Lipták Márk cikkei rovat

Az új élet Carl felvette a telefont. Arcára kiült a boldogság és a félelem egyszerre, könnyei eleredtek és kapkodta a levegőt. Eldobta a fűrészt és majdnem elesett, remegett a tudattól. Steve mellette termett, átkarolta a barátját, el ne essen. Egyből tudta, hogy mi történt. Elindult a szülés. Most hívták. Eljött az idő egy új élet kezdetéhez. Steve is eldobta a fűrészt és az autójához támogatta a férfit, beültette és készen volt a gyors indulásra. A nagydarab főnök jelent meg mögötte, vörös

Steve leállította a fűrészt. Megtörölte az arcát majd az autóhoz sétált. Mindig ott tartotta az innivalót. Kivett egy flakon vizet és nagyot kortyolt. Egy igen kövér férfi közeledett felé; cowboy kalapban, kopott ruhákban, fulladozó arccal, és kaján fogatlan vigyorral.

Hajnalban kelt fel. A felkelő nap sugarai gyengén bevilágítottak a kis faházba. Az ágyban, Steve mellett a felesége aludt még. Betakarta, reggelente kissé hűvös volt fent a hegyekben. Steve felvette piros ingét, kék farmerját és a fürdőbe ment. Szemei körül ráncok húzódtak meg, bár nem is csodálkozott így ötvenen felül már, vele járt a korral. Megmosakodott, majd a konyhába indult le. A folyosó bal oldalán lévő szobába benézett; a kislánya mélyen aludt, átölelve a kis plüss nyusziját. Steve elmo

George a gazdálkodást tanulta az édesapja oldalán. Én, George édesanyja mellett tartottuk fent a családi tüzet és a házat. Kyle magántanuló lett, és a délelőtti kötelező tanulás mellett, délután a szabadban játszhatta ki magát, a szabadban, egy új világ kapuinál.

Amikor magamhoz tértem vizet próbáltak itatni velem. A kép előttem homályos volt. Mr. Fall kiálltásait hallottam. A kép tisztult előttem. Az egész arcom izzott a fájdalomtól. És megláttam az Ocsmányt magam előtt, ő itatott meg. Mosolygott, de a fogatlan mosolya egy torzszülött rémmé formálta. Egy gonosz nézett rám.

Amikor a fiam rosszat álmodott, mindig átjött hozzánk és bebújt közénk. Átkarolt engem meg az apját és egyből nyugodtan ismét álomba merült. Másnap ha megkérdeztem miről álmodott, a válasza változó volt; bohocók, pókok, meg üres ház a sötétben.

Majdnem dél volt mire utolsóként kijöttem a szobából. A fiam szokásához híven rázta a fejét, hiszen tudta, hogy a lányok sokáig készülődnek a fürdőben, de hogy még én is, az édesanyja! Mindig elmondtam neki, hogy anya is lány, ezért minden férfinek el kell viselnie ezt az egész életében, ekkor persze mosolyog és parodizálva a lányokat képzeletbeli sminkelésbe kezd, meg hajat fésül, ám a végén mindketten röhögünk az egészen.

Leparkolt az autó. A fiam elaludt, így a férjem a karjában vitte. Eszembe jutottak a régi emlékképek, amikor még kicsi volt és állandóan az ember karjaiban akart lenni. Csak nyafogott és kérlelt, mert akkor érezte magát a legbiztonságosabban, a szülei védő karjaiban, átölelve.

Velem együtt növekedett; kisgyerekként ott lapult türelmesen a szívemen, mígnem a nagyszülők halálával felszínre tört és elöntötte a világot. A világ ellenem fordult és a haraggal válaszoltam számára és harccal és rosszakarattal majd próbáltam elmenekülni a világtól, magammal véve a haragot. Belőlem táplálkozott, az érzéseimet manipulálta s mindenkorra az a valamivé akart változtatni.

Ahogy az ajtóban álltam megértettem miért ment el. A szakadó esőben rohant el tőlem és a legszomorúbb dolog, hogy vissza se nézett. Kiabáltam, bőgtem és számtalanszor bocsánatot kértem, úgy ahogy eddig is lassan huszonhat éve. Egy tíz perccel előbb még szorosan ölelt, súgott a fülembe, kérlelt, majd az utolsó pillanatban és a türelem végén ellökött magától és elkezdett rohanni.