A napokban megjelent interjúnk - melyben Huszka Vivi fotóssal beszélgettünk - hozott magával egy újabb ötletet. Nem éreztük teljesnek a képet, ha nem nem mutatjuk be a másik oldalt. Klaudia egyszer már elmesélte, mit adott neki a fotózás. Így kisebb kutatómunka után jó pár embert találtunk, akiknek hasonlóan sok önbizalmat adott a fotózás és az érzés, hogy csodaszépek. A cikket vendégcikként publikáljuk. Hiszen nem a mi érdemünk, hanem olvasóinké. Fogadjátok sok szeretettel.
Huszka Zsani:
El sem tudom mondani milyen nehéz volt, amikor először úgy komolyabban fotózott. A mai napig emlékszem mennyire felidegesített a sutaságom, hogy egyszerűen nem akartam megérteni, amit kért tőlem. Tartsd így a fejed! Mosolyogj! Számomra ez nagyon nehéz, alapból ki nem állhatom, amikor fotóznak. Egy idő után, azonban megértettem, hogy Vivi mit akar, mit vár, és akkor elkezdtem felengedni. Hiába tudtam, hogy ideges, akkor is nyugodtan, türelmesen viszonyult a hozzám. Talán ez az a türelem, ami miatt elkezdtem felengedni a kamerája előtt. Az évek során rengeteget fejlődött, ez a rólam készült képekben is látszik, amiket be kell, hogy valljak kevés kivétellel, de mindet imádom. Mindig külön élmény a kamerája elé állni, holott folyton vonakodok, mert a nem szeretem érzés még mindig bennem van.
Viszont azokat a pillanatokat semmire sem cserélném, amikor a nővérem fotóz. Látja az esendőséget, a félelmet és az önkép zavarom. Mindig tudja, hogy hogyan készítsen olyan képet, amivel kellő önbizalmat tud nekem adni. Az ilyen alkalmakkor igazán érzem, hogy jó vagyok, hogy valaki egyszer majd szeretni fog, mert megérdemlem úgy, ahogy vagyok. Számomra két igazán emlékezetes fotózás volt, aminek a képei a mai napig a szívem csücskei.
Az első kedvenc sorozat 2014. szeptemberében készült, amikor egy hosszabb egysíkú stílus után az ő bátorítására először levágattam a hajamat, majd itthon csinált rólam egy sorozatot. Ez a sorozat az, amelyik először ráébresztett, hogy igenis szép vagyok, hogy bár én nem érzem magam annak, mások, az ő lencséjén keresztül mégis annak látnak.
A kép Huszka Vivi tulajdona
A második és egyben legnagyobb favoritom az a fotózás volt, amikor tavaly novemberben csak úgy, poénból elkezdett gondolkodni, hogy olyan szép az utca végén a környezet, csináljunk képeket. Persze az elmaradhatatlan smink és ruha összeválogatás után útnak is indultunk. Emlékszem, hogy először nagyon magam alatt voltam, sok olyan dolog történt előtte, ami miatt úgy gondoltam, hogy rám fér végre kicsit kikapcsolódni. Mire odaértünk már egészen fel voltam villanyozódva, mind a ketten pörögtünk, ő dobálta az ötleteit, aztán szépen mindet megvalósítottuk. Számomra az a fotósorozat az, amelyik azt szimbolizálja, hogy igazán élek. Nem is tudnék abból kiválasztani egyet sem, hiszen mind a lehetőséget, a „csodát” jelképezi. Amikor ezeket a képeket nézegetem, mindig egyre több és több pozitív tulajdonság jut eszembe, egyre erősödik az önbizalmam.
Nincs számomra nagyobb ajándék, mint az, hogy egy ilyen csodálatos nővérem van, hogy mindig tudja, mikor milyen képet kell csinálnia ahhoz, hogy kellő lendületet adjon egy-egy hullámvölgyben.
A kép Huszka Vivi tulajdona
Bertók Katalin: Vivi nem csak fotós, hanem maga a LÉLEK! Csupa nagybetűvel!
Csöre Erzsébet: Vivi egy kedves, őszinte, határozott, vagány nő benyomását keltette bennem, aki azért annyira izgult a gép mögött mint én előtte. Kezdeti feszültség feloldása után szuper 2,5 órát töltöttem el vele! Szívesen megyek majd újra hozzá!
A kép Huszka Vivi tulajdona
Murányiné Lévai Csilla: Vidámság és vagányság, ami eszembe jut Viviről. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Már-már élveztem!
Sogrik Szilvia: Vivivel szinte a pályafutása kezdetén találkoztam. Nagyon kedves volt. Nekem modell múltam van és úgy gondolom, hogy jól összedolgoztunk. Éreztem, hogy imád fotózni és, amit szerettem volna mindent megvalósítottunk. Mosolygós tünemény! A fotózás minden percét élveztem. Emberileg nagyon kiegyensúlyozottnak láttam. A fotózás nevetve, csacsogva, már-már baráti hangulatban telt. Csak ajánlani tudom mindenkinek! A képekre pedig nem kértem retust, hisz' ez vagyok én!
A kép Huszka Vivi tulajdona
Czingiszer Tamás:
Sziasztok! Czingiszer Tamás vagyok. Az az ember, akit Vivi 2010-ben egy madarász oldalon betámadott! Valahogy így kezdődött a levél: "Na akkor támadok... ". Nem is tudom, hogy kezdetben a madarak vagy épp a fotózás hozta a közös dolgokat. Egyik napról a másikra arra eszméltünk, hogy ez nem egy szimpla barátság. Megosztottunk egymással mindent, a legeslegapróbb momentumokat is az életünkből. Ott voltunk egymásnak mikor nevetni kellett, s akkor is mikor nagy-nagy kakiban voltunk. Támogattuk egymást, már amennyire ezt az interneten keresztül lehetséges. Kapcsolatunk valóban csak az éteren keresztül élt. 3 év kellett ahhoz, hogy egyáltalán találkozzunk. Történt ugyanis, hogy az akkori barátnőm, akivel Vivi is gyakran beszélgetett, gondolt egy nagyot, és meglepetésképpen beszervezett egy fotózással összekötött találkozót. Mindezt a születésnapom alkalmából.
Mit ne mondjak, életem egyik legszebb, legfrappánsabb és legtökéletesebb ajándékát kaptam azon a napon. A "húgomat" élőben! Igen, a Húgomat. Mivel Vivi az évek során azzá nőtte ki magát. (Mondtam, hogy különleges a kapcsolatunk.)
Az első fotózás alkalmából a fotózzuk a fotóst jelenet zajlott. Elmondhatom, hogy egy rendkívül jó hangulatban, vicceskedve lezajló fotózáson vettem részt. Egy olyan folyamatot indított el bennem, melynek hatására képes voltam hinni, levetkőzni azokat a "gátlásaimat" (nem nevezném annak, elég egy egoista majom vagyok), melyek miatt nem kedveltem, ha fotóznak. Ez a fajta unszimpátia javarészt abból indult, hogy gyermekkorom jelentős részében inkább egy malacperselyhez hasonlítottam magam, mintsem egy emberi lényhez. Bár sikerült a kilókat leadni, az önbizalom egy olyan dolog, melyet ha csírájáig visszavágsz, nehezen bontakozik ki, hajt ki megint. Azonban Huginak sikerült elérni nálam, hogy vágyjak arra, hogy kép készüljön rólam. Mi sem bizonyítja jobban, mintsem, hogy az első fotózást követően már a következőt tervezgettük. Minden fotózás alkalmával elhittem azt, hogy vagyok valaki. Igen, talán ezek a legjobb szavak arra, hogy kifejezzem, mit is éreztem pontosan.
Számomra a fotózás egy olyan tevékenység, szerelem, mely megadta nekem azt a biztos pontot az életemben, melyre mindig is vágytam. Egy olyan személy jelenlétét hozta a sors utamba, akivel kapcsolatban nem merül fel kérdés bennem, hogy ott leszünk e egymásnak 10, 20 vagy 100 év múlva is. Hiszem, hogy egy olyan csodát kaptam a Hugom személyében, aki nemhogy segít, támogat, meghallgat és bátorít, de az ellenkezőjét is megteszi, ha úgy látja jónak. Egy barátot, egy testvért kaptam azáltal, hogy anno beszélgetni kezdtünk.
Elég csapongó soraim születtek, de ha Róla van szó, annyi mindent szeretnék elmondani, leírni, hogy nem is lenne elegendő idő.
A kép Huszka Vivi tulajdona
Budainé Szabó Mónika: Vivi számomra nagyon kedves és barátságos jellem. Továbbá közvetlen és jó szándékú. Maximálisan figyelembe vette az igényeinket. Nagyon jó érzéke van a fotózáshoz és igényes, szép munkákat kaptunk tőle. Nem is tudom kiválasztani a kedvencemet, mert több is van.
A kép Huszka Vivi tulajdona
Horváth Hajnalka: Nagyon Szeretem Vivit! Segítőkész, kedves és nagyon aranyos. Mindenkivel barátságos és látszik, hogy imádja a gyerekeket. Nagyon élveztük vele a fotózást.
A kép Huszka Vivi tulajdona
Vida Beatrix: Még tini korában ismertem meg Vivit. Az oldalának köszönhetően végig kísérhettem a fotós pályafutását. Mikor kiderül, hogy babát várunk és megbeszéltük, hogy elmegyünk egy babaváró fotózásra, akkor egyből ő jutott eszembe. Nagyon jó döntés volt! Emberileg és szakmailag is meg vagyunk vele elégedve. A fotózás nagyon jó hangulatban telt el. Nagyon tetszett, hogy mindig adott egy kis pluszt a fotókhoz. Pl. megkereste a tökéletes hátteret, akkor is ha ez percekbe telt neki. Kihozta belőlünk a legnagyobb mosolyt egy-egy vicces mondattal és pl. mindig figyelt a ruhánk állása is, minden apró részletre. Ha babafotózásra kerül a sor, biztos vagyok benne, hogy őt keressük meg.
A kép Huszka Vivi tulajdona
Schal Dániel: Vivi nagyon közvetlen és mindenkivel kedves. A hangulat remek volt és egy örök élmény. Rengeteget nevettünk, ami mindenkit feltöltött. Látszik, hogy nagyon szereti a munkáját és mi is nagyon elégedettek voltunk vele.
A kép Huszka Vivi tulajdona
Bernáth Kajtár Maja: Vivi nekünk az esküvőnket fotózta. Milyen volt vele a fotózás? Elég nyüzsgő napunk volt, ezért nem egyszerű visszaidézni azokat az érzéseket. Egyik helyről a másikra szaladtunk. Értem ez alatt a fodrászt, kozmetikust, fotózást, fiús ház, lányos ház. Arra viszont teljesen emlékszem, mennyire remek hangulatban telt az esküvői fotózásunk. Egyáltalán nem voltunk feszültek, könnyen megtaláltuk a közös hangot és maximálisan rá mertük bízni magunkat Vivi tudására. Mondhatjuk úgy is, hogy sodródtunk az árral. Több képen is sikerült elkapni, azt a bizonyos pillanatot, amire ha ránézünk a kép magáért beszél. Szerencsére a képek elkészülhettek a szabadban, mert az időjárás kegyes volt hozzánk. Minden pillanatunkat megörökítette. Észre sem vettem, hogy mindenhol ott van és mindent megörökít. Sok pillanat a fotóknak köszönhető, hogy megmaradt kézzel fogható emékként. Amit viszont mai napig az egész násznép emleget, az a csoportos képünk. Hisz a drága Vivi az össznépi fotó kedvéért ki-be ugrált a városháza előtt található szökőkútból és a vízsugarak folyamatosan eltalálták. Ennek ellenére is vidáman kattingatta a képeket. Ezek a pillanatok pedig még egy pluszt adtak a nagy naphoz, ami így volt kerek és tökéletes.
A kép Huszka Vivi tulajdona
Talán nem mindenkinek van lehetősége elmenni egy fotózásra, de az itt olvasottak is jól bizonyítják, hogy néha egy fotózás többet ad egy-egy fotónál. Élmények, vidámság, szeretet, önbizalom és akár örök barátság is, amit kaphatunk a képekhez. A magazin havi témája a hobbik és a szabadidő. Vannak hobbik, melyek nem csak önmagunknak, hanem másoknak is sokat adhatnak. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek
Klaudia
További cikkek
