azt hittem, hogy örökre vagy huzamosabb ideig csak a halállal tűnhetnek el fontos emberek az életemből. Ahogy cseperedtem egyre több, olyan embert sodortam az utamba a szél, akiről azt hittem, mindig velem lesznek és semmi sem választhat el minket.

Gondolkodtál már azon, hogy milyen nemzetiségű szeretnél lenni, ha új életet és választási lehetőséget kapnál? Magyar maradnál? Vagy másik nemzet bőrébe bújnál? Először is nézzük meg hazánk, magyarságunk szépségeit:

Sokat filóztam mostanság azon, hogy mi lehet az a téma, ami októberben is aktuális, érdekes, vonzó lehet a Hashtag olvasói számára. Egy olyan témát találtam, ami azt gondolom mindig minden korban aktuális lehet (nyugi, több ilyen közhelyet már nem sütök el), és ami minden embert érint - mennyit, és hogyan kell tanulni ahhoz, hogy elérjük a személyes csúcsunkat, csúcsainkat.

Az evolúció megalkotta a szomszédságot, ami egyenlő azzal, hogy sokszor elképesztően közel élnek az emberek egymás mellett. (Régen ennek fontos szerepe volt abban, hogy ne tudjanak megenni minket a vadállatok, de valljuk be manapság erre, azért elég kicsi az esély). A szomszédok nagy százalékban nem a rokonaink. Vagyis a legtöbbször olyan távoli lényeknek érezzük őket, hogy előbb el tudunk fogadni egy poloskát a két ablak között és elnevezni Sanyinak, mintsem, hogy kapcsolatot akarjunk létesíten