Németh Klaudia cikkei rovat

Ma is úgy döntöttem kiülök a padra. Nem egy kopott, rágóval teleragasztott ócska ülőhelyre, hanem A PADRA. Igen, lehet, hogy minden eddigi felsorolt jelző igaz erre a kis helyre, de én talán észre sem veszem. Mert van a világon egyetlen hely, ahova minden köt és mégis úgy megyek oda vissza, mintha senkihez sem kötne semmi.

A vizsgák előtti totális kiégésemben fejembe vettem, hogy muszáj valamit csinálnom, ami kilóg a mindennapi tevékenységeimből! Valami olyan kellett, ami nem vesz el sok időt, viszont kicsit szórakoztat és feldobja a napomat. Így esett a választásom a hét celebje díj megszerzésére.

Magamra nézek és már egy nőt látok. Kerek idomokkal, vörös hajjal, hatalmas szemekkel, dús ajkakkal. Nem mindig ezt láttam, amikor a tükörbe néztem. Régen egy hájas, ragyás, kócós csúfságot véltem felfedezni a tükörben. Ma már csak ritkán jön szembe ez a kép és idővel talán egyre ritkábban fog. Pedig nem változtam. Csupán a testem tanít engem. Tanít elfogadásra, törődésre és kitartásra is.

Nem nézel a szemembe, mert boldogtalan vagy. Valóban az voltam. Egy olyan nő aki fulladt a terhek alatt, akinek minden álma szertefoszlott és úgy érezte, mint akit a Tiszába dobtak, súlyokkal a lábán, hogy fel ne ússzon a friss levegőre. Viszont ez a mondat megmérgezte a testem és a mindennapjaim.

Sokszor használt kifejezés, hogy "csak vicceltem". Azonban vannak esetek, amikor a viccnek, fele sem tréfa...

Beindul a motoros szezon és kezdetét veszik a találkozók! Azok a bizonyos "őrülj meg" bulik egy valódi összetartó közösségben! Én pedig kicsit elrepülök az emlékeimbe és felkészülök erre a szezonra is! Mert ezek a bulik mindig okoznak valami maradandót, ami miatt visszatérünk és begyűjtjük azt a szeretetet és adrenalint, amit itt kaphatunk.

Van ez a két részes domborulat, amitől fáj a hátam, ami mindig útban van, ami megnehezíti az öltözködésem... ami valójában a mellem. Ennek a domborulatnak sikerült önálló életre kelnie és csak nőni, nőni és nőni. Meg sem állt jó sokáig. Nem, nem úgy néz ki, mint ami el akar tűnni. Ha fogytam sem lett kisebb... csak itt éktelenkedik elől, én meg elkönyvelem, hogy ebben az életemben feltehetően a hasam soha sem fogom már leenni. Egy nagy mellű nő vallomása következik.

A húsvét számomra mindig a szagos kölnik, a díszes tojások és a nagy lakomák ünnepe volt. Azt hiszem igazán soha nem rajongtam ezért az ünnepért és kisebb koromban talán még dühös is voltam a srácokra, hogy ők mennek locsolni, nekem meg csak a hajam bűzlik.

Iskolás koromban nem szerettem az irodalmat. Nyűgnek éreztem kötelező olvasmányokat olvasni, verseket tanulni. Mikor az élet megvonta tőlem a napi irodalmi adagomat és megfosztott a verseken való elmélkedésről azonnal jött egy hiányérzet. Azóta rengeteg verset olvasok és beleszövöm a sajátos gondolataimat. Néha még saját versek írásával is megpróbálkozok. Viszont József Attila mindig is az a költő volt, akit közel éreztem magamhoz. Jól emlékszem, hogy az érettségi napján megkérdezte az irodalom

Itt az április! Ha kinézünk az ablakon látjuk ahogy megindult az élet. A fák lassan virágba borulnak és a zöld levelek is előbukkannak a rügyek közül. A gáton sétálva egyre több sportolni vágyó futóval, görkorissal és biciklissel találkozok. Az arcokra mosoly ült és a vérünk felpezsdült.